Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1037

Az országgyűlés képviselőházának J63. w szavuk, nekünk van szavunk a Duna-völgyében, elsősorban magyaroknak és délszlávoknak. Mi ketten vagyunk itt a döntő tényező és én hiszem, remélem azt, hogy egy őszinte össze

1 í'ogással és együttműködéssel ezt a döntést meg is fogjuk hozni. Meg vagyok arról győződve, hogy mind a két nemzetnek ezt a politikáját elő fogja segíteni az a mély rokonszenv, amely tálán történelmibb a horvátok iránt, de amely bizonyos fokig talán elevenebb köztünk és a szerbek között. Mindez bizonnyal meghozza a dolgok megérlelődését, meg fogjuk ragadni a régi árpádi és szentistváni politikának ezt a legutolsó, egyetlen lehetőségét és meg fogják ragadni az ezzel a politikával járó óriási jelentőségű gondolatot a másik oldalról, a délszlávok oldaláról is. Nem tudok egyetérteni a kormánynak sem külpolitikájával, — legalább is nem mindenben (Rapcsányi László: Pedig az helyes!) — sem belpolitikájával, különösen a földbirtok- és a szociális kérdésben s az appropriáeiót néni szavazom meg. (Éljenzés és taps half elöl. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Máté Imre! Máté Imre: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam és t. barátom alkotmányjogi és külpolitikai kérdésekkel méltóztatott foglalkozni. Engedje meg mélyen t. képviselőtársam, hogy bár nagy tisztelettel viseltetem iránta évtizedek óta, — régi barátságunkra való tekintettel, — mégse kapcsolódjam bele ezekbe a kérdésekbe, minthogy nem érzem magamat hivatva arra, hogy külpolitikai és alkotmányjogi kérdésekben bármilyen néven nevezendő választ vagy megjegyzést fűzhessek az ő érdekes fejtegetéseihez. Meg vagyok arról győződve, hogy lesznek erre nálam hivatottabbak. akik neki a választ meg fogják adni. Mélyen t. Ház! A költségvetés elfogadásával a Ház helyesnek találta az ' állam által megvalósítandó feladatok céljaira előirányzott kiadáísokat és azok megoszlását. Amikor a megszavazott bevételek fedezésére szükséges közjövedelmek beszedésére adandó felhatalmazást tárgyaljuk, szerény nézetem szerint nem távolodunk el feladatunktól, ha a költségvetés nyomán felismerhető vagy attól függetlenül is^ felmerülő nemzetpolitikai problémákon próbálunk gondolkozni. Hogy az államvezetés ténykedéseit, illetőleg annak következményeit a mai viszonyok között lemérjük, a régmúlt egyébként igen értékes tapasztalatai aránylag íkevés támpontot nyújtanak. Mások voltak azok az elvek, amelyek a világ gazdasági éleI tét irányították, mások voltak az egymásra ható „erők, más törvények szabtak korlátot a lehetőségeknek, a maitól eltérőek, ehhez alig hasonlóak voltak a hazai adottságok is. Éppen ezért a bírálatnál vagy az elgondolások kitermelésénél szerény nézetem szerint bizonyos mértékig fel kell szabadítani magunkat azok alól a dogmák aló, amelyek a gazdasági életnek a mai értelemben vett dinamikáját és az «zzeJ összefüggő célkitűzéseinket esetleg tévesen befolyásolnák. Szemünk előtt egy világát-' alakulás első felvonása játszódott le. A történelem tanítja, de amint látjuk is, a nemzetek sorsára döntő nagy küzdelmekben a szereplők és a nézők néha váltják egymást. _>Mi magyarok szintén nem ülünk páholy- ban, jutott nekünk és fog jutni még elég szerep, talán nehéz is. Az elmúlt évtizedek vál-. tozó hullámverései minden téren értékes ta- j pasztalatokkal gazdagították nemzetünket. Egy êse Ï9U0. november 29-én; pénteken. 