Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1041
v A& országgyüiés képinmlëhâtâm/k $,4$p ; delmezően többet is értékesíthessünk. Meg vagyok róla győződve, hogy ezeket a feladatokat a kormány már jórészt meg is oldotta s ha van még hátra megoldásra váró kérdés ezen a téren, meg fogja oldani. (Ügy van! Ügy VOM! a jobboldalon.) Erről azonban a mezőgazdaság népének a legszélesebb körben tudomást is kell szereznie. Mindent meg fog termelni ami népünk, amire ennek a hazának, vagy bármely más országnak szüksége van, ha a számítását megtalálja. Az irányításnak legjobb eszköze, az előre megállapított és reális ár. Semmiféle kényszerítő rendszabályra, vagy bürokratikus szervezetre nincs szükség a mezőgazdaság átállítása terén, csupán árra, amely mellett termelni lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel a mezőgazdaság irányítása terén kitermelt különféle zöldasztal-tervekrc nézve is voltam bátor szerény véleményemet megmondani. T. Ház!. Ami a gazdasági élet általános irányításával kapcsolatos terveket illeti, legyen szabad rámutatnom arra, hogy lehet e célok érdekében jó törvényeket hozni, lehet alaposan átgondolt szervezeteket beállítani, de komolyan eredményre csak jól átgondolt és végrehajtott egységes gazdaságpolitika vezet. Hogy nálunk az utóbbi években lényeges lépésekkel haladtunk egy ilyen cél felé, azt nem lehet tagadni. (Szöllősi Jenő: Tagadom!) Megállni azonban egy percre sem szabad. Lépésünk ütemét természetesen nem az egyéni vérmérséklet, hanem a lehetőségek szabják meg. Be kell látnunk azt isés el kell fogadnunk, hogy égy esztendő költségvetésétől, vágy egy generáció teljesítőképességétől várni egy annyit szenvedett ország összes problémáinak teljes és gyökeres megoldását nem lehet. Az irányt kell helyesen megállapítani és a megismert célokért komolyan, megállás nélkül dolgozni. Ha a kormányzást ilyen szemszögből nézzük, nyugodtan adhatjuk meg neki a felhatalmazást. A ^magam részéről a felhatalmazási javaslat tárgyalásánál ( a főbb vonatkozásokban ezeknek a nagy kérdéseknek megvalósítására komoly elindulást Iátok. Hogy kitűzött céljainkat elérhessük, bátor vagyok rámutatni arra^ az útra, amelyet a legnagyobb magyar, a főméltóságú kormányzó úr jelölt meg, amikor megparancsolta: »mindenki vegye ki részét a munkából, erre van szüksége ennek a sokat szenvedett hazának«. A javaslatot elfogadom.. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Szöllősi Jenő! Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Máté Imre fc. képviselőtársam beszédét azzal kezdte, hogy nem érzi magát hivat va f arra, hogy alkotmányjogi és külpolitikai kérdésekhez, már azokhoz, amelyekkel Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársunk foglalkozott, hozzászóljon. Ezzel szemben nekem egészen más a meggyőződésem. Szerintem minden képviselőnek igenis hivatása, — és éreznie is kell ezt a hivatását — hogy alkotmányjogi és külpolitikai kérdésekhez igenis hozzászóljon. Legfeljebb arról lehet szó, hogy külpolitikai kérdésekben éppen ezek külpolitikai vonatkozásai miatt nem akarunk megnyilatkozni, hanem ezt az illetékes helyre bízzuk. Azt azonban, hogy alkotmányjogi kérdések megtárgyalása elől is kitérjünk, eddig legalább is szokatlan kívánságnak tartottam. Egy másik igen érdekes okfejtése volt illése ä&$&,* ftWemb.èf £9-én t :péntekeH. 1011 j amelybeiV mindnyáján egyetértettünk ! vele, amikor azt a kérdést tette föl, szabad-e bárkinek is akadályokat gördítenie a körmány hazáfias munkája elé. amikor a kormány a külpolitikával van elfoglal val Maga is azzal felelt a kérdésre, hogy nem szabad. Enné! természetesebb következtetést nem is hallottam, hiszen— azt hiszem — egyetlen képviselő sincs a Házban, aki egyetlen szalmaszálat is akarna j keresztbetenni a kormány hazafias munkája elé. (Ügjj van! Ügy van! a szélsőbaloldalon:) : Igen t. képviselőtársunk felsorakoztatott még egy egész csomó megalkotásra váró pro; grammot, amelyeket a kormány majd meg fog oldani. Igen érdekes volt azonban, — én végigfigyeltem — egyetlen olyan programmpontot sem említett igen t. képviselőtársam, a megoldandó nagy feladatok közölt, amely a népi politikai szabadságot érintette volna. De vissza szeretnék nyúlni még BajcsyZsilinszky Endre képviselőtársunk külpolitikai fejtegetéseire is. Igen t. képviselőtársunk kifejtette, hogy a Dunamedencében két népnek van elhivatottsága: a magyarnak és a jugoszlávnak. Egy csekélységet azonban elfelejtett: a Németbirodalmat (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nine« a Duna völgyében!) és elfelejtette Romániát is. Bocsánatot kérek, amikor a Duna völgyéről beszélünk, ezt a két országot nem lehet hallgatással elmellőzni. (Bajcsy-Zsilinszky Endre; Románia nem független ország!)- Amikor én is hangsúlyozom, hogy mindent el kell követnünk, hogy a jugoszláv szomszéd állammal úgy oldjuk meg kérdéseinket, hogy utána tüske egyik fél lelkében se maradjon, akkor ki akarom hangsúlyozni azt is, hogy a tüske egyelőre csak a mi lelkünkben rejlik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, mi dolgozunk azon és a legmesszebbmenőén támogatjuk a kormány abbeli külpolitikai törekvéseit, hogy Jugoszláviával és minden szomszédos állammal a legteljesebb harmónia jöjjön létre, mert nemzeti jövőnk főképpen attól függ* hogy a szomszédos államokkal, mindegyikkel békességben tudjunk élni és meg tudjunk velük egyezni. Ehhez a reflexióhoz szeretném hozzáfűzni a magam külpolitikai megjegyzéseit is. Örömmel üdvözöltük erről az oldalról, hogy a kormány csatlakózott a háromhatalmi egyezményhez, hogy bekövetkezett Bécsben ennek aláírása, csak azt az egy kérdést szeretnők felvetni, hogy miért oly későn? (vitéz Makray Lajos: — levelek hullása, daru távozása idején! — Derültség balfelŐl.) Mert a meggyőződésünk szerint, ha korábban történt volna meg ez a lelki csatlakozás és teljes melléjükállás, ennek a ténynek talán éppen a határok megvonása körül bizonyos gyakorlati eredményeit is láthattuk volna. (Rassay Károly: Hát mi azt hittük, hogy az igazság szerint volt! — vitéz Makray Lajos: Hogyan? Ez szimpátia szerint történt?) Ez azonban nem von le annak értékéből semmit. Inkább későn, mint soha (Rassay Károly: Lehet, hogy előbb nem kívánták!) és ebben viszont támogatjuk a kor mány külpolitikáját (vitéz Lipesey Márton: Idejében volt az, legyen meggyőződve!) és azonosítjuk magunkat vele. (Rassay Károly: Előbb nem kívántak, most mes kívánták, erről van szó! Ne akarjuk feltolni magunkat! — Mozgás.) » T. Ház! A külpolitikát elhagyva át szeretnék térni az ország belpolitikai helyzetére. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban legyen szabad először az általa152
