Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1039

Az országgyűlés képviselőházának Í6\l ülése 1940. november 29-en t pénteken. 1Ö39 mutatni hogyan — az állami irányításon ala­puló gazdasági rendben valószínűen az állam a gazdasági életnek csak a célkitűzéseit és fel­adatait állapítja meg, de szabad teret enged a gazdasági erők érvényesülésének; mert le­gyen bármilyen az állami rend, a gazdasági célok elérésével számolni csak akkor lehet, ha a gazdasági és technikai felkészültség, vagyis a szaktudás megfelelő teret kap és a vállalko­zási kedv, valamint a munka ennek szolgála­tába áll. Tisztában kell lenni azzal, hogy az elkö­vetkezendő gazdasági rendben nagymértékben függ az eredmény attól, hogy az állam miként fogja tudni megoldani az állami és a magán­gazdasági tevékenység közti megkívánt har­mónia kérdését. Természetesen senki sem gon­dolhat a spekuláció szabad játékára, de két­ségtelenül biztosítani kell a termelő szellemi és anyagi erők józan kifejlesztését és az ered­ményes munkát. A kormányzat bölcs előrelá­tással, megfontolt óvatossággal kezeli a' gaz­dasági élet átalakulásának kérdéséi és éppen ezért kizártnak kell tartanunk minden nizony­talan kísérletezést. Ez a^ tény egymagában is biztonságot ad a termelésnek, amiért gazda­sági életünk vezetőit elismerés illeti meg. T. Ház! A háborún kívül álló államoknak is éppenúe-v át kell állítaniok gazdasági éle­tüket a háborús követelménveknek megfele­lően, mint a háborús államoknak. Ennek az iránvító ereje azonban egészen más termé­szetű, mint annak a gazdasági átállításnak, amelv^ a jövőbe néz és a békegazdálkodás alap­iait kívánja lerakni. El kell ismerni, hogy a kormányzat ezt a két feladatot soha és sehol össze nem tévesztette. Intézkedései egymás mellett, a helyzet által indokolt ütemben ha­ladnak előre a küelölt úton. Ha a termelés különböző ágazatait közelebbről vizsgál ink. ak­kor nae-v megnyugvással állíthatjuk, hogy a rendkívüli viszonyok adottságaiban a magyar alkotó erő kiállta a próbát. Ha a hazai iryár­ipart é« annak a gvovsan változó kívánalmak­hoz való alkalmazkodását vesszük tekintetbe, iofgal mondhatjuk, hosry gyárirmrunk minden helyzetben behizonvítntta életképességét. Ha viszont a mezőgazdaságnak és nőnének a kü­lönleges helvétben való helvtállását rep-íez­tráliuk, el kell ismernünk, hogy metiialáliiik abban az ríj életkörül:m«nvekhez yaW alkal­mazkodás garanciáit. MindezeV indokolt w­ményt nyni+anak a békRp"azdálk,>dáM*a való zöWfiTiés nélküli áttérésünk tekintetében is. Abboz. hoírv a jfazdasásn élet értékeit lerr"'r­jük. az ország közgazdasági életét, a termelést éq a nénziis?*voket mint organikus e^veé^et k^ll tekintenünk és az irányítás ala/maként felfognunk. A nemzet jövője szempontjából^ a cél: a Gazdasági egyensúly fenntartása min­den helyzetben s srazdasági és szociális éle­tünknek minden körülmények közötti meg­óvása a megrázkódtatástól- — méír tikkor is. ha e miatt bizonyos ideálokat jobb időkre el kell balasztannnk. fS/öUnsi Jenő: Csak hálasz­szunkH Nem szabad elfelejtem*, hogy a gazd*­sátri átállítás, meo-űihodás mikénti keresztül­vitele a nemzet életérdeke. Ha valaki úgv fo(?ja fel az átállítást, hogy az e«rik embert kite«z'k és a belvére beül a másik vagv hogy a közéleti irányítást, a nemzet gazdasági veze­tését új emberek veszik át nnlitikai, yazda­sági tndás. lelki és etikai beállítottság, awk­S'/ern felkészültség és komolyabb műveltség nélkül, akkor nagyon messze jár a nemzet életérdekétől és