Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1049

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 19 W. november 29-én, pénteken* 1049 ber sem és a svédek megtalálnák a rnódoi és a lehetőséget, amely mellett össze lehet jönni. Itt azonban ez nagyon nehéz dolog, mert mindenkinek különvéleménye van és mindenki különvéleményt jelent be. (Ftíssy Kálmán: A meghozott törvényekhez nem kell vélemény! Hajtsák végre és megvan!) Elnök: Füssy képviselő urat kérem, ne szóljon közbe! (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Hokky Károly: Mélyen t. Képviselőház! Szeretném, ha valamikép meg tudnók teremteni a békét, mert én a mai helyzetet ebből a szempontból végzetesnek tartom és félek, hogy amikor pozitív munkánkkal, hadseregünkkel és elsősorban az Űristen segítségével három gyönyörű területet kaptunk egymásután vissza (Ügy van! jobbf elől.), ezt a gyönyörű ajándékot el fogjuk veszíteni. Vigyázzunk, hogy az "Úristen ne büntessen bennünket olyan kegyetlenül, mint azt a négy angol testvért, akik a »bedlami«« tébolydában ültek egymással szemben és üveges szemmel néztek egymásra, miközben zsoltárt énekeltek. Ez a négy őrült azt követte el, hogy bementek a templomba és ott részegen megbotránkoztatták a hívőket, botrányt csináltak. Majd ha bennünket is úgy büntet meg az Úristen, mint ahogyan ezeket megbüntette, akkor azután mi is énekelhetjük a Himnuszt, a Hiszekegyet és a Szózatot, de már akkor késő lesz. Méltóztassanak ezt a figyelmeztetésemet mindkét részről komolyan venni és komolyabban tárgyalni, mert uraim, én meg vagyok győződve arról, hogy ha idejön egy falusi ember és hallja azt a szenvedélyes, gyűlölködő hangot, érzi azt a fojtott levegőt, amely itt uralkodik, akkor nem hiszem, hogy hazamegy, kedve legyen adót fizetni. (Maróthy Károly: Ki kezdi? — Bodor Márton: Földbirtokrendezést! — vitéz Hertelendy Miklós: Folyamatban van és meglesz!) Méltóztassanak elhinni ennek a kormányzatnak, hogy megvan benne a jószándék és meg fogja csinálni, amit kell. (Bodor Márton: Nem a szándékot hiányoljuk!) Elnök: Kérem Bodor képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólásokat abbahagyni! Hokky Károly: Engedelmet kérek, most csak egy pár dolgot fogok említeni. En nagyszőllősi vagyok, egy nagyközség lakosa és el fogom képviselőtársamnak sorolni, hogy ez a nagyközség egymaga mennyig követeléssel áll a kormány elé. Van egy négyemeletes gyönyörű palotánk, a kórházban, a sebészeti pavillon, amely két esztendeje áll ott befejezetlenül, nem lehet, nem tudjuk befejezni, mert nincs hozzá elegendő pénzünk. Ott van a Belyva-Szalva szabályozása, amely szintén hasonlókép nagy összegeket kívánna, de amely elősegítené, hogy Nagyszőllősön megcsináljuk a csatornázást és a vízvezetéket. Enélkül nem lehet megcsinálni és mégsem bírjuk már évek óta elérni a Belyva-Szalva szabályozását. Ott van maga a Tisza, amely minden esztendőben óriási nagy ártereket csinál és hol erre, hol arra megy, minden esztendőben megváltoztatja a medrét és átírja a telekkönyvet. Ezen sem tudunk változtatni, mert rengeteg pénzbe kerül, pedig szükséges volna, mert a szomszéd községet, Tekeházát minden esztendőben pusztítja a Tisza és elvesz tőle sok-sok holdat, mindennap kiharap egy-egy darabot a község területéhői. Ott van a bíróság épülete. Tessék eljönni megnézni. Ez olyan állapotban van, hogy azt mondja az ember, hogy fogháznak is rossz, nem bíróságnak. Ott van az adóhivatal épülete. Azt is fel kellene emelni. (Maróthy Károly: Lassan járj, tovább érsz!) Van azután egy csomó más kérdés, amelyeket elősorolhatnék. Ott van a fémipari iskolának közép iskolává átváltoztatása, ott van a kereskedelmi iskolának középiskolává való átalakítása. Mindezek olyan feladatok, amelyeket meg kellene valósítani, de nem lehet ináról-holnapra megvalósítani. