Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1052

1052 Az országgyűlés képviselőházának 163 konstruálják a hadikölcsönkötvény-tulajdonosokat és azoknak kölcsöneit utólag- váltsák be, inert az egész Felvidéken és Kárpátalján csak igen kevés olyan ember volt, akinek a foádikölesöneit beváltották. Hasonlóképpen vannak emberek, akiknek posta takarékpénztári betéteik voltak, elmulasztották azonban a lebélyegeztetést különböző okokból. Például nekem is van egy ilyen sze gén y ember ismerősöm, akinek 100.OOO koronája volt a postatakarékban. Keservesen gyűjtötte azt össze Amerikában, és itt aztán nem bélyegeztette le a postatakarékpénztári könyvét, úgyhogy most öregségében nincs miből megélnie. Az ilyeneken feltétlenül segítenie kell a kormányzatnak es meg kell próbálnia azt, hogyan lehetne támogatni az ilyen embereket nagyobb összeggel. Hasonlókép szükségesnek tartanám a többgyermekes családapáknak intézményes megsegítését a téli időre, vagy legalább is a gyermekek megsegítését. Össze kellene írni a négy gyermeken felüli családokat és azoknak téli megsegítéséről gondoskodni. Én magam is tudok ilyeneket. Például nálunk is van egy kádár, akinek, miután katasztrofálisan rossz volt a szőlőtermelés, nincs semmiféle elfoglaltsága, úgyhogy most télen kilenc gyermekével és a tizedikkel, amelyikkel most a felesége várandós, a legnagyobb nyomornak néz elébe. Hasonlóképpen egy másik embert is ismerek, akit a Siemens-művek tettek ki és aki hazament és most nyolc gyermekéről kell gondoskodnia. Ezeknek a megsegítésére nem elegendő, hogy a többgyermekes család a magyar anyák nemzetvédelmi bizottságához fordul és kap tőlük 100 pengőt vagy esetleg egy tehenet. Még ha takarmánnyal el tudná látni a tehenet, az elég volna, de miután nincs takarmány, nincs értéke a tehénnek. Azt gondolnám tehát, hogy intézményesen kellene ezekről gondoskodni. Befejezem beszédemet. Az appropriációs törvényjavaslatot megszavazom. Megszavazom azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy nincs Magyarországon olyan ember, aki nagyobb felkészültséggel, nagyobb lelkiismeretességgel és több puritánsággal lehetne az ország miniszterelnöke, mint Teleki Pál. (Éljenzés a jobboldalon.) Ugyancsak meg vagyok győződve, hogy nincs ma senki sem, aki Csáky Istvánnál jobban vezetné a külügyeket, és talán nincs senki sem, aki Hóman Bálintnál jobban vezethetné a közoktatási ügyeket. Azt hiszem. így mehetnék végig az egész soron, egyenként fejezhetném ki irántuk bizalmamat. Ezt azonban nem teszem, inert a kormány teljessége iránt érzek bizalmat. Az appropriációs törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jojbboldalon és a középen, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra kövtkezik? Nagy Ferenc jegyző: Eajniss Ferenc! Elnök: Ra.jni.ss Ferenc képvisel; urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Hokky Károly t. képviselőtársamnak egy mondasára vagyok kénytelen visszatérni. Tudniillik azt állította, hogy úgy eldurvult a politikai helyzet, hogy én nem óhajtok vele kezetfogni. A legnagyobb tisztelettel és barátsággal kijelenteni, hogy Hokky képviselőtársamnak erre a kijelentésre a világon semmi néven nevezendő oka nem volt, én őt mindig a legnagyobb szeretettel és tisztelettel mint magyar felvidéki képviselőt üdvözöltem, beszélgettem vele, és remélem, hogy a jövőben a köztünk lévő viszony az marad.' (Helyeslés a jobboldalon. Hokky