Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-627

Àz országgyűlés képviselőházának 156. ülése Í$hÖ november 20-án, szerdán, 627 elegendő, vagy kevés-e. Már pedig, ha megnézem az indokolást, igazán alig találok benne errevonatkozólag valami konkrét adatot. Mindenekelőtt hiányzik e terület kataszteri tiszta jövedelmének kimutatása, ami pedig a mezegazdasági birtokoknál ki van mutatva. Ezt az erdészetnél én nem tudtam megtalálni. Tehát már itt sem tudok egyáltalában képet kapni, pedig — amire rögtön rá fogok térni — nagyon fontos volna ennek ismerete. Nem látok semmit arravonatkozólag, hogy tulajdonképpen micsoda fanemeket kaptunk vissza, mekkora a vágáis-terület, mekkora a fatömeg, mekkora az évi hozadék és nem látunk arravonatkozólag sem semmit, hogy ezek az erdők ki vannak-e pusztítva, nincsenek-e kipusztítva és ha igen, mennyire vannak kipusztítva. Ezek mind olyan dolgok, amelyek, minthogy nagy terület került vissza Magyarországhoz, azt hiszem, joggal érdekelhetik a közönséget. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Megengedem, hogy erre talán még idő nem volt, de viszont a Kárpátalja 1939 tavaszán került vissza, ez a költségvetés pedig 1940 nyarán készült és ha ez alatt az idő alatt nem tudták összeállítani ezeket az adatokat, akkor bizony nem tudom, hogy a keletmagyarországi és erdélyi részekre vonatkozó erdészeti adatokat egyáltalában mikor fogjuk megismerni. Ez az egyik dolog-. A második dolog pedig az, hogy azok a tekintélyes milliók, amelyeik itt a kiadásokban és a bevételekben szerepelnek, mégis csak valami pozitív alapon, valamely pozitív számítás alapján állapíttatnak meg, amely adatokat, azt hiszem, nagyon tanulságos lett volna ha csak nagyobb összegekben is megismerni. Itt vannak azután az üzemi kiadások, a fenntartási kiadások, hogy így és úgy, ilyen kanban van a vasút, ezt kell pótolni, épületeket emelni stb. Arra azonban nem találok semmit, hogy tulajdonképpen hány kilométer vasút van, miféle erdei vasút van, gőzüzemű, lóüzemű stb. Szóval ezekre a kérdésekre nézve az üzemi költségvetés indokolása igen hiányos. Adminisztratív tekintetben azt látom, hogy 184 vagy hány erdőmérnök kezeli, azt azonban nem látom, hogy egy-egy erdőmérnökre hány ezer hold esik, amikor pedig az erdészeti törvényben ez maximálva van. Természetesen ezt a mai körülmények között nem lehet betartani, ezt elismerem, azonban mégis tudni szeretném, hogy egy-egy gondnoksághoz de facto körülbelül mennyi terület tartozik. A kölcsöntőke és kamatszolgálatra felvett összegeknél — szemben ugyancsak üzemekkel, a Máv-val és a Mavart-tal, ahol mindenütt a tőkerészlet is ki van tüntetve, hogy milyen tőkerészlet után mennyi a kamat és mennyi a tőketörlesztés — itt csak egy összeg van beállítva kamat- és tőkeszolgálatra, de hogy a tőke niennyi, azt nem tudom. Bizonyos támpontokat megkapok ugyan az előző évi zárszámadásban, de talán nem kötelessége és nincs is ideje minden képviselőnek előszedni az előző évi zárszámadást és abból visszakövetkeztetni arra, hogy tulajdonképpen micsoda adóssága is van az állami erdőgazdaságnak. Van itt azonban egy tétel vagy egy magyarázat, amely előttem teljesen érthetetlen -es azt remélem, hogy sajtóhiba, ez pedig a 7. tfovat indokolása a 86. oldalon. E rovaton az adókat és egyéb közterheket, az üzem terhére kivetett hozzájárulást stb. számolják