Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1040
WiO. Az:m8zággyMes f .képmvetöházarMk 16$: ûïiàs r . ÏHÛ< 'nàveiâbèf' : 29-ëftï phitëkm. tűrik êl ne akadjon. A termelés folytonossága a nemzet érdéke, ezt pedig csak a termelés rentabilitásának biztosításával tudDuk elérni. Természetesen ez az elv a termelés összes ágazataira, így a mezőgazdaságra is érvényes. Árpolitikánk, éppen a rentabilitás elvéből kiindulva, a mezőgazdasági term el vények ármegállapításánál is rátért & rentabilitás, az előállítási költségek vizsgálatára. Az egyes termeivények ármegállapítása azonban nem képzelhető el egyenként, hermetikus elválasztásban, hanem csak egy egységes üzemi szemléletben. Ha így vizsgáljuk az érvényesülő irányzatot, megnyugvással nézhetünk az árpolitikának jövő alakulása felé. Az nem vitás, hogy árpolitika elkülönülten nem alakulhat ki, csak egy nagy és összefüggő egyetemes gazdasági irányításba- beékelve. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek teljes kibontakozásával számolni lehet és így nyugodtan remélhető, hogy az árpolitika terén is hamarosan megnyugvás fog bekövetkezni. A gazdasági életnek fontos mozgató tényezője "a tőke. A tőke minden időben és minden rendszerben erőteljes tényezője volt a termelésnek. Minthogy a gazdasági élet a jövőben sem semmiféle gazdasági rendszerben nem nélkülözheti a tőkét, mint termelési tényezőt, helyesnek kell elismerni a kormányzatnak azt a kiinduló pontját, hogy a tőkének az összes termelési ágak számára egyenlő feltételek mellett való biztosítása nemzeti érdek. A tőkének ilyen fontos, sőt döntő szerepe teszi szükségessé azt a törekvést is, hogy az ne az egyéni akaratellhatározásnak, hanem a nemzetösszesség akaratának legyen alárendelve. Ezen a téren is a gazdasági élet követelményeivel összhangban álló konstruktív befolyást érvényesít a kormányzat. Ennek köszönhető, hogy; a kölcsönös bizalom a termelés zavartalanságát is biztosítja. A tőketevékenység gondos irányításával, az áraknak az egész vonalon való harmonikus szabályozásával és külkereskedelmünk megfelelő rendszabályozásával pénzünk értékét is védjük, ami viszont a gazdasági rend záloga. A népi erők fejlesztése soha nem állott a közérdeklődésnek annyira az előterében, mint éppen napjainkban. Erinek egyik eleme a népszaporodás egészséges alakulása. Sajnos, ezen á téren hazánkban nem valami örvendetes adatókkal állunk szemben. "Ha ezt a kérdést a mindennapi élet szürkeségében vizsgáljuk, gazdasági és szociális problémával találjuk magunkat szemben. A kormány ezen a téren is • alkalmazkodni törekszik a mai rendkívüli időkhöz és érvényre juttatja terveiben a megújhodott Európában kibontakozó szellemet. Komolyan keresi a szociálisabb életformák megteremtésének a lehetőségét. Az ország jelentékeny részét kitevő mezőgazdasági népesség sorsa a kormányzatnak legfőbb gondját képezi. Hogy a szándékolt eredményt még nem érhette el. az főleg a már évek óta tartó rendkívüli viszonyokban keresendő. A magyar földmíves sorsa felett — a mai időkben — érdemes mégis egy pillanatra elgondolkozni. Vájjon miért igyekszik városba, vájjon miért nem akar az földet, hanem bakter, kalauz és szolga akar lenni? (Müller Antal: így van ez a városiaknál is!) Ha visszatekintünk a rég elmúlt időkre, azt látjuk, hogy a magyar földmáves lenézte az ilyen szolgai állásokat, szabad paraszt volt, szerelmese volt a földjének, s ha nem volt sajátja, akkor szerette azt