Kávésé 19UO. november 29-én, pénteken. roly: Talán tévedtem!) Megtörténik néha, hogy az ember a folyosón elgonüolkozva megy, ebből azonban tudomásom szerint nem szoktunk egymás viselkedésére semilyen kö'/étkeztetést levonni. (Hokky Károly: Semmi rossz szándékom nem volt!) Tudom, képviselő úr. T. Ház! Ha elfogadom kiinduló pontnak azt a tételt, hogy a költségvetést az országnak, a megajánlást pedig a kormánynak szavazzuk meg, akkor kétségtelenül az első és legfontosabb kérdés az appropriációs vitában az, hogy mit adott a kormány, mi a kormány érdeme, munkája és ígérete, mi a kormány szavatossága Magyarország jobb jövendőjének biztosítására. íVimden kormány szívesen összecseréli magát az országgal, a nemzettel, létét és uralmát természetszerűen kezdetnek és végnek tekinti. Ennek a kormányzati öncélúságnak a parlamentáris rendszerű országokban ellentmondanak természetesen a tapasztalati tények, mert bármennyire destruktívnak is hangozzék ez az állítás, a kormányok időnkint megbuknak f Derültség.) és méla távozásuk után új kormányok hisznek az Örök életben. Az Glyan országokban, ahol gyakori a kormánybukás és élénk a parlamenti váltógazdálkodás, ott a tömegek is tudják, hogy az egymást követő kormányok tényleges munkaköre meglehetősen korlátolt. Az olyan országokban viszont, ahol aránylag ritka a kormánycsere, ott a közvélemény nagyobb fontosságot tulajdonít a parlamentből szelektált országvezetőségnek, mint amelyet a rideg valóság mutat. (Szöllősi Jenő: Ez helyes, jó megállapítás!) Az igazság az, hogy amíg egy országban a történelmileg kifejlődött és uralásra örökségnek átvett politikai, gazdasági és társadalmi rendszer töretlen ás életképes. addig a csereberélt kormányoknak csak az ügyes vagy kevésbbé ügyes adminisztrálás a tulajdonképpeni feladata. Ezek a kormányok mindent, amit csak örököltek, mindent, ami mozog, él és fejlődik, mindent, ami egyszerű következménye a múltnak úgy tüntethetnek fel, ha akarják, mint a saját munkájuk eredményét. A kormányzatoknak teremtő erejét csak a rendszerválságok próbálják ki. Amikor megbukik az örökségnek egyszerű adminisztrálása, amikor megbomlik a régi .szervezet, elakad a mozgás, zavaros lesz a politikai élet ritmusa és az összhangot, ezer széthulló rész új és szilárd rendjét tényleg teremtő munkával, kormányzati munkával kell megalkotni, akkor derül ki valóban egy kormányzatnak az igazi értéke. T. Ház! Ezért igen nehéz egyes rövid kormányzati periódusokat igazságosan egymással összehasonlítani. Évtizedekre is el lehet tolni a legégetőbb kérdések megoldását. Ahogy az ezerboldas birtokos hosszú évekre kitolhatja adósságainak rendezését és közben ragyogóan élhet, a_z ilyen halogató korszak áldottnak, békésnek tűnhetik fel, összehasonlítva azzal a korszakkal, amelyben azután már feltétlenül fizetni kell az uzsorakamatokkal együtt a hosszú halogatásért. A halogató korszakokban aránylag könnyű a kormányzás. Fut a gazdasági gépezet, ami nem a kormányzat elkülöníthető érdeme, (Palló Imre: TJgy van!) Dolgozik a bürokrácia, ami nem a kormányzat elkülöníthető érdeme. Működnek az összes régen megteremtett politikai és társadalmi intézmények, ami nem a kormány elkülöníthető érdeme. (Palló Imre: Ügy van!) Kitaposott ösvényeken iár a külpolitika, ami nem a kormány elkülöníthető érdeme. Szilárd és normális a rend- ami nem a kormány érdeme. Ezt természetszerűleg minden kormány az önmaga