Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1029

Az országgyűlés képviselőházának i6%. adott egy javaslatot és azt bizonyos körök kérelmére visszavonta. Kérdem: vájjon lehetséges-e az, hogy amit a magyar történelmi múlt, mint konklúziót kíván, amit a magyar kormány felelős tényezői és a kormány feje kijelent, azt megváltoztassák? Nem vagyok hivatott arra, hogy hivatalosan feleljek erre a kérdésre, de a priori úgy érzem, hogy nem: amii a kormányzat kijelentett, azt meg is fogja csinálni. (Ügy vanl Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) En visszautasítom innem az efféle kijelentéseket, mert az én nevemben senki sem jelent meg a miniszterelnök úr előtt. (Demkó Mihály: Nem is fontos!) Az ehhez hasonló kijelentések csak diffamálják azt, amit egyszer a kormányfő, illetőleg a magyar kormány kijelentett. Mindenesetre meg vagyok győződve arról, hogy címek az autonómiának, amelyről olyan sokat 'beszélnek és írnak, logikus következménye lesz az, hogy a Duna-medencében a magyarság megtartja hegemóniáját és az összes nemzetiségek megtalálják n maguk énjét. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Az autonómia szerintem nem elválasztó kapcsolat (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hanem közelítő, összefogó kapocs, amelynek révén a magyarság, mint a Duna-medence népeinek vezetőié, szeretettel megadja kisebb testvéreinek azokat a jogokat, amelyekkel ez a nép ezer éven át élt és a jövendő ezer évre be í'og rendezkedni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Nem akarom tovább boncolgatni az autonómia kérdését, mert azt hiszem, hogy ha ez a törvényjavaslat a Ház elé kerül, akkor lesz alkalmunk magával ezzel a kérdéssel foglalkozni. Legyen szabad azonban őrről a helyről megkérnem a miniszter elnök urat és a korín ányt valamire. Elhiszem, hogy két hét alatt * jiem lehet ezt megcsinálni, ha mi nem húsz évre rendezkedünk be, de azt szeretném, hogy amikor mostanában annyi szó esik a nemzetiségi kérdésről, amikor német testvéreink kérdése talán félig-meddig már meg van oldva és amikor az ország már többé-kevésbé NagyMagyarország határait vetíti elénk, akkor a kárpátaljai nép neesak privilegizált nép, ne csak gens fidelissima legyen, hanem megkapja azokat a jogokat is, amelyeknek megadása -példaképül szolgál majd az összes országoknak és megmutatja, hogy ez a nép nemcsak ezeréves múlttal rendelkezik, hanem biztosítani akarja további ezer évre a jövőjét is és szeretettel akar gondolni nemzetiségeire. (Élénk helyeslés és taps.) Mindenesetre legyen szabad leszögeznem néhány negatívumot is, amely Kárpátalján észlelhető. Az első, ami valamennyiünket érdekel, az, hogy kaptunk egy új szomszédot. Nekem az az érzésem, — amint ezt nemrégen a kormányzói biztos is kijelentette — hogy az új szomszéd korrektül viselkedik, semmiféle agitációt nem fejt ki Kárpátalján az odacsatlakozás érdekében. Történelmi igazság ellenben az, hogy amikor nemrégen egy razzia során elfogtak 200—300 vagy 350, szóval igen sok embert, (Mozgás a balés szélsőbaloldalon.) — lehet, hogy a számokban tévedek — ezeknek 86 százaléka zsidó volt. Ez a kazár zsidóság az, amely tovább fűti az úgynevezett ruszin-magyar ellentétet ós bblsevista szellemben agitál. (Zaj.) Arra kérena a kormányt, hogy a zsidókérdést, a kazárkerdest, ioleg Kárpátalján oldja meg radikálisan. (Élénk helyeslés és taps. — Rajniss Ferenc: A tapstol még nem oldódik meg, az a hiba!) Nem akarok itt Bartha Miklós könyvéből idézni és nem akarom azt a sok cikket idézni, amelyet magyar es külföldi lapokban olvastam, csak annyit jelenülése 1940. november 28-án, csütörtökön. 1029 +

*>k ki: az igazság az, hogy a kazár-zsidóság támogatást kapott ós kap különböző liberális, zsidó és félzsidó vezetőktől. (Gúnyos taps a szélsőbaloldalon.} Csak egy példára hivatkozom. Amikor a magyar katonaság bejött, a magyar katonaságot sírva, kendőkkel és csókokkal fogadta az ottani nép, amikor azonban a katonai közigazgatás megszünL, a Mózesek, a Herskók visszakapták az ő engedélyüket. (Nagy moizgás észaj.) Állítom azt, hogy óriási izgalom van mindenfelé. (Demkó Mihály: A képviselő úr lapját zsidó-nyomdában nyomják!) Én erre is felelek majd a képviselő úrnak, az én zsidóságomra, de a képviselő úr nem fog a maga zsidóságára felelni. (Halljuk! Bálijuk! — Zaj.) Én mindenesetre konstatálom azt, hogy óriási agitáció folyik, amely agitációt ne méltóztassanak a kárpátorosz nép rovására írni. Ennek az agitációnak egyediili oka az a zsidóság, amely ott van. Szabad kémem tíz perc meghosszabbítást? (Felkiállások: Megadjuk!) Elnök: A házszabályok értelmében nincs meghosszabbításnak helye. Fenczik István: T. Ház! Fel akartaiul sorakoztatni egy csomó megjegyzést, meg akartam indokolni, kezdve iá földreformtól, a sajtótól, igazolásoktól, a hivatalnokoktól, az ungvári fővárosi kérdésen át..., több mint 40 észrevételeimet. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Fenczik István: ... de nem tudok mindent elmondani... Engedje meg nekem a t. Ház, hogy befejezzem beszédemet azzal a gondolattal, amelyei Ady Endre adott nekem. O így fogta fel a nemzetiségi kérdést Magyarországon, (olvasna): »A sors parancsol a nemzeteknek, Történetükből ki nem törhetnek. A 'magyar múltja ezer esztendő, Ezen épülhet csak a jövendő .., Ez a történet, s ez itt az Ifélet. Nem kegyetlen faj harc-elmélet. Igenis több nép, mégis egy nemzet, ,,• Egy hajó, melyiben többen eveznek ... Együtt eveznek, egy célra mindig Csak egy királyi kormányos indít: Szittya, román, szláv, német lapátja, A vizet egykép, egyszerre mártja... Együtt eveznek már ezer éve, Sok vihart érve, mégis megélve. Ez az az egység, mely ha (bomolna, Mindegyiküknek halála volna... Csak az ilyennek adja ímeg Isten, Hogy bátran, bölcsen révbe segítsen, S ősi hajónk, bár hullámtól verve, Bízva mehessen új évezerbe.« (Lelkes éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem« (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A napirendünk tárgyalására megállapított idő eltelt. Ezért a vitát félbesaakítom. Javaslatot teszek arravonatkoaólag, hogy legfeoze150*