Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1034
1034 Az országgyűlés képviselőházának 16S. lelőssége a nemzet félé, (Rassay Károly: Ez a lényeg!) úgy állítani oda a 48-as állítólagos recepcióval szemben, mint igazi ősi magyar alkotmányosságot, rendkívül merész dolog. T. Ház! Az, hogy maga Deák Ferenc 1867ben, a kiegyezéstr elfogadtató beszédében azt mondta, hogy: »nem tudtam többet elérni«, — bizonyítja, hogy a csúcs, a cél, a lényeg, az igazi alkotmányosság 48 volt és 48 maradt. Ha már most egy új és gyökeres alkotmánymódosítás elvi alapjait keressük és hívek akarunk lenni a magyar alkotmányosság szellenienez, csak azt mononatjujlí:: a mai magyar képviselőház egyenes — bár tökéletlenül megvalósított — folytatása a régi rendi alsótáblanak, a mai felsőház peuig a régi rendi ieisötábiának. Az egyik ősi idők óta népképviseleti eiven epüit, a másik hasonlóan ősi idők óta érdekképviseleti elven. A regi rendi alsóház a populus werbőczyánus népképviselete voll, a régi rendi felsőház a nagybirtokos arisztokráciának az érdekképviselete. Aki tehát hű akar maradni, — mint tudomásom szerint a miniszterelnök úr — a sokszázéves magyar alkotmány szelleméhez, annak ragaszkodnia kell ehhez a megosztáshoz, ahhoz tudniillik, hogy az érdekképvíbeletet nem lehet bevinni a Képviselőházba, viszont az érdekképviseletet tessék tökéletesebbé tenni a fels'őházban. Ha tehát valóban alkotmányreformot akar a miniszterelnök úr, akkor reformálja meg ezt a hibrid és nagyon gyarlón megalkotott felsőházat. T. Ház! Nem engedhetünk hozzányúlni a képviselőház népkép A seleti alapelvéhez semmi körülmények között. Ezt a jövőben csak tökéletesíteni szabad és nem gyengíteni, legkevésbbé pedig összevegyíteni érdekképviseleti elemekkel. T. Ház! Ugyanakkor nézzük csak, hogy milyen összeállítású a felsőház. Világi és egyházi méltóságok szerepelnek ott 52 taggal, ki : rályi hercegek és főrendi családok választottai 41 taggal, kormányzói kinevezés alapján helyet foglah,.ak ott 4(J-en, a Tudományos Akadémia, az egvetemek, a főiskolák és a Vitézi Szék küldöttei 20-an, a törvényhatóságok — megyeiek és városiak —- kiküldöttei 76-an és végül a kamarák, a tőzsde, szóval az érdekképviseletek kiküldöttei 18-an. (Szöllősi Jenő: Kisebbség!) A mezőgazdasági kamaráknak 6, mondd hat tagja van a felsőházban és ezek között tudtommal egy kisgazda és egy földmunkás. Merem mondani, hogy nincs Európában felsőház vagy szenátus, amely a különböző felsőházi szervezési elveket: a szellemi arisztokráciának, a hagyománynak és az érdekképviseletnek az elvét olyan tökéletlenül, olyan hibrid módon vegyítette volna össze, mint a magyar felsőház. PéMául mit keres a felsőházban á vármegye 76 taggal? A vármegye csak a képviselőházban nyerhetne képviseletet és meg is lehetne csinálni, mert formailag ennek nincs akadálya, alkotmányjogilag sincs akadálya, hogy valóban visszatérjünk a vármefyei képviseletihez. De ehhez más vármegye ell, ehhez olyan vármegye kellene, amely éppúgy autonómiája az egész népnek, mint ahogyan autonómiája volt a Popolus Werbőczyanusnak a régi rendi vármegye. Először a vármegyei reformnak kell megtörténnie, hogy egyáltalában beszélhessünk a képviselőház ilyen módon való megváltoztatásáról. Ez különben niem lényeges kérdés! De kérdezem, miért tartozik a felsőházba a vármegye? Tessék