Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-626

êâé Àz országgyűlés képviselőházának lőú. dével foglalkozzam» hanem arra gondoljak. ] hogy bizony sokan vannak utánam felirat- j kozva, a tárgyalásra •megengedett idő pedig korlátozott, ennélfogva iparkodjam felszólaláso­mat lehető röviden befejezni. Csak egynéhány részletkérdésre akarok utalni, hogy az igen t. miniszter úrtól egy-két felvilágosítást kér­jek. A szőlészet és borászat címénél ismételten figyelmébe ajánlom azt a kérelmemet, amelyet a 36-os bizottságban már előterjesztetten! volt, tudniillik az 50 holdnál kisebb védett szőlőbir­tokosok kamatmérséklése tekintetében. A pénz­ügyminiszter úr a 36-os bizottságban nem volt abban a helyzetben, hogy egy újabb kategó­riát állítson fel a kamat mérséklése tekinteté­ben, azonban azzal biztatott, hogy majd az ál­talános rendezés alkalmával fokozottabb támo­gatásban fogja részesíteni ezeket a szerintem legjobban rászorult szőlőbirtokosokat. Ezt a kérelmemet van szerencsém ezennel itt a ple­numban is megismételni. Különben pedig a 9. címnél sajnálattal lá­tom, — rátérek erre, ha már a kamatról és adósságról van szó — hogy a kamat- -es köl­csönszolgálatra ebben az 1941. évi költségvetés­ben felvett összeg percentualiter jóval na­gyobb, mint a múltban volt ós ennek követ­keztében ebben a rovatban rendelkezésre álló hitelösszegnek csak valamivel több mint a fele jut a tulajdonképpeni célra, a többi elmegy kamatra és tőketörlesztésre. Még egy felvilágosítást szeretnék kérni ezzel a címmel kapcsolatban a i. földinívelés­ügyi miniszter úrtól, és ez a borimport kér­dése. Felvilágosítást kérek arra vonatkozólag, hogy ebben mi a kormánynak, illetve az igen t. miniszter úrnak az álláspontja. A 2. címnél, az államerdászetnól örömmel látom, hogy a szakoktatást jobban dotálják Én azt hiszem, hogy erdőterületeink növeke­dése és különösen azok földrajzi fekvése az er­dészeti szakoktatás és szaktudás fontosságát lényegesen emelni fogja a jövőben és azt hi­szem, hogy a költségvetés indokolásában érin­tett kárpátaljai szakiskolán kívül még jó egy­néhány szakiskolát kell felállítani, mert külön­ben a szakképzett személyzet utánpótlásával teljesen megakadunk., A középfokú szakoktatásnál az »alerdész­iskola« kifejezést vagy megjelölést a magam részéről nem tartom nagyon szerencsésnek, mert hiszen az a fiatalember, aki kikerül az úgynevezett »alerdészi iskolá«-ból, csak a leg­ritkább esetben bízható meg mindjárt alerdészi teendőkkel. Helyesebbnek vélném, ha ezt az iskolát »erdészeti altiszti iskola «-nak neveznék el, amelyből azután mint erdőőrök, főerdőőrök, alerdészek, stb., szóval egy bizonyos előmene­teli graduáció révén kerülhetnének az ezt az iskolát végzettek a középfokú képesítettek legmagasabb fokára, az alerdészi fokozatra. Egyáltalában az erdőkezelési személyzet státusát három, egymástól elválasztott részre osztanám, úgymint: először a tiszti részre, amely alatt értem a főiskolát végzetteket, vagyis az erdőmérnököket, azután a középfokú részre, amelybe tartoznának ezek az említett középfokú szakiskolát végzett erdőőrök, fő­erdőőrök, alerdészek, és végül a legénységi részre, hogy úgy fejezzem ki magamat, a le­génységi állománybeli erdőlegények re, erdő­kerülőkre, stb., akik közül azután talán egy­kettő egy különbözeti vizsga letétele után — talán éppen csak a legkiválóbbak — kerülhetne fel a középfokúak legalsó