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy egyedül a földreform az, amely ennek az országna-k a legfontosabb, égető kérdése. (Bodor Márton: A legégetőbb!) Nagyon jól tudjuk, hogy a hadsereg felszerelése éppen olyan fon tos kérdés volt, mint a földreform. Way van! jobbf elől. — Egy hang a jobboldalon: Ügy van* a legeftső!) Tudjuk, hogy a szociális kérdés éppen olyan fontos, mint a földreform. A nemzetiségi kérdés hasonlóképpen fontos. Éppen erre a kérdésre akarok egypár szóval kitérni. (vitéz Hertelendy Miklós: Búzát sem lehet mindjárt a vetés után aratni!) Tegnap Fenezik István képviselőtársam, akivel már a prágai parlamentben is együtt voltam, a nemzetiségi kérdésről szólt és kiemelte, hogy Magyarország mindig humánusan bánt a nemzetiségekkel. Ezt száz százalékig aláírom. Hivatkozott törvényekre, kimutatta, hogy 1495-től a mai napig alkotott ilyenirányú törvényeink sokkal humánusabbak, sokkal emberibbek, mint az osztrák vagy a cseh törvények voltak és mégis bennünket támadtak a nemzetiségekkel való bánásmód miatt. A cseh törvények látszólag humánusak voltak, de valójában abszolúte nem voltak azok, mert mindig igyekeztek a kérdések mögé bujnd s a legfelső közigazgatási bíróság majdnem sohasem adott igazat a kisebbséghez tartozó embernek és nem helyezte jogaiba az illetőt. Úgyhogy előfordult olyan eset. mélyen t. uraim, hogy valaki háromszor-négyszer ment a legfelső közigazgatási bírósághoz. Nagyon helyeslem Fenezik István beszédét azért, mert nyilt vallomás volt és tudom, hogy azelőtt ő bizonyos tekintetben más felfogást vallott. Mindig örülök, amikor Saulusból Faulus lesz. Meg vagyok róla győződve, hogy most már neki is az a felfogása, ami nekünk, vagyis hogy kulturális, gazdasági, politikai, nyelvi tekintetben^ teljes egyenlőséget kell biztosítani a nemzetiségeknek. Ezt én is száz százalékban aláírom ós mindenkit arra kérek, hogy igyekezzünk ebben az irányban társadalmunkat is felvilágosítani, mert sajnos, ebben a tekintetben nagyon szomorú jelenségeket tapasztal az ember és éppen olyan szélsőségeket, mint sok más kérdésben, hogy sohasem tudunk dűlőre jutni. A nemzetiségi kérdésben mindig az az első és legfontosabb, hogy azt szeretettel, jóakarattal és igazságosan oldjuk meg. (Helyeslés jobbf elől.) Véglegesen sohasem tudjuk megoldani, illetőleg a megoldás mindig attól íxígg, hogy milyen indulatú a nép, amelyet mint nemzetiséget kezelnünk kell; éppen ezért minden egyes nemzetiséggel úgyszólván más és más az eljárás és a bánásmód, azt lehet mondani, hogy majdnem individuális. (Korláth Endre: Mindegyik tőlünk hódított!) Nagyon helyesnek tartom a miniszterelnök úrnak azt a nemrégen kiadott füzetét — én ugyan még nem láttam, de mindenesetre meg fogom szerezni, — amely a csendőrségnek és a hivatalnokoknak szól és azzal foglalkozik, hogy értesség meg magukat a néppel, tanulják; meg. a 152*