Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-618

618 Az országgyűlés képviselőházának 15$. ülése 1940 november 20-án, szerdán. két iskoláztatni, nem tud tisztességes ruhában járni, a táplálkozásnál k nagyon meg kell néznie, hogy mit fogyaszthat el s igen gyakran kénytelen eladni saját produktumának legértékesebb részét azért, mert nem áll módjában azt elfogyasztani. T. Ház! A mezőgazdaságnak ez a hátrányos helyzete elsősorban folyik a mezőgazdasági érdekvédelem hiányosságából. A mezőgazdáság érdekeinek megvédésénél eddis: kellő súllyal nem érvényesült sem az állam egyensúlyozó hatása, sem pedig az úgynevezett szabad érdekvédelem. A mezőgazdaság mindig