1037 hatalmas méretű, nemzetközi, nemzeti, társadalmi és gazdasági, valamint politikai küzdelem elszánt harcaiban, kelet és nyugat elválasztó vonalán, a múlt és jövő elválásának nehéz küzdelmében állunk itt a Kárpátok medencéjében, ós ez a helyzet különleges nemzetközi jelentőséget biztosít számunkra. Hogy a számunkra a sors által kijelölt nagy feladatokat az elkövetkezendő évtizedekben is — előző történelmünkhöz — méltó módon tölthessük be, konzerválni kell elsősorban a bennünk rejlő erkölcsi és gazdasági erőket, fel kell tárni az eddig fel nem tárt vagy parlagon hagyott értékeket és ezeket meg kell szervezni a nemzet építő munkája számára. A magam részéről a kormányzat számára adandó felhatalmazás tárgyalása alkalmával a részletek vizsgálata nélkül a nemzeti szükségletek érvényesülésére nyitvaálló lehetőségeket tartom szükségesnek vizsgálat tárgyává tenni. Egy átmeneti időszakban, mint amilyen a mai, kétségtelenül nehéz volna az elkövetkezendő idők összes életkörülményeit és formáit előre megállapítani. Mindaddig tehát, amíg a nemzetközi nyugalom helyre nem áll és, a gazdasági élet nemzetközi normái is véglegesen ki nem alakulnak, nem'képzelhető el más célkí-" tűzés és munkamenet, mint, a valószínűvé vált és nyilvánvaló realitások utján haladni céljaink felé. Ezzel egyidejűleg a nemzeti életet minden irányban fokozott erőkifejtésre kell képessé tennünk. Ebből a szempontból általán ban véve megnyugvást kell hogy nyújtson számunkra a kormányzat tevékenysége és a jövő évre felismerhető célkitűzése is. Az események helyes felismeréséből folyóan a kormány a honvédelem ügyét helyezte előtérbe. Ezáltal az ország nemzetközi tekintélyét, a : belső rendet és. mint látjuk, nemzeti* aspirációinkat is a mindenkori követelményeknek megfelelően tudja biztosítani. A nopek sorsát irányító nagy nemzetek elismerését kiérdemelve gondozza a kormány nemzetközi kapcsolatainkat is. Ennek eredménye az, hogy egy évezreden át dicsőségesen betöltött szere-: pünknek megfelelő helyet biztosítottak számunkra Európa úi rendjének kialakításában és jövőjének felépítésében. Az a reális és ha-., rátáinknál is kellően értékelt .' magatartás, amelyen keresztül immár harmadízben eljutottunk trianoni megcsonkításunk részbeni jóvá" tételéhez, minden magyart józan megfon to-, lásra kell hogy bírjon. Ha belső politikai har-* eok fellobbanásáyal találkozunk, önkénytel.enü fel kell vetni a kérdést, vájjon szabad-e történelmünk ilyen nehéz^ időszakában a nemzet sorsát intézők nehéz és felelősségteljes munkáját megnehezíteni'? (SzÖHősi Jenő Nem szabad!) Azt hiszem» hogy a hazáját szerető, adott helyzetünket valamennyire is ismerő és a belső rendnek nemzetépítő jelentőségét átlátni tudó minden magyar állampolgár erre nemmel felel. Már pedig én feltételezem, hogy minden magyar ember szent áhítattal gondol a Szent István koronájához tartozó területeket magábanfoglaló Nagy-Magyarországra. Hogy azonban ezt a legszentebb ünnepnapot elérhessük, egy kötelességünk van: az ország, minden egyes polgárának becsülettel kell dolgoznia azon a helyen, ahova őt sorsa és a haza érdeke állította. A vezetést, a munkabeosztást és ! az irányt, amely felé menetelünk, a dolog ter mészetes rendje szerint, az ország vezetői szab- ; ják meg. Nekünk pedig kötelességünk, legalább arra az időre, amíg a haza egy világégés lángtengerében a békés fejlődés reményével halad a kibontakozás felé, kikapcsolnunk mindent, ami elválasztana bennünket egymás