osztályába. ütésé Uta hovember %0-án, szerdáéi Az ellen azonban a leghatározottabban til­takoznám, — mert hallottam ilyenirányú véle­ményt is — hogy a voit cseh-szlovak, a volt román középfokú szakoktatást mint rendszert átvegyük a magyar eraeszeti szakoktatásba, amire abszolúte semmi szükség sincs. Azokat, akik középtokú volt cseh-sziovák vagy román képesítéssel bírnak és különben megfelelnek az egyéb követelményeknek, természetesen át lehet venni a szolgálatba, de magát a rendszert a magyar szakoktatási rendszerben semmi­esetre sem nosztrifikálnám. T. Képviselőház! Ha már az erdészetnél tartok méltóztassanak megengedni, hoy egé­szen röviden foglaükozzam az erdőgazdaság költségvetésével, amely tudvalevőleg az üze­meknél van. Itt előrebocsátom azt amit bizo­nyára tudnak t. képviselőtársaim, hogy az 1938/09. évben még csak 1U6.0UU katasztrális hold állami erdő volt. imnek a kiadása a zár­számadás szerint 5'7 millió pengő, oevétele pedig 47 millió pengő volt, deíieitje tehát majdnem 1 millió pengőt tett ki, annak elle­nere, hogy a közigazgagtástól abban az évben kapott 15 millió pengőt, beszolgáltatott a köz­igazgatásnak 190.000 pengőt. Különféle szám­latartozásai — gondolom — 6u0.000 pengővel» bevételi hátralékai pedig 700.000 pengővel sza­porodtak. Ez vonatkozik a múltra és remélem, hogy a jövőben valamivel (kedvezőbb lesz ennek az állami kezelésnek a pénzügyi ered­ménye. Jtlzzel az említett 106.000 holddal szemben ez a költségvetés már 778.000, tehát majdnem 800.000 katasztrális holdról sízól, annak elle­nére, hogy időköziben nagy * sajnálatomra 16.000 hold bizonyos csere következtébea ki­ment, kivétetett, gondolom a Nemzeti Közmű­velődési Alapba. Magát a cserét nem sajná­lom, de azt, hogy most már egy alapnak er­deje is van, költségvetési szempontból nem tartom helyesnek. A jelen erdészeti költségvetés 29 millió pengő kiadással és 31 millió pengő bevétellel zárul, amelyben bizonyos beruházások benne foglaltatnak, de azt hiszem, hogy ezek a szá­mok abszolúte nem fognak megállani, egysze­rűen azért nem, mert hiszen ebben a költség; vetésben a keletmagyarországi és erdélyi erdők még nincsenek benne, ezzel bővülni fog a kör, tehát ez mind a kiadási, mind a bevételi oldalon lényeges változást okoz. de remélem, hogy ez a két, vagy hárommillió plusz még kimutatható lesz. mire a zárszámadás össze­állítására kerül a sor. Én azonban nem annyira erről akarok be; szelni mint inkább arról hogy ha ez az állami erdőterület Erdély és Kelet-Magyarország nél­kül is hétszeresére emelkedett, akkor mégis el­vártam volna, hogy az indokolás a régi sablonos indokolásnál valamivel bővebb legyen és tájé­koztasson bennünket, hiszen ez mind érdekel minket és érdekli azokat is, akik nem képvi­selők. Érdekel, hogy tulajdonképpen miféle er­dők kerültek ide vissza. (Meskó Zoltán: He­lyes!) és hogy tulajdonképpen hogyan használ­tatik fel ez a mégis igen tekintélyes összeg — " hiszen, amint mondottam, azelőtt 5'7 millió pengő volt a kiadás, most pedig 29 millió, pengő — ez a múlttal szemben mutatkozó óriási különbség, amely azonban a területnö­vekedésnek nem felel meg teljesen, mert hi­szen a terület körülbelül nyolcszoros, a kiadás pedig a réginek nem egészen ötszöröse. De még így is igen tekintélyes összeg ez és így szeretnők, ha azt is részletesebben megítelhet­nek, hogy ez az összeg helyes, vagy helytelen*.'

Next

/
Thumbnails
Contents