a közéleti realitásoktól. (Ügy van! Ügy van! jobbfeiől.) Ahhoz, hogy a nem­KÉPVT9E Ló 1*7.1 KAP&O VJI. zet a nehézségeken átjuthasson és új életfor­máit, úgy gazdasági, mint egyéb területeken, kiépíthesse, nem új meg újabb vezetőkre, ha­nem hazafias lelkű és áldozatkész olyan egyé­nekre van szüksége, akik a szellemi felkészült­ségnek és a szükséges képességeknek birtoká­han vannak. (Rassay Károly: Ez forradalmi beállítás! Miket nem kívánnak!) Ahhoz, hogy egy ország termelését átállít­hassuk, csak nagyon lehiggadt tudás és vég­telenül mélyen gyökerező felelősségérzet mellett szabad hozzányúlni. A gazdasági élet sernilyen korszakban nem a merev szabályoknak vagy kitermelt elméleteknek engedelmes követőié; a gazdasági élet maga az élet, — tehát csak egyetlen parancsot fogadhatunk el magunknak a tempó megállapításában: az élet parancsát. Ezek a szempontok érvényesülnek a kormány­zat célkitűzéseiben is és az élet ismerete dik­tálja cselekvésének ütemét és irányát. Mélyen t. Ház! Ügy a háborús irányítás, mint a békegazdálkodásra való nyugodt áttérés megszervezése szempontjából az árpolitikának van döntő jelentősége. A jelen gazdaságpoliti­kájának középpontjában minden országban az árak szabályozása és ellenőrzése áll. Termelésünk egyensúlya és jövő alakulása az árak kiegyen­súlyozottságával szoros összefüggésben van. Az árrendezés tulajdonképpeni célja az, hogy a termelés fenntartását, de nagvon sok esetben annak a fokozását biztosítsa. Vannak az ár­politikának szoeiális és financiális feladatai is, de ezeket is a termelés^ biztonságán keresztül szolgálhatja a legeredményesebben. Azt lehet mondani, hogy a magyar árellen­őrzés általában eredményesen oldotta meg az eléje tornyosuló nehéz feladatokat. Hogy az igen nagy^ szaktudással és átfogó szempontok érvényesítésével végzett hazai irányítás nem nyerte meg minden tekintetben az érdekeltek tetszését, ez nem olyan meglepő. Minden kez­det magán hordja a maga gyermekbetegségeit is. Ezt kell^a figyelmükbe ajánlani a kritiku­soknak és őket az esetleeres javításra szoruló kérdések helyes megoldásában együttműkö­désre és nem gátló kritikára felhívni. Tisztá­ban kelMenni azzal, hogy az árirányítási te­vékenység nem átmeneti, nem háborús tény­kedés, hanem az új gazdasági rendnek is szer­ves része lesz. Éppen ezért a ^ termelés és a fináncpolitika összes tényezőinek közre kell működniük abban, hogy az árpolitika a bele­kapcsolódó minden szempont érvényesülését eredményesen oldhassa meg. El kell ismer­nünk, hogy a hazai árpolitika nem törekedett a gazdasági élet dinamikájának megbénításara. Elsődleges célja a spekuláció megakadályozása és a szabadjára hagyott áremelésnek a meg­fékezése volt, mindenkor szem előtt tartva a termelés érdekeit is. Ha ennek során átmeneti nehézségek valahol jelentkeznek, ennek kikü­szöbölésére énpen a célkitűzés közérdekű volta, az illetékes tényezőket is kétségtelenül rá fogja vezetni. Hogy nem lehetett az árakat minden vo­natkozásban az 1939 augusztus 26-i nívón meg­tartani, annak okai nyilvánvalóak. A nyers­anyagok beszerzésének nehézségei, azok ár emelkedése, a gépi és egyéb üzemi anyagoknak változásai, a munkabérek alakulása és sok minden más ok természetszerűleg hozták ma­gukkal bizonyos gyáripari termel vények árai­nak emelését. Ezt azonban a gazdasági életben némileg is járatos szemlélő nem fogja külö­nösnek tartani, mert hiszen a gyáripar renta­bilitását biztosítani kell, hogy. gazdasági éle­lmi

Next

/
Thumbnails
Contents