Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1053

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 194-0. november 29-én, pénteken. 105o érdemének tartja, de az életnek jobb vagy rosszabb tradicionális adminisztrálása és a rendfenntartás nem kormányzási érdem, hanem kormányzati feladat és kötelesség'. Érdem csak az, ami valóban és kétségtelenül az uralmat gyakorló kormány önálló kezdeményezésére (ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) a kormányzat teremtő erejéből született meg áldásos újításnak, valóban lemérhető eredménynek és líj nemzeti értéknek. Ez a kormány érdeme és nem az adminisztrálás. A magyar belpolitikai élet síkján ennél a megállapításnál be is fejezhetném beszédemet ama kézenfekvő indokolással, hogy miután ilyen önálló és teremtő kezdeményezéseket és alkotásokat a jelenlegi kormányzat politikájában felfedezni nem tudtam, a megajánlást nem adom meg. A hiányosságot azonban olyan tragikusnak tartom, hogy kötelességemnek ér

: zem legalább egyes részleteiben is foglalkozni veszedelmes elmaradottságunk okaival. T. Ház! A magyar parlament életében 1867 óta a tiszavirág életű koalíciós kormány kivételével még sohasem kerekedett felül az ellenzék. Aki ellenzékbe ment, az vagy ott halt meg, vagy megbukott, vagy visszalépett a kormány

1 pártba. Csak ez a három lehetőség volt nyitva. (Demkó Mihály: De leghelyesebb visszalépni! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A kormányok állandóan a kormánypártokon belül buktak meg egy új kormány javára és örömére. (Derültség.) A bukott miniszterek pëdlg

1 a kormánypártban maradtak és ott bent történt velük valami, értékük és befolyásuk szerint hol kevesebb, hol több. (Szöllősi Jenő: Jó igazgatósági tagságok!) Állandóan belső kormánypárti palotaforradalmak dúltak és 1867 óta uralmi szempontból egypártrendszer van Magyarországon. Az új miniszterek puháról estek puhább helyre, (Derültség.) és állandóan a legritkább tünemény volt az olyan miniszter, aki valaha életében átélte az ellenzékiség nehéz, komoly ég tanító iskoláját is, ahol fejlődik, gazdagodik a tapasztalat, ahol új szempontok világosodnak meg a politikus agy előtt, ahol közvetlenebb lesz az érintkezés az elhagyatott, érző emberekkel és küzdelmek és harcok emléke tapad a feltörő új gondolathoz. A nyugati parlamentek történetében a színes, vonzó, nagy és bölcs politikusok többsége az értelmet, az ösztönt, az igazságérzetet kicsiszoló ellenzékiségből emelkedik fel. Nálunk ilyen túltermészetes dolgok sohasem történtek {Derültség a szélsőbaloldalon. — Reues Zoltán* Tisza Kálmán is ellenzéki oldalról jött! — Kok más eset is volt!) és a fiatalon '»akott miniszterek is lanyha, sanyarú, vagy újra reménykedő kormánytámogatással ették meg kalácsuk javát. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezért üdvözlöm én a magam részéről a legnagyobb önzetlenséggel azt a tényt, hogy most beültek az ellenzéki padsorokba volt miniszterek és Magyarország volt miniszterelnöke is, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Imrédy Béla! — Taps a szélsőbaloldalon.) aktív, küzdőképes harcosoknak a Magyar Megújulás Pártjában, gazdag hatalmi tapasztalatokká] a hátuk mögött, amivel az örök ellenzékiség Magyarországon — sajnos — nem rendelkezett, mert nem rendelkezhetett. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezeket a miniszteri tapasztalatokat az ellenzéki sors értékei is kiegészítik, akkor bizonyára sokkal többet használhatnak a magyar nemzetnek. ?Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A jövő szempontjából a legnagyobb értékeknek tartom a tehet:séges minisztereket, (Helyeslés- a szélsőbaloldalon.) akik küzdelmet, fejlődést vállalnak. Csak az a kár, hogy kevesen vannak és nem szelektálódik hozzájuk még jónéhány kiváló ember. En tisztán ennek a fontos kiválasztódásnak az érdekében és nem önző okokból szeretném, hogy az egész kormány minél hamarabb bukjék meg. (Derültség a szélsőbaloldalon — Szöllősi Jenő: Csak ne ide jöjjenek!) T. Ház! Akik komolyan és elfogulatlanul megfigyelték a költségvetési és a megajánlasi vitát, azok nyugodt lélekkel megvallhat ják, (Korláth Endre: A kormány ugyan nem figyelte! — vitéz Imrédy Béla: Minisztert már reg nem láttunk!) hogy a Magyar Megújulás Partjának kiállása tisztességes szolgálata volt a magyar nemzet egyetemes ügyének. Világnézetet és világos programmât hirdettünk meg, amelynek minden következményét megfontoltan vállaljuk és minden tételét a magyar nemzeti boldogulás előfeltételének ismerjük. Mi nemzeti szocialisták vagyunk a szó mélységes értelmében és magyar interpretálásában, mert csak a nemzetben látjuk a drága történelmi keretet, amelyben élni érdemos (Stitz János: Es a kereszténység?) és a magyar dolgozók életszínvonalának tervszerű termeléssel és igazságos elosztással történő radikális megjavításában látjuk nemzeti jövendőnk biztosítását. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Tengely barátok vagyunk, (Egy hang a szélsőbaloldalon: És voltunk is!) nemcsak külpolitikailag, hanem a nemzetszervezés belső alapelveiben is. (Taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Ez a lényeg! Tessék ezeket megszívlelni és lemondani!) Tudjuk, hogy az új Európa csak a közös alapelveknek az egyes országokban való elfogadása után alakulhat meg és ezeknek a közös alapelveknek az elfogadása őszinte, végleges és gyorsan építő cselekedet .kell, hogy legyen. Tudjuk, hogy az egész világ átalakul. Nem csupán az a világ, amely a szívünkhöz világnézetileg iözelebb áll, nemcsak Németország, Olaszország, Japán és Spanyolország, hanem átalakul Amerika és Anglia is. Nincs kivétel, csak bizonyos fokozatok vannak és más-más történelmi háttér, amely a fejlődésnek különböző színezetet és jelleget ad. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az Egyesült Államokban a New Deal pontosan ugyanolyan óriási és hatalmas forradalom a bürokratikus ügyintézés, a törvényhozás és végrehajtás, az új törvények hatalmas áradata és a szervezés kérdéseiben, mint a nemzeti szocializmus, tudniillik ez egy más világ nemzeti szocializmusa, amely nem fog tudni megállani ott, ahol ma van, hanem megy majd előre a maga kiszabott pályáján. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az állam alkot, rendez, mindenütt határozott kézzel belenyúl a gépezetbe, hetek alatt új adminisztrációt, új. rendet, új intézményeket teremt, mert ahogyan valamikor az egyéni háztartásban gyorsan határoztak, oda fejlődött a világ, hogy az állami háztartásban is gyorsan, bátran és egyszerre, szervesen kell határozni és a felelősséget vallani kell azért, amit cselekszenek. (Bencs Zoltán: Meg is történik! — Palló Imre: Nem minálunk! —- Maróthy Károly; Lassan járj, tovább érsz! — Palló Imre: Ez Programm nálunk!) A régimódi törvényhozás tökéletesen megbukott. Soha többé nem lehet egy országot, egy államot azzal a módszerrel elvezetni, hogy q kéüviselőház egy esztendőben nyolc vagy tíz törvényjavaslatot tárgyal és a költségvetést tárgyalja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal'