Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-629

Az országgyűlés képviselőházának 156. illése 19 W november 20-án, szerdáit. 629. illetőleg hangsúlyozom, hogy készletgazdálk > dásra «s a termelés fokozására van szükség. Hogy a mai napig nem vagyunk hadviselő felek, az nem ment fel bennünket attól, hogy minden szellemi és fizikai erőnk latbavetésével de készüljünk elő a jövő minden eshetőségére és ne tegyünk meg mindent, ami a kettős cél elérésére szükséges. Abban a reményben, hogy az igen t. kormány az elmúlt hónapok tanul­ságai alapján a jövőben fokozottabban fogja előmozdítani a termelést és gyakorlatilag biz­tosítani az imént említett célok elérését s azért is, mert mint egyik előttem szólott t. képvi­selőtársam igen helyesen mondotta, a költség­vetés nem bizalmi kérdés, a költségvetést el­fogadom, felkérvén az igen t. miniszter urat arra is„ hogy a mai ülésen a termelégi kor­mánybiztosnak párbeszéd formájában érintett, hatásköréről vagy hatáskörnélküliségérő] nyi­latkozni szíveskedjék. (Helyeslés és taps a jobb oldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Megay Károly jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallgattam igen t. képviselőtárs sam felszólalását. Beszédének utolsó részében •történt felolvasásához két megjegyzést óhajtok í'űzui. * A Militärwissenschaftliehe Mitteilun­gen című füzet, amelyet Bécsben adnak ki. foglalkozik Franciaország tönkre jutásának, töukremenésének kérdésével és ebben a vonat­kozásban, ha jól értettom, azt mondja többek között: Az is hozzájárult Franciaország pusz­tulásához, hogy túlságosan felaprózták a nagy­birtokokat e elaprózódott közép- és kisbirto­kokat létesítettek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nálunk ez a veszély nem forgott fenn eddig és nem fog fennforogni továbbra sem. Anieny­uyiben e tanulmány szerint a viszonyok talán ott előidézték, megállapítom, hogy náilunk ép­pen az ellenkezőjét kell követelnünk (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), a kisgazdaporták ezer- es ezerszámra való szaporítását. Nekünk megfor­dított irányban kell haladnunk. Én megfordí­tom a tételt és azt állapítom meg, hogy ha mi idejekorán nem jövünk megfelelő földbirtok­politikai rendezéssel az ország- elé, ha ideje­korán nem szüntetjük meg az egészségtelen nagybirtokot, akkor ebből igen nagy bajok keletkeznek. Én nem szoktam ennél a kérdés­nél számokat mondani, mert értek hozzá. Nem állapítom meg, hogy mennyi maradhat. Ez mindig' attól függ, hogy hol van és milyen az a föld, mekkora a föld mennyisége. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi a szükséglet! — Elnök csenget.) Elveszek én 200 holdat is földbirtok­politikai célokra, ha annak a községnek és an­uak a szegény munkásságnak az érdeke meg­kívánja, de bizony meghagyok egészséges kö­zépbirtokokat is az ország termelésének szem­pontjából, ha egyéb földbirtokpolitikai és szo­ciális célok nem kívánják a felaprózásált. (Bo­dor Márton: Még nagyot is, ha muszáj!) Mélyen t. Képviselőház! A múlt évben tár­gyaltunk legutóbb földbirtokreformjavaslatot. Letárgyaltuk, de abban a tudatban szavazták meg a túloldalon és abban a tudatban voltunk mi a javaslat ellen, hogy ez csak egy rövid időre szóló valami. A Felvidék visszaszerzése és Erdély visszajuttatása, visszakapása után természetes, hogy aktuálissá, időszerűvé vált a földbirtokpolitikai törvény sürgős beterjesz­tése. Én. magam is úgy vagyok értesülve, nem vagyok, ugyan felhatalmazva bizonyos beszél: KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓ VU. getéseket elmondani, — sohasem éltem ezzel, mert ezt visszaélésnek tartom — de bizonyos, kijelentések után az az érzésem, hogy ezzel elő is fognak jönni. Ha nem jönnek elő, ha a t. kormány nem jön ide a legsürgősebben ezzel a földbirtokrendezési végleges, rendes törvény­javaslattal, akkor óriási mulasztást követ el s a nemzetnek óriási károkat okoz. Mélyen t. Képviselőház! Mi, akik igazán őszinte, becsületes, népies politikát folytatunk ebben az országban, tudni szeretnők, hogy kik. azok, akik a miniszter úr kezét megfogják. Mert én tudom, hogy máskép cselekednék, de kell lenni valakinek, vagy valakiknek (Goszto-* nyi Sándor: Maga a rendszer!), akik mindjárt az ördögöt látják, akik minden becsületes em­berben, minden politikusban, aki tisztességes földreformot akar, mindjárt a kommunistát, a földosztót látják. Pedig mi nem vagyunk föld­osztók. Mi a földet nem akarjuk talicska­számra mérni, mi a földet senkitől sem akar­juk ingyen elvenni és ebben nem értek egyei az egyik mai felszólalással. Még a zsidótól sem veszem el ingyen a földet, mert akkor nincs megállás, hanem igenis, ha kell, 200 éves, vagy akár 500 éves kötvényt adok egyszázalékos ka­matozással, (Derültség.) tehát megtalálom a tormát, hogy ne lépjek át a kommunizmus te­rére, mert ma elveszem az egyikét, holnap az én kabátomat veszik el. (Ügy van! jobbfelől. — Palló Imre: Adunk nekik 500 éves kötvényt! — Csoór Lajos közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) Én benne vagyok abban is, ha 300 évet tetszik gondolni. (Derültség a jobboldalon. — Csoór Lajos: Akkor majd addig itt maradnak!) Mélyen t. Képviselőház! Minden drótso­vénynól erősebb védelmi vonal egy ország biztonsága szempontjából, ha a határtól puska­lövésnyire vannak a kisgazdaporták, azok a határőrvidéket magyar szellemben visszaál­lító kísgazdaporták, ahol magtár van lenn és géppuska fenn s amelyek be vannak rendezve az ország megvédelmezésére. Mondom, nem egyszer hangoztattam és mindig el fogom mon­dani, amíg meg nem valósul, hogy a határszé­len legalább is 50 kilométeres sávban ne tűr­jünk meg mást, mint ilyen kisgazdaportákat, ahol sem kémek, sem spiclik, sem nem tudom, kicsodák nem járhatnak át olyan könnyen, mint teszem, egy" nagyobb uradalomban, ahol' nincs és nem is lehet meg az ellenőrzés, ami; a tanyarendszernél megvan. Ha ezt nem tesz­szük meg, akkor hiába beszélünk mi itt faj­védelemről, hiába beszélünk családvédelemről, hiába mondjuk, hogy ilyen, meg olyan katona-, nemzet vagyunk. Addig ez csak papíron, csak szólásmódban van meg, de a valóságban nem valósul meg. Mondom, én magam talán sej­tem, de az ország közvéleménye nem tudja,; hogy kik azok a rövidlátók, akik még mindig, útjában állanak egy tisztességes földrendezés-, nek. (Palló Imre: Nem a felsőház?) Én nem akarom előhozni a multat. Sok hosszú éven át; itt ültem ebben a Házban, körülbelül negyed­százada vagyok képviselő. Sokat tapasztaltam,' sokat láttam. Láttam olyan embereket, akik azt mondták, Istenem, csak vége lenne, a fél birtokomat odaadom. És amikor vége volt, még két holdat sem akartak odaadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gondoljunk ezekre az időkre ós előzzük meg őket. Sokszor félreértenek engem ebben a Ház­ban. Éppen azért, mert megértem forradalma-, kat, mert forradalmi szakértőnek tartom ma-: gamat, sokszor bizonyos szordinót teszek a hangomra. De ez csak addig tart, amíg ezek a, nehéz idők elmúlnak., Igenis,. tessék addig is,

Next

/
Thumbnails
Contents