a kormánynak egy reform alapján kitenni ' ülése 190. november 29-én, pénteken. a vármegyét a felsőházból és tökéletesítse azt a tökéletlen és hiányos érdekképviseletet, ami ma a felsőházban van. A nagybirtokos arisztokráciának a maga 38 tagján keresztül ma is egy burkolt érdekképviselete van ott. Én nem vagyok a hagyományok ellensége, sőt nagyon természetesnek találnám, ha szimbolikusan volnának továbbra is néhányan a régi, igaz honfoglaló nemzetségekből, a Szemerék, a Kendék, Köleseyek, Bethlenek, Kállayak közül, de nem az indigénák tömegeinek választottai és nem azzal a céllal, hogy a nagybirtokot képviseljék, hanem azzal a céllal, hogy a hagyományt képviseljék. (Szöllősi Jenő: Ügy van! Igaza van!) T. Ház! Én az érdekképviseleti gondolatban a mai világnak olyan eszméjét látom, amelyet kikerülni neon lehet és nem is szabad. Mert ahogy a képviselőház tagjaiban és választóiban lehetőleg osztálytagozódástól függetlenül képviseli a nemzetet, úgy a jól és minden irányban, elsősorban a dolgozó osztályok érdekképviseletének kiépítésével megvalósított teljes országos érdekképviselet a nemzetet a maga osztálytagozódásába illesztve állítja oda. A nemzet igazi akaratát a mai bonyolult viszonyok között valóban csak ez a két kamara fejezheti ki igazán: a tiszta és minden burkolt érdekképviselettől megszabadított képviselőház és a legalább is túlnyomó részben érdekképviseleti felsőház, ahol a döntő szó a nagy dolgozó osztályoké, a parasztságé és a munkásságé kell hogy legyen. Ezt a gondolatot tíz esztendő óta képviselem, Nemzeti Radikalizmus című művemben meg is írtam és azt, amit akkor írtam, ma sem tudnám jobban kifejezni. Méltóztassanak megengedni, hogy alkotmányjogi reformtervemet megokoljam, megmagyarázzam e könyvemből való következő \dezettel (olvassa): »A becsületesen és történelmi érzékkel megépített érdekképviselet« — amint az előbb is mondottam — »a nemzetet a maga lényegében, állandó szociális tagozódásában és beíső erőmegoszlásában híven tükrözi vissza és ekként egy statikainak mondható képviseletet jelent. Ez. ereje is, hiányossága is. Ereje, hogy nem engedi egyes osztályok, osztálytöredékek, csoportok hatalmi túltengését, egyoldalú érvényesülését; de hiányossága, hogy nem tudja kellőképpen kifejezésre juttatni a változás, a haladás, a fejlődés életelvét Éppen ezért van szükség továbbra is népképviseletre, olyan törvényhozó testületre, melynek tagjai, ha nem is kilépve osztálykötelékeikből, de azok egyoldalú és túlnyomó befolyásától aránylag mégis szabadon hozhatják kifejezésre az osztály felett való egyetemes nemzeti * gondolatot és érdeket, függetlenül a pillanatnyi társadalmi erőviszonyoktól, szabad utat nyitván ekként a jövőt érintő minden reformgondolatnak. A helyesen értelmezett és érvényesülő népképviselet a sztatikái jellegű érdekképviselettel szemben a mindig megújulásra vágyó és kész nemzeti életben bizonyos dinamikainak mondható — akármilyen elkoptatott szó ez, nem tudom .íiáskép kifejezni — »életelvet testesít meg. a nemzet arcát a jövő felé fordítja. Érdekképviselet és népképviselet így együtt adhatják csak az igazi és teljes nemzeti akaratot, de csak ha egymásmellett, egymást ^ kiegészítve s nem egymás rovására valósulnak meg.« Tehát nem úgy, t. Ház, hogy a felsőházban megfagyjuk a mai hiányos és tökélet-.