a barázdát, amelyet verejtékével áztatott élete alkonyáig. Hogy ez megváltozott, azt tagadni nem lehet. Azonban, mélyen t. Ház. ebbe nem szabad belenyugodnunk: Ez a körülmény káros a nemzetre és magára a falu népére is; a mezőgazdasági termelés nagy értékének, a legfontosabb termelési té : nyezőnek. a munkának elvonását jelenti a magyar földtől, — ez pedig komoly veszedelmet rejt magában. Itt kell érintenem, mélyen-' t. Ház, nemzetpolitikai problémánk egyik "legkényesebb részét, — hogy a falu népének a földön, a magyar életet jelentő barázdában való megtartálsát mindenek előtt valónak kell tartani. Nyugodtan mutathatunk rá, hogy a föifdmívesosztály és a mezőgazdasági munkásság érdekében a törvényhozás és a kormányzat igen komoly lépéseket tett előre. Ha mégsem látunk lényeges javulást és a lelkek harmóniája még sem bontakozott ki, Önként felvetődika kérdés, hogy vájjon hol van a hiba? Nem az én feladatom erre a kérdésre a választ mégadni. Könnyelműség is volna feltételezni, hogy erre olyan egyszerűen meg lehet felelni. Legyen szabad azonban, mélyen t. Ház, mégis kifejezésre juttatnom azt a szerény nézetemet, hogy a magyar mezőgazdáságnak minél gyorsabban be kell kapcsolódnia a világban végbemenő nagy átalakulásba, mind a termelés, mind pedig a föld népének a pröblémájál illetően. A magyar falu népének életszínvonalát emelni, kultúíális és egyéb körülményeit komolyan megjavítani azonban, csak egy egészen rój mezőgazdasági politika kialakítása nyomán lehet. Hogy nagy erőfeszítéseket tesz a kormányzat a felmerülő problémák megoldására, az nem vitatható. Ez a gondoskodás alkalma« is arra, hogy a mezőgazdaság nívóját fenntartsa (Szöllősi Jenő: Rohamosan látjuk a javulást!) Azonban, mélyen t. Há&, ma már ha Magyarországnak kultúrájához, természeti és népi adottságaihoz méltó helyet akarunk biztosítani az új európai gazdasági rendben, akkor nem elégedhetünk meg a mindennapi feladatok megoldásával, hanem nagy lendülettel kell egységes, átfogó mezőgazdasági politikába az új, nagyobb magyar haza földjét bekapcsolni, hogy a gazdatársadalom be tudja tölteni történelmi hivatását. A földet művelők, kicsinyek és nagyok egyaránt, érzik azt a nagy feladatot, amely reájuk vár. Megmozdulni látszik a falvak maradisága, a földmívesnép tanulni, fejlődni akar. Ehhez azonban, mélyen t. Ház, módot is kell neki adni. Hogy a földjük jobbat és többet teremjen, ahhoz tudásra, gépi és egyéb felszerelésre van szükségük. Ez az az erő, amely soha el nem szakítható kötelékkel fűzi majd a magyar pa; rasztot a földhöz. Átmeneti, háborús gazdasági adottságok életünknek ezen az egyetlen területén nem akadályozzák a fejlődés lendületét. Tervszerű mezőe;azdaságfejlesztésre és a földmi velés ügyének kellő megszervezésére van: szükség. Hogy ehhez pénz kell, azt nem szabad akadálynak tekinteni. Ügy tudom, hogy az elkövetkező jövőnek ezt az irányát a kor'mányzat is .ugyanígy látja, éppen ezért hiszem, hogy a ma még más irányban lekötött fedezet felszabadulásával teljes erővel indulhat meg ennek a nemzeti problémának megoldása. Mélyen t. Ház! Minthogy hazánk, k'il önösen új határai közt, elsősorban agrárjellegű állam. így a mezőgazdaság teljesértékű kifejlesztése a nemzeti haladásnak, vagyonosodásnak és a szociális felemelkedésnek alapja. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter a közelmúltban azt mondta, ha többet akarunk 'termelni, akkor biztosítanunk kell. hogy jőve
