Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-624

624 A«' országgyűlés képviselőházénak 156. a bevonulások következtében mennyi volt. Én a tényt mondom. (Meskó Zoltán: Mikor és hol? Melyik évben

1

?) Most, ebben az esztendőben. (Állandó mozgás.) Arra akarok rámutatni, milyen érdekes a munkabérmegállapító bizottságnak a munkássága éppen a szertelenségek miatt és a miatt, mert nincs megfelelő irányításuk a munkabér* megállapító bizottságoknak. Ugyanakkor, amikor az egyik megyében, Biharban, vagy Borsodban elmentek 2-80—3 pengőig az aratási napszámbérek terén, (Zaj és ' ellenmondások jobbfelől.) addig Csanád, Arad és Torontál megyékben 8 pengőben állapították meg a napszámbért nyáron, az aratás alkalmával, élelmezés nélkül pedig 9 pengőben. (Meskó Zoltán: Tíz pengőben! — Sármezey Endre: De hol volt 2-80?) Bihar vármegyében a nyári napszámbér júniusban 2-80 és 3 pengő volt. (Felkiáltások a jobboldalon: De nem aratáskor!) T. Képviselőház! Én nem azt mondom, hogy mindenütt azok voltak a napszámbérek, amelyek itt megállapíttattak, csak azt mondom, hogy a munkabérmegállapító bizottság munkássága nem éreztette hatását a mezőgazdasági munkabérek kialakulására, mert a jelen napszámbéreket és különösen a részesaratásra vonatkozó munkabéreket olyan időben állapították meg, amikor azokat, ha még a munkásság szá^aíze szerint való lett volna is az a megállapítás, a gyakorlati életbe már nem lehetett átültetni. Ezt az Országos Mezőgazdasági Munkabérmegállapító Bizottság egyetlenegy ülésén, amelyet tartottunk, megállapítottuk közösen és éppen ezért kellett az ezek ellen a határozatok ellen beadott fellebbezéseket a munkabérmegállapító bizottságnak elutasítania. Mivel a földmívelésügyi miniszter úrnak van ingerenciája a munkabérmegállapító bizottságok működésére, és mivel a termelés és értékesítés terén a képviselőház arra törekszik, — amint ezt valamennyi felszólaló bizonyítja — hogy a termelés kiadós, a termelés értékesítése pedig olyan legyen, amely érdemessé teszi a termelést, igenis, azzal a kívánsággal állok a munkabérek tekintetében a földmívelésügyi kormányzat elé, hogy a munkabért tessék egységes irányelvek szerint megállapítani az egész országra vonatkozólag úgy, hogy a munkás is megtalálja a számítását, hogy emberhez méltó életet tudjon munkája nyomán élni. Igen t. Képviselőház! A levelek egész garmadájia van itt előttem, amelyekben szegény, -szerencsétlen emberek írják, hogy most negyedes-ötödös kukoricaföld et kapálnak. (Börcs János: -Bassz üzlet az!) T. Képviselőház! Amikor itt annakidején a munkabérmegállapátásról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, szinte kikívánkozott mindenkinek a beszédében az a vágy. hogy amint valamikor harmadáért kapáltak a magyarok kukoricaföldet, tessék talán egységes irányelvek szerint arra törekedni, hogy újra visszaállíttassék ez a régi rendszer és ha esetleg e szerint állapíttatnék meg részes művelésnél a részesedés, ne jöjjön vissza az a régi rendszer, hogy alacsony munkabéreket állapítanak meg és a munkáltatók inkább pénzért kapáltassanak, semmint részesedésért adják oda kapálni a kukoricaföldet. Szükségesnek tartom azonban, hogy a munkabérmegállapító bizottság működésével kapcsolatban annak a rendszernek is véget vessenek, amikor egyrészt egyes vármegyékben megállapítják a munkaidőt, másrészt pedig ülése 19'0 november 20-án, 'szerdán. másutt »látástól-vakulásig« rendszert valósi