el. Bocsánatot kérek, itt 936.CÖ0 pengő van, ebből a 936,000 pengőből 200.000 pengő van egyházi és kulturális kiadásokra, adókra és egyéb költségekre marad 736.000 pengő. Igazán azt hiszem, t. Ház, hogy nincs olyan erdőbirtokos Magyarországon, aki ne vállalná ennek az öszszegnek legalább a háromszorosát, ha ezzel az adótól és más közterheitől megszabadulna, mert hiszen itt 780.000 holdról van szó és ha 780.000 hold összesen csak 736.000 pengőt fizet, akkor katasztrális holdanként nem egészen 1 pengő adót fizet, tehát ennek a háromszorosába, azt hiszem, Magyarországon mindenki kiegyeznék. (Meskó Zoltán; En kiegyezném a négyszeresébe is! — Csoór Lajos: Mert nincs erdőd!) De nem itt van a hiba, hanem ami előttem érthetetlen és amire felvilágosítást kérek, az az, hogy ebben nemcsak az adók és egyéb közterhek vannak, hanem az állami és egyéb közterhek közt az üzem terhére kivetett beruházási hozzájárulás is. Bocsánatot kérek, akármennyire forgatom és nézem a törvényeket, és hiába van minden szerény tapasztalatom, hogy ez alatt mit méltóztatnak érteni, az előttem rejtély. Az 1938 : XX. te. 3. § (1) bekezdésének 2. pontja világosan kiveszi az állami birtokokat a beruházási hozzájárulás alól. f Arra is gondoltam, hogy ez talán visszafizetés a ,közigazgatásnak, vagyis az államnak beruházási célokra adott kölcsönök után, de nem az, mert erre a 6. rovat szolgál bizonyos összeggel. így tehát csakis azt képzelhetem, hogy az állami erdőgazdaságnak van egy üzeme, — vagyis az üzemnek egy üzeme, mert hiszen az állami erdőgazdaság üzem a költségvetés szerint — tehát ennek az üzemnek van egy üzeme és talán ez az üzem fizet társulati adót, amiről nem tudok, nem is tudom, hol van ez az üzem és hogyan van ezen a réven beruházási hozzájárulással megróva. Ennek tisztázása volna a kérésem. Kérdésem azután az is, hogy tulajdonképpen a fát hogyan gondolják feldolgozni, fűrészekkel-e és hány fűrész van, van-e erre ipari vállalat vagy kémiai úton dolgozzák fel stb. Szóval ezekre az adatokra vonatkozólag abszolúte semmit sem találok a költségvetésben. Ami már most a tüzifaértékesítést illeti — amiről szintén nagyon sok szó volt, a közönséget is teljes joggal érdekli és ma is szó volt róla — jól tudom, hogy ezt a kérdést sem lehet parlamenti felszólalásokkal elintézni (Meskó Zoltán: A vagonok megvannak, fa kell!) és sokkal könnyebb erről beszélni, mint valóban végrehajtani. De azt hiszem, hogy a főbb nehézségeken vagy a krízisen talán már túl vagyunk, ellenben a még fennálló nehézségek leküzdéséhez szervezés és szervezettség kell, mert, t. Ház — és ez nemcsak a tűzifára vonatkozik, hanem bizonyos tapasztalatok alapján mondhatom, ez általabanvéve a gazdasági életnek egyéb mezejére is vonatkozik — ha ez a két tényező hiányzik, akkor bizony nagyon nehéz ilyen rendkívüli viszonyok közt az anyagot a fogyasztóhoz eljuttatni. Itt egy kérelmem volna az igen t. miniszter úrhoz, az, hogy méltóztassék mielőbb és miniéi erősebb mértékben tehermentesíteni az egész fakérdés központi intéző szervét. Örömmel olvastam, hogy már két napra redukálta a panasznapokat, de azt hi

J szem, egyáltalán teljesen mentesíteni kellene a panaszoktól, mert különben belefullad a munkába. Tehermentesíteném pedig azáltal, hogy kellő mértékben szaporítanám a segédszemélyzetet, esetleg számlálógépekat is be^ állítanék az adatok feldolgozására. Ez az