Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-630
630 Az országgyűlés képviselőházának 156, ezt a rendkívüli időt, amint általában sokan i gondolják is, arra használni, hogy szociális ja- | vaslatokat hozzanak ide a Ház elé és sürgősen szavazzuk meg ezeket, mert ez minden parlamenti reform nélkül megy. Nem hiszem, hogy volna a képviselőháznak bármely tagja, aki egy becsületes, a nép érdekét szolgáló reformot né szavazna meg, vagy ellene merne beszélni. (Ügy van! a jobboldalon.) Kaj tunk tehát nem múlik a dolog, hanem másutt kell keresni az akadályokat, (Palló Imre: A végrehajtás!) Nem akarok hatáskörökbe ütközni és nem aka- j rok elnöki rendreutasításban részesülni. (Pándi Antal: A lendszer, a rendszer! — Palló Imre: Megszavazzuk, de mi lesz a végrehajtással!) Lehetséges, hogy Magyarországon ma még birtokok lehetnek külföldiek kezén, akik a jövedelmet esak külföldön költik el? Azt sem tudjuk, hogyan sáfárkodnak. Itteni megbízottak útján intézik a dolgokat. Százezer holdak vannak külföldiek kezén a magyar földből, megannyi darab az édes hazából. Nem egy darab, hanem száz és százezer hold van külföldiek kezén. Tessék törvényt hozni, hogy csak maf 'yar állampolgáTnak lehet ebben az országban öldbirtoka és itt nem beszélek nemzetiségről,csak magyar állampolgárságról. Szükség van egy ilyen törvényre, mert való igaz, hogy azé az ország, akié a föld. (Palló Imre: A föld pedig azé, aki megműveli!) » Beszéljek most a zsidóbirtokokról? Itt komédia folyik. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hatszázezer hold zsidó kézen van. A miniszter úr keze meg van kötve. Ki akarja sajátítani ezeket a birtokokat (Palló Imre: Nem birja!), de mi történik? Panasszal élnek a táblához. A dolog elhúzódik és sokan azt várják, hogy »hátha«. (Czermann Antal: Tévednek!) Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a »hátha«-ban tévedni fognak. (Palló Imre: Hátha győz Churchill!) Én mindenesetre nem sajnálom tőlük ezt a reménységet, mint ahogy Darányi Kálmán — Isten nyugosztalja — nem sajnálta tőlük a brómot. Mégis sürgősen oda kell hatnunk azonban, hogy ez a »hátha« se maradjon fenn. Tessék meghozni azt a bizonyos harmadik törvényt, amely főleg azért szükséges, hogy itt bizonyos kedvezményezéseket, bizonyos kibúvókat egyszersmindenkorra bedugaszoljon és fontos a zsidóság érdekében is, hogy tisztán lásson, tudja mit kell csinálni. Hogy pakol-e vagy nem pakol, az az ő dolga (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon), de a magyar fajnak, a magyar fajvédelemnek ez eminens érdeke. Tessék itt tiszta képet teremteni. Az nem földreform, amikor azt látom, amit a múltkor Szolnok megyében, hogy jönnek hozzám kisemberek és panaszkodnak, hogy parcellázás útján lehet. a Schwarcz-féle földből venni. Ez nem kunszt. Akinek pénze van, az zsidótörvény nélkül, földbirtok-reform nélkül és' keresztény kurzus nélkül is vehet földet. Ezt tessék meggátolni és tudom is, hogy a miniszter úr ezt nem hagyja jóvá. Remélem, nem volt olyan eset, amelyben a miniszter úr jóváhagyott volna ilyen földvásárlásokat. Mert ki jut hozzá ezekhez a földekhez? A szegény ember elől elvették a lehetőséget; tehát az az ötven vagy százholdas jut hozzá. