Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-631
Az országgyűlés képviseiöMzának 156. duiik arról, hogy az a mezőgazdasági munkásember annyit keressen, hogy nagy családját el tudja tartani. (Gosztonyi Sándor: Becsületesen!) Becsületesen, szerény beosztással. Hiszen nem kérnek azok a szegény emberek többet, csak azt, hogy amikor a Pisti gyerek azt mondja: mama, kérek kenyeret, akkor kaphasson az a gyerek egy falat kenyeret; vagy amikor az iskolába kell a Jancsi gyermeknek mennie, akkor felhúzhassa azt a pici kis csizmát, amellyel iskolába mehet. A családi munkabér bevezetése halaszthatatlan és itt nem lehet arról beszélni: van-e fedezet, vagy nincs, mert itt kell fedezetnek lennie. Itt minden percnyi halasztás mély vágás a nemzet élő testébe. Nekünk szaporodnunk kell és ezért módot kell adnunk arra, hogy érdemes legyen családot nevelni, hogy az anyák ne rettegjenek a több gyermektől, azért, mert egyet som tudnak felnevelni, eltartani. Mélyen t. Képviselőház! Mivel megígértem, hogy nagyon rövid leszek, be is fejezem beszédemet. Még csak a szövetkezetekről és a gabonakereskedelemről akarok néhány szót szólni. Én ott voltam a születésénél annak az intézménynek, amelyet a nagy népbarátoik: IpolyiKellnerek, Térffy Bélák állítottak fel a nagy ágrárvezetőséggel: Baloghgal, Meskó Pállal, Czettler Jenővel és a többiekkel együtt, amely intézményt ma Darányi Béla vezeti szakszerűen, kiválóan. Ez a kis intézmény akkor még csak egy-két szobácskából állott. Alapítói azt mondták: azért alakulunk, hogy egyrészt a gazdatársadalomnak, főleg a kicsinyeiknek rendelkezésére álljunk, hogy gabonájukat ne legyenek kénytelenek elprédálni, uzsorára eladni, másrészt pedig azért vagyunk itt, hogy a becsületes keresztény gabonakereskedelmet megteremtsük ebbe a az országban. Ez — hála Istennek: — sikerült is. Addig azt mondták, hogy a paraszt, a gazda csak termelni tud, viszont eladni csak a zsidó kereskedő tud. Hála Istennek, ma már csak keresztény gabonakereskedők működnek ebben az országban és itt a nemzet színe előtt mondok, ezért mind a Futu rának, mind pedig a Futura vezetőinek köszönetet. Kérem, folytassák tovább ezt a mun kát. A miniszter urat pedig arra kérem, hogy a szövetkezeteket részesítse a legteljesebb erkölcsi támogatásban. De csak az igazi szövetkezeteket, mert álszövetkezetekre és alkalmi alakulatokra nincs »ükség. A régi bevált szövetkezeteket, a Károlyi Sándor által elgondolt szövetkezeteket a legmesszebbmenőleg kell tá mogatni, azonban itt is arra kérem őket, hogy a szövetkezeti élet ugyancsak az legyen, hogy a vidéki keresztény kiskereskedelemnek hóna alá nyúlva, azzal szemben ők a nagykereskedő szerepét játsszák. Mélyen t. Képviselőház! Én bizonyos tekintetben elfogult vagyok az igen t. miniszter űr iránt, mert érzem azt. hogy amit elmondottam. Ő is érzi, mint régi fajvédő. Érzi fajtánk megmentésének elodázhatatlánságát "és sürgősségé*, de nem elég erőteljesen lép fel azokkal szemben, akik sokszor petárdát akarnak rakni a sióké alá. Majd gondoskodni fogunk arról, hogy a petárda ne robbanjon fel és kérem a miniszter urat, teljesítse kötelességét fajtájával szemben. Pártállásomnál fogva, egyébként sajnálatomra, nem fogadhatom el az ő költségvetését. (Heresies a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Rossz volt a konklúziói) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Osoór Lajos. Elnök: Csoöc Lajos képviselő urat illeti a szó, . ülése 19AO november 20-án, szerdán. 