1 tanak meg. illetve tartanak még mindig életben. Én tudom, hogy sokszor mit követel a munkásoktól a mezőgazdaság természete.^ Tudom ezt. mélyen t. Képviselőház, hiszen én is ott dolgoztam elég huzamos ideig, gyerekkoromtól kezdve, tehát tudom, mit jelent a mezőgazdaság természete és mit követel a munkásoktól. Mégis elképzelhetetlennek tartom azt, hogy most, miután annyit beszélnek a korszellemről és a világ átalakulásáról, Európa rendjéről és egyebekről, a mezőgazdasági munkások munkaideje itt álljon szabályozatlanul és az a »látástól-vakulásig« rendszer maradjon továbbra is érvényben, ami eddig volt. Valamelyes javulás történt éppen a munkások akaratából ezen a téren, de magának a kor^ mányzatnak kellene, ha Nyugateurópa felé indulunk, arra törekednie, hogy mégis szabályozott munkaidő mellett dolgozzanak a mezőgazdasági munkások is és ebbe az új rendbe, a munkaidő szabályozásába a kormányzatnak bele kellene illesztenie a mezőgazdasági munkásokat is. Elvégre ez nemcsak a munkaidő és a munkabér kérdése, hanem egészségügyi kérdés is és amint a munkabérek tisztességes ^íeb emelése vagy tisztességes fizetése hozzájárul' ennek a rétegnek az emberi életéhez, amely talán nemzeti szempont is, éppen úgy a munkaidő kérdésének rendezése is a fizikai megerősödés révén a munkásságnak talán elsőrangú fontosságú kérdése. T. Képviselőház! Célszerűnek tartanám a mezőgazdasági munkások egységes munkakódexének megvalósítását és fel is hívom erre a kormányzat figyelmét, A legutolsó törvény,. amely a mezőgazdasági munkások kérdéseit szabályozta, az 1898:11. te. Ez a törvény, szinte azt mondhatni, bosszúból született. Aki végigolvassa az országgyűlés akkori tárgyalásait, látja, hogy semmi más nem hívta életre az 1898 : IÏ. tc.-et. mint az 1897-ben lefolyt aratási sztrájk után bekövetkezett bosszúállás. Nem mondom, vannak ennek a törvénynek nagyon érdekes részletei, amelyek a munkások. szempontjából talán hasznosak volnának, ha átültetettuének a gyakorlati életbe, ámde éppen a képviselőházban olvastam fel a Statisztikai Szemle arra vonatkozó kimutatását,, hogy ennek a törvénynek azokat a részeit, amelyek a mezőgazdasági munkások érdekeit szolgálják, a munkáltatók nem hajtják végre, sőt szerződésileg kötik ki, hogy ezt a törvényt őreájuk ne alkalmazzák, noha ennek joghatálya természetszerűleg nincsen. Csak mint jellemző tünetet említettem fel akkor is a Statisztikai Szemle erre vonatkozó közleményét. T. Képviselőház! Végét kellene szakítani e kódex megalkotásával kapcsolatban a közigazgatás bíráskodásának is a mezőgazdasági munkásságnál. Egyáltalán nem tartóm kielégítőnek, — és talán majd a kor követelményeként emlegetik itt mások is ennek megváltoztatását — hogy annak a bíráskodási rendszernek a keretében, amely a munkabérek és az egyéb mezőgazdasági munkások ügyeivel kapcsolatban előfordul, a szolgabíró és az alispán intézkedik. Elvégre nekünk meg kell már valósítani a valódi bíráskodás rendszerét is, hogy inkább gyorsabban es igazságosabban szolgálhassuk az igazságot a rengeteget szenvedett mezőgazdasági munkásosztálynak. T. Képviselőház! Nagyon ide kívánkozik a mezőgazdasági munkásság családi munkabér kérdése is. Méltánytalannak és igazság-