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én azon az álláisponton vagyok, hogy a tízholdasból húszholdas legyen (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hiszen az eredeti elgondolásunk a törpebirtokok kiegészítése, egészséges kisbirtokok létesítése volt. (Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) Viszont az sem helyes, hogy. a szegény ember az ő kertes házához vagy kisbirtokához ne tudjon többet szerezni. Ha kiegészítem a ülése 1940 november 20-án, szerdán. tízholdat húszholdra és így tovább, akkor lehet alulról is kezdeni, hogy később legyen mit kiegészíteni. Mélyen t. Képviselőház! Sietek, mert többen akarnak értékes felszólalásukkal a vitához hozzászólni. Beszéltem már az ármegállapitasról, rö vidian elmondtam — talán kissé erősebben, de szívből és átérezve a dolgot — ezzel kapcsolatos véleményemet. Fontosnak tartom a betegségbiztosítást, a rokkantsági és balesetbiztosítás kérdésének rendezését. A múltban ebben a képviselőházban nagyrészt, úgy 40—50 százalékban a fiskálisoktól eltekintve, agráriusok ültek. Sajátságos, az ember azt gondolta volna, hogy mivel <• 6z a parlament az agráriusok parlamentje volt, tehát amikor gondoskodniuk kellett volna valakikről, akkor igazságérzetük szerint azokról gondoskodtak volna, akik az ő földjeiket szántják, vetik és kapálják. Az ipari munkásság nagy szervezettsége folytán még a keresztény irányzat alatt is kiharcolta — és akkor harcoLta ki a legtöbbet — a maga szociális helyzetének, jólétének előmozdítását, a mezőgazdasági munkásemberről pedig ugyanekkor megfeledkeztek. Éppen azok feledkeztek meg róla, akik odahaza mindennap érintkeztek vele, akik sokszor látták nyomorban, szegénységben. Nagyon rövidlátó dolog volt ez. Nem állítom, hogy ez rosszhiszeműség, vagy szűkkeblűség volt. Talán nem is vették ezt észre. Mindenesetre nagyon homályos szemüvegen át nézték abban az időben a világot. De megváltoztak az idők; a korszellem ide is eljutott, amelyet részben mi magunk termeltünk ki. Elsősorban azonban a világ korszellemével kell számolni ebben az országban mindenkinek. Mi, magyar emberek nem nézhetjük nyugodtan a saiát országunkban azt, hogy a magyar fajta pusztul. Az alföldi mezőgazdasági munkásember részint a tuberkulózis, részint pedig egyéb betegségek következtében megtizedelődik, ha nem vigyázunk jobban. Tessék preventív intézkedésekkel, egészséges ivóvízzel, egészséges lakásokkal segíteni a helyzeten. Ezeket az egészséges lakásokat tessék ellenőrizni abból a szempontból, hogy valóban megfelelnek-e a lakhatás követelményeinek, mert sok helyen — és megint nem általánosítok — nagyobb gondot fordítanak más épületekre, mint a cselédlakásokra. Elismerem, sok javulás van ezen a téren, helyeslem a miniszter úr ténykedését, tudom, nagy gondot fordít erre. Láttam ennek az eredményét f is több helyen, de kérem, tessék ezt még szigorúbban fogni és még szigorúbban ellenőrizni. Erre megvan a mód, hiszen az országnak igazán elismerésreméltó foldmívelésügvi tisztviselői és gazdasági felügyelői kara van. Tessék ezeket a gazdasági felügyelőket és a földmívelésügyi miniszter űr tisztikarát a felesleges, bürokratikus irka-firkáktól mentesíteni, hogy több gondot fordíthassanak azokra a teendőkre, amelyekkel elsősorban a nép érdekeit szolgálják. (Helyeèlës a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad néhány szót szólnom a családvédelemről. Halljuk, hogy egykéről, egyséről beszélnek. Én mindig mosolygok befelé, amikor olyan képviselők beszélnek, akik céhlegények. Mindenesetre szívesebben látnám, lia négy-ötgyermekes családapák szólnának hozzá ehhez a kérdéshez, mert hiszen magam is az vagyok. Tïa mégis teszik ezt, mindenesetre jól teszik, jó dolgot sürgetnek. Én azt mondom, hogy családról mindaddig nem lehet beszelni és mindaddig a pusztába kiáltó szó minden szo, minden prédikáció, minden parlamenti v 'és; népgyűlési beszéd, ameddig nem gondoskó :
