Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-620
620 Az. országgyűlés képviselőházának 156. ülése 194.0 .november 20-án, szerßa\ hibáknak és bajoknak kiküszöbölésére, amelyeket mindannyian, úgy látom, pártkülönbség nélkül, egyformán érzünk. Tényleg igen nehéz a helyzet, de ha arra gondolunk, hogy körülöttünk nemcsak ebben a világrészben, Európában, hanem már Afrikában és Ázsiában is lángokban állnak egyes részek, azt kell mondanom, hogy mi itt paradicsomban élünk. Éppen a napokban hallottam külföldön járt emberektől, hogy Spanyolországban és Svájcban menny ivei nehezebb a helyzet. Reggel megkapja az átutazó a darab kenyeret, amely kevéssé nevezhető rendes kenyérnek és egész nap ez a porció áll rendelkezésére. Voltam bátor ezt csak azért felemlíteni, mert Spanyolország szintén agráíallam, Svájc ugyan nem, mégis mennyivel jobb nálunk. T. Ház! Mai gazdasági berendezésünk xij, az európai államokéhoz szükségszerűen idomuló rendszer; amelyen még csiszolnunk kell, hogy gazdasági és politikai önállóságunk csorbítatlan fenntartása meUett helyesen tudjunk beilleszkedni az új európai rendbe. Minden mástól eltekintve: a korszerű és heiyes gazdálkodás, a közellátás zavartalan lebonyolítása érdekében fel kellett számolnunk a regi, liberális gazdasági rendszerrel. Így alakult ki az irányított, vagy másképpen tervszerű gazdálkodás rendszere, amelyben az államnak vezető szerep jut. Tekintettel lassú és nehézkes bürokráciánkra, amely szükségszerűen fokozottabban kapcsolódik bele a mai modern rendszerbe, meg k; 1 !] értenünk azokat a hibákat, amelyek gazdasági életünkben napjainkban valóban mutatkoznak, mert miképpen filmszerűen peregnek a nagy világesemények, ugyanúgy rohanó léptekkel változnak egyik napról a másikra a gazdasági viszonyok is. A lassú, aktázó, ha szabad így neveznem: aktasiboló bürokrácia egyszerűen nem egyeztethető össze az új világgazdasági rendszerekkel (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Nem túlzás tehát részünkről az a kívánság, hogy az új rendszernek, új gazdasági berendezésünknek gombnyomásra kellene működnie. (Ügy van! a jobboldalon.) Mivel egy-egy kérdés gyakran több érdekköri érint, az érdekkörök legfőbb irányítói között állandó és legszorosabb összmuködesre, harmóniára van szükség. Ezért mondjuk, hogy átfogó, szerves, intézményes rendet kell teremtfvnink gazdasági életünkben, különösen vezetésében. Mivel továbbá nincs százszázalékos biztosíték arra, hogy az egyes intézkedések gyorsan és szakszerűen tétessenek meg, szerény véleményem szerint feltétlenül megkövetelendő és gyakorlatilag* alkalmazandó az egyén'i felelősség; ezt ki kell építeni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Legyen tehát a hatalom gyakorlása kockázatos tevékenység (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), még; abban az esetben is, ha valakit talán csak a körültekintés és előrelátás hiánya folytán terhel mulasztás vagy hiba. A felelősség az egyént illetőleg nagyobb önfegyelmezettséget, az alárendelteket illetőleg pedig fokozottabb fegyelmet von maga után. Ha a fÖldmívelésügyi ügykör tevékenységét legfontosabb három ágazatának és pedig a termelés- és értékesítésnek, a földbirtokpolitikának és a szociálpolitikának a síkján tapasztalható egyes jelenségek szemszögéből vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt-ott zavaró momentumok vannak. Az egyiket az organizációban látom. Szerény véleményem szerint mindenkit annyi munkával kell és szabadi megterhelni, amennyit gyorsan, jól és becsületesen el is tud végezni. Az ország pénzügyeinek helyes vezetéséhez szükséges volt a középés alsófokú pénzügyi hatóságok felállítása. Tisztelettel kérdezem: egy par excellence agrárálíamban nincs-e szükség közép- és alsofokú mezőgazdasági hatóságok felállítására? Mit látunk ma ezen a téren? Azt, hogy a vármegyei és községi hatóságok a mellett, hogy túl vannak terhelve munkával, tele vannak bürokratikus szellemmel és tisztelet a kivételsek. nagyrészt kevéssé gyakorlati, a gazdasági élet folyását kevésbbé ismerő emberek. A gazdasági felügyelői kar pedig, bármennyire hivatása magaslatán áll is, létszámánál fogva képtelen volna gyorsan eleget tenni mindazoknak a súlyos feladatoknak, amelyek a földmívelésügyek hatáskörébe tartoznak. Nem tudták pótolni ezeket a hiányokat mezőgazdasági érdekképviseleteink sem, amelyekről később leszek bátor pár szót szólni. Méltóztassék miniszter úr, annál is inkább komolyan megfontolni ezeket adolgokat, mert eltekintve az irányított és a. készletgazdálkodástól, amelyre feltétlenül sürgősen át kell térnünk, -,a földbirtokpolitikaí és szociálpolitikai tevékenységet követőleg automatikusan sok új munkatöbblet fog jelentkezni ezen a területen. A másik bajt a lüktető élet tempójához, idomulni nem tudó bürokráciában látom. És adig is, amig a bürokráciában nem tudjuk valóra váltani azokat a reformokat, amelyeket a belügyminiszter úr őnagyméltósága többíziben kilátásba helyezett, az én kívánságom mindössze az volna, hogy egy kis életet, friss szellemet vigyünk a bürokráciába. Mit jelent a friss szellem, tisztelt Ház? Azt, bogy az elsőrendű szükségletek: az élelmicikkek, sem spekuláció, sem pedig egyesek részéről meggazdagodás tárgyai nem lehetnek. A további zavaró momentumot a hatásköröknek halványan, ködösen meghúzott demarkációs vonalaiban látom. Amikor igen nagy örömmel állapíthatjuk meg azt, hogy mind több és több, a gazdasági, a mindennapi élet folyását ismerő szakembert vonnak be a felső vezetésbe, ugyanakkor szomorú szívvel, tárgyilagos szemmel kell megállapítanunk azt is, hogy igen sok életképes, a termelés fokozását célzó . intézkedés egyik vagy másik értekezleten hősi halált hal. Távol áll tőlem rekriminálni azokat a hibákat, amelyek a múltban az értékesítés körül történtek, de állítom, hogy ha a fÖldmívelésügyi miniszter úrtól, vagy a minisztériumban működő illetékes és hatalommal felruházott szervtől kellő időben azt kívánták volna, hogy legyen teli és melléktermékei, legyen zsir, gyapjú s sok más olyan mezőgazdasági termeivény. amelyben ebben az országban még rossz időjárás esetén is feleslegek mutatkoztak. — amelyek, emlékezzünk vissza, nyomták a piacot és éppen ezért morzsolódtak le az árak. — állítom,, hogy akkor ma jobb volna a helyzet. Mindannyian tudjuk, hogy ez, ha, nem is kizárólag, de nagyrészt árpolitika kérdése. Az árpolitikával elő lehet mozdítani a termelést, de meg is lehet ölni azt. Ezen a téren haladást jelent a fÖldmívelésügyi miniszter úr által a közelmúltban életrehívott országos mezőgazdasági üzemi és termelési költségvizsgáló bizottság és intézet. Ha már fel kell állítani ezt az intézotet és bizottságot, gondoskodni is kell arról, hogy ezek munkálata folytán előállott szükségszerű, intézkedések meg