631 Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az utánam következő képviselőtársaimra figyelemmel, én is a legrövidebbre kívánom fogni mondanivalóimat; főképpen apró'bb konkrétumokat leszek bátor előterjeszteni, amelyeket a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlok. Mindenekelőtt reflektálnom kell pár szóval Meskó Zoltán igen t. barátomnak a földkérdésben elhangzott felszólalására, amelyben a zsidó birtokok kiparcellázásáról beszélt. Tény az. hogy a zsidók egymásután adják el birtokaikat parcellázva, 50 és 100 holdas parcellákban adják el. Meg sem kérdezik azokat a kisembereket, akik ezekből a földekből maguknak egy-két holdat igényelni tudnának, főként meg sem kérdezik a, mezőgazlasági cselédeket, akik ezeken a birtokokon szolgáltak. Ez egyenesen tarthatatlan dolog, mert azt a cselédet, aki évtizedeken keresztül, vagy ha csak egy éven keresztül is, ott szolgált, egyszerűen szélnek ereszteni .a birtokparcellázás folytán, nem lehet. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy akár zsidó, akár nemzsidó birtok parcellázásáról van szó, vagy akármilyen földreformról, arról feltétlenül gondoskodjék, hogy az ott szolgált cselédek földhöz jussanak, ha van rá pénzük. Azoknak kell, hogy földet adjanak, mert különben megcsúfoljuk az egész földreformeljárást. Ha nincs pénzük, tessék bérletbe vagy hitelbe adni, ha van pénzük, akkor tulajdonba, de az teljesen lehetetlen dolog, hogy a cselédség a földbirtokokról eltűnjön és ne legyen sem otthona, sem hazája. Egyik kormánypárti képviselőtársam értékes fejtegetését nagyon szívesen hallgattam, s ezzel kapcsolatban azt akarom a mélyen t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy a mezőgazdasági termelés átállítása és irányítása, amelyről a költségvetésben oldalakon át van szó, elsősorban az árkérdésen múlik. Termelést ár nélkül nem lehet megcsinálni, és hiába méK tóztatnak itt kiosztani tyúk- és nyulketrecekel, tenyészkanokat és egyebeket, amíg az árkérdés nincs megfelelően biztosítva, addig a termelés átállítása és irányítása lehetetlen. Éppen ezért nagyon helyes az a túloldalról elhangzott megállapítás, hogy a termelési ár irányításának egy kézben kell lennie és ehhez a miniszter úr feltétlenül ragaszkodjék. Ezt látjuk a tejkérdésnél, mert ha például augusztusban meg lehetett volna állapítani a tej árát, ma nem volna tejhiány, s ha meg lehetett volna állapítani idejében a sertés árát is, ma nem volna zsírhiány. Az egész termelés kérdése főként árkérdés, ezt méltóztassék feltétlenül szem előtt tartani. Sajnálom, hogy errevönatkozólag a költségvetésben nem látom kellően kidomborítva az állásfoglalást, bár az értékesítés terén sok mindent igyekezett a földmívelésügyi miniszter űr megvalósítani. Természetesen igen fontos és főszempont a termeié* szempontja, ami itt a költségvetésben össze van foglalva, és én csak csodálkozom rajta, hogy azzal a kevés pénzzel, ami a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésére áll, ezzel az 53 millió'val hogyan tud a földmívelésügyi miniszter űr annyi mindenféle érdeket kielégíteni. Talán hátránya is a költségvetésnek, hogy a rovatok, címek és sokféle cél között eloszlik a pénz és csak fillérek jutnak minden egyes dologra. Ha százmilliópengős költségvetése lenne a földmívelésügyi miniszter úrnak, talán jobb és eredménvesebb földbirtokpolitikát folytathatna. T. Képviselőház! Ezeket az előttem elhang : zott felszólalásokkal kapcsolatban voltam bá :9ô*
