Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1048

1048 Az országgyűlés képviselőházának 163 Elnök: Szólásra következik*? Porubszky Géza jegyző: Hokky Károly! Elnök: Hokky Károly képviselő urat illeti a szó. Hokky Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az előttem szólott képviselőtársam néhány kijelentésére szeretnék reflektálni s szeretnék a földbirtokreformmal és vizienei*giákkal kapcsolatosan is egypár szót szólni. A képviselő úr nagyon jól tudja, — mert az előtte szóló, ugyanazokban a padokban ülő képviselőtársai már foglalkoztak a földbirtokreform kérdésével és akkor ez kiderült —hogy a zsidótörvény az oka elsősorban annak, hogy ma nem tudjuk megvalósítani a földbirtokreformot, mert ez a törvény fellebbezési lehetőséget ad azoknak, akiknek kárára a földbirtokreformot végre lehetne hajtani. Tudjuk nagyon jól, hogy már körülbelül 120.00Ü katasztrális holdat osztottak szét (Rapesányi László: Hol?) és körülbelül 800 ember részesült ebben. A földmívelésügyi miniszter úrnak a költségvetési vita folyamán tett kijelentéseire, expozéjára hivatkozom, hogy 120.000 holdat osztottak ki s ebből körülbelül 800-an részesültek, azonban 360-an megfellebbezték ezt és mindenki tudja, hogy a munka keresztülvitelét ez odázza el. Én magam is láttam ezt, aki négy egyszerű embernek igyekeztem segítségére sietni, akik házhelyeket akartak venni, azonban a zsidó tulajdonos, a Chevra Kadisa Egyesület, amelytől meg akarták venni, folytonosan fellebbezett, úgyhogy hónapokig, több hónapig húzódott ez az ügy, amíg a házhelyeket meg lehetett szerezni. Nem a kormány az akadálya tehát annak, hogy a földreform nem vihető keresztül, hanem igenis, elsősorban az, hogy a zsidótörvény még nincs úgy megalkotva, ahogyan meg kell alkotni, hogy keresztülvihető legyen. Azonkívül valaki itt azt említette, hogy Győr vármegyében egy 2000 holdas nagybirtokot teremtettek. Hát én úgy tudom, — lehet, hogy tévedek, nem állítom, de úgy tudom hogy 2000 holdas birtok Győr vármegyében nincs is. (Rassay Károly: Csak az a hiba, hogy a miniszter úrnak kellene megmondania, hogy így van, vagy nem így van!) Ilyen 2000 holdas birtok ott nincs! (Rassay Károly: Akkor tel kell állani és meg kell mondani! — Szöllösi Jenő: Csak 1700 hold! — Zaj. — Rassay Károly: Az a baj, hogy nincs egy miniszter, aki ilyen dolgokat megerősítene, vagy megcáfolna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hokky Károly: Nem tudom, hogy tulajdonképpen én beszélek-e, vagy a Ház beszel. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: A szónok legyen szíves beszedet folytatni, s méltóztassék rábízni az elnökre, hogy a közbeszólókat megfegyelmezze. (Derültség.) Hokky Károly: Teljesen egyetértek Szöllösi Jenő barátomnak azzal a kijelentésével, hogy igenis, közöttünk mélyreható ellentétek vannak. Azt hiszem, senki sem sajnálja ezt jobban, mint én. Én mindig derűlátó voltam, de amióta a bányászsztrájk megszervezését láttam, amióta Kovarcz és Wirth képviselő uraknak az ügyét hallottam ... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rapesányi László: Majd a bíróság elintézi!) Elnök: Rapesányi képviselő urat rendreutasítom. Hokky Károly: ....•— kérem, én nem akarok a bíróság ítéletébe beleavatkozni, egyiilége 19J>0. november 29-én, pénteken. szerűen csak megemlítem ezeket a tényeket — és amióta Csia képviselőtársam interpellációja elhangzott, azóta én borúlátó vagyok. Borúlátó vagyok, mert most már nem tudom elképzelni, hogyan, miképpen fogunk mi egymáshoz közeledni, mert azt szeretném, ha közelednénk egymáshoz, hiszen mind a két csoport magyar emberekből áll és az volna a kötelességünk és én is azt szeretném, ha megfognánk az egymás kezét és találkoznánk valahol. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Her* telendy Miklós: Az országépítő munkában!) He amikor azt látom, hogy még Rajniss képviselő úr is azt gondolja, hogy vele se tudnék kezetfogni, akkor nagyon szomorúnak látom a helyzetet. (Rajniss Ferenc: En sohasem mondottam ezt!) Méltóztassék megengedni, jól emlékszem azokra a békebeli nagy harcokra, amelyeknek ez a Ház szemtanuja volt. Emlékszem nagyon jól, amikor obstruáltak heteken, hónapokon keresztül, amikor az ájulásig tartottak itt beszédeket és azután kivitték az utcára a politikát: a vége az lett, hogy a villanyosokat döntötték fel, vasutassztrájkot rendeztek és mély szakadék tátongott a nemzet egyes rétegei között. (Szöllösi Jenő: Ezt kell megelőzni!) Ezt szeretnénk mi is megelőzni, mert ennek szomorú következményei jelentkeztek akkor. Mi személyi és közjogi vitákat folytattunk akkor, amikor a boszniai okkupáció után már megvolt az elégedetlenség, amikor a szerbiai és a Balkán-háború már vércsíkokat jelzett Európa egén, amikor Oroszország már ekrazitot rakott a monarchia alá, amikor Viviani és Poincaré megjelentek Oroszországban és Szasszonov azt mondotta nekik, hogy egyáltalában nincs mozgósítás. Erre Spalajkovics úr azt táviratozta haza

f Pasicsnak, hogy tessék mozgósítani és tessék úgy tenni, mintha ezek a dolgok csak hadgyakorlatok lettek volna. Másnap, amikor Paléologue elment megkérdezni reggel, délben, este, hogy igaz-e hogy mozgósítottak, azt mondták neki, hogy nem igaz, pedig már régen mozgósítva voltak a szibériai hadtestek, mozgósítva volt egész Oroszország és Pasics diktálta az ultimátumra a választ, amelv határozott, de elutasító volt és kitört a világháború. Éhben annak a szerencsétlenségnek is nagy része volt, hogy mi közjogi vitákban harcoltunk akkor, amikor ágyúkat kellett volna megszavaznunk és az ellen a Tisza István ellen harcol tunk, akiről ma tudjuk legjobban, hogy a háború ellen volt és mindent elkövetett, hogy a világégést megakadályozza (Ügy van! jobbfelől.) Én figyelmeztetem az urakat, — úgy látom még nincs oly mély szakadék, hogy ne tudnánk összejönni és ne tudnánk megtalálni a megértés módját — (Rajniss Ferenc: Nem rajtunk múlik ez!) legyenek szívegek tárgyilagosabbak lenni (Helyeslés a jobboldalon.) és itt is arra kérem az urakat, szíveskedjenek nyugodtan meghallgatni a túloldali szónokokat. (Helyeslés a baloldalon. — Bodor Márton: Nem okultunk még eleget! — Az elnök csenget.) Én egyszer nagyon rövid ideig Svédországban voltam. Akkor egy Branting nevű szociáldemokrata volt a miniszterelnök. Mindenki olyan nagy tisztelettel vette körül Branting miniszterelnököt, mintha meg lettek volna győződve arról, hogy senki különbül nem állhatna azon a poszton. Méltóztassanak megengedni, én meg vagyok róla győződve, hogy ha Teleki Pál gróf Branting helyén állna, minden svéd mellette volna, nem volna ellene egyetlen em-