Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-625

Az országgyűlés képviselőházának 156. talannak tartom azt a módszert, ahogyan az iparban megoldották a családi munkuibérek kérdését, amikor csak a húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemek munkásai számára állapított meg családi, munkabért, és az állami .üzemek igen tekintélyes része is kívül maradt •ezen a kategórián. De amikor annyit beszélnek családvédelemről, az egyke megszüntetéséről, szociális védelemről, nem megalázó-e a mezőgazdasági munkásságra nézve, hogy náluk a családi munkabér megállapításáról és •bevezetéséről még alig lehet beszélni? Ahol a nyomorúság nagyobb, ott kellene elsősorban és mindenekfelett a törvényhozás segítsége, már pedig vitathatatlan, hogy amikor kategóriákat állítunk fel a társadalomban, a mezőgazdasági munkásság kategóriája az, amely & legnyomorúságosabb és a legembertelenebb életviszonyok és körülmények között él. Itt kellene tehát elsősorban és minden körülmények között törvényhozási intézkedésekkel segítségül jönni. Az ipari munkások szervezett erejükkel sok olyan szociálpolitikai intézmény megalkotását segítették elő és kéhyszerítették ki, amelyekre a mezőgazdasági munkásság szervezetlenségénél fogva szinte nem is gondolhatott. Ha az állam jelenlegi vezetői annyira telítve vannak szociális érzéssel, — amiben én nem. is kételkedem — ha olyan nagy megértést tanúsítanak a szenvedők és nyomorgók iránt, amint hangoztatják, kétszeres kötelességük volna minden anyagi áldozat meghozatalával éppen a családvédelem legfontosabb érdeke szempontjából a családi munkabért a mezőgazdasági munkásság részére is megvalósítani. De ugyanilyen fontosságúnak tartom — és ezt is szíve3 figyelmébe a.;ánlom a földművelésügyi miniszter úrnak — a mezőgazdasági munkások betegség, baleset és rokkantság esetére való biztosítását. Az öiregségi biztosítást suta módon megvalósították. Elképesztőnek tartottam, hogy azok után az agitációs beszédek után, amelyek e kérdés körül a perifériákon elhangzottak, ilyen legyen ez a törvény, mint amilyen lett. De első lépésnek szánták és olyannak állították be, amelyet nyomon követ a szociálpolitikai törvényalkotások egész serege. Mindenki, aki szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozik, tisztában van azzal, hogy a betegségi biztosítós megvalósítása az^ elsődleges intézményié kell, hogy legyen a biztosítási szociálpolitikának, {Meskó Zoltán: Ügy van!) és ott, ahol megvalósították a szociálpolitikai intézkedéseket, ahol kifejlesztették, — ha nem is olyan mértékben, mint az ipari munkásokra vonatkozólag; — a betegségi, baleseti, aggkori és rokkantsági biztosítást, legelőször mindig a betegségi biztosítást valósították mes: és abból építették ki szervesen az Öregségi biztosításig az egész intézményét ezeknek a szociálpolitikai alkotásoknak. Nálunk megfordítva történt a kérdés előhozatala. Várjuk tehát, hogy a betegségi és egyéb biztosítási ágazatra vonatkozólag megígért törvényjavaslatot a kormányzat mikor terjeszti elő. Az 1907:XIX. te. megvalósítása óta nem volt olyan parlament, amelyben ezek a kérdések szőnyegre ne kerültek volna, hogy a Ház le ne kötötte volna magát határozatilag r a mezőgazdasági munkások betegségi biztosítása mellett. Sőt legutóbb, mikor az erne vonatkozó 1929. évi törvényjavaslatot tárgyalta a felsőház, az is határozatot hozott József főherceg felszólalása nyomán a mezőgazdasági munkások biztosítására nézve. Idáig azonban illése 19-W november 20-án, szerdán. 625 még csak ígéretet kaptunk, hogy majd a földmívelésügyi kormányzat gonuosK.oo.iii ilyen törvényjavaslat beterjesztéséről. Ha a koreszme annyira meghatotta a kormányzatot, ha egész társadalmi és politikai életünk újjáalakítására készül, ha itt ilyen nagy átalakulás van készülőben, kérdezem, nem érkezett-e már el az idő a kormány felfogása szerint, hogy a földművelésügyi miniszter, akinek reszortjába tartozik a mezőgazuasági munkások kérdése, az ilyen irányú törvényjavaslatot is előterjesszél! T. Képviselőház! Az előadó úr is említette beszéde folyamán, hogy a házhelyek lebonyolítására nagyon gyenge összeg áll rendelkezésre a költségvetésben. Ha mi a házhelyprobiémát sem tudjuk megoldani, mit szóljunk ahhoz, hogy azok a beígért segítségek a mezőgazdasági munkásság számára még ilyen vonatkozásban is késnek? Elismerem, hogy külpolitikai vonatkozásban igen súlyos időket élünk, elismerem azt, hogy a kormányzatnak sok nehézsége van, de bocsánatot kérek, ezek az intézkedések, amelyek a magyar mezőgazdasági munkásságnak és így az országnak jólfelfogott érdekét is szolgálják, mégsem szabad, hogy szenvedjenek. Én sokat hallottam itt a földreformról beszélni, sokat ösztökéltem is az egymásután jövő kormányokat, hogy minél előbb hajtsanak végre gyökeres földbirtokreformot és minél előbb juttassák házhelyhez azokat a milliókat* akik ma is ház nélküli zsellérek, mint az én őseim voltak. Idáig még mindig süket fülekre találtunk és elég tragikusan hatott rám az előadó úr beszéde, amikor előadói beszédében maga is szinte indignálódva jelentette ki, hogy bizony erre nézve ezidőszerint igen csekély összeg áll rendelkezésre. Annakidején, amikor a Faksz.-ot megvalósították, a kormányzat egy csekély összeget bocsátott rendelkezésre, amelyet kihelyeztek lakásépítési célokra. Nem volna-e célszerű, ha ilyen, vagy ehhez hasonló intézménynek, vagy ennek a Faksz.-nak adna a kormány valamilyen összeget, hogy végre a házhelykérdéssel kapcsolatban a mezőgazdasági munkások lakóházainak kéidését is meg tudják oldani? Hiányzik a mezőgazdaságot fejlesztő törvény is, amelyet szerettem volna megreklamálni, ha az idő futotta volna rá. talán több mást is. Rá kívántam volna mutatni ezzel kapcsolatban arra is, hogy míg egyrészt a mezőgazdaság fejlesztésére törekszünk, másrészt drákói szigorral kellene arra törekednünk, hogy minden talpalatnyi arra alkalmas területet be is vessenek. Ennek kijelentésére engem az késztet, hogy látom itt Budapest környékén is, hogy hatalmas telkek vannak üresen, amelyek csak gazt teremnek és ha én ezek közelében termelek valamit, akkor az én területemet is szinte megfertőzi fűmagvakkal. A szakoktatás fejlesztéséről, a szervezkedési szabadságról akartam beszélni, de^ miután időm lejárt, ennélfogva csak arra szorítkozom, hogy a kormányzat iránti politikai bizalmatlanság teszi számomra lehetetlenné, hogy ezt a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti szokástól élté* rőleg ne annyira az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak különben igen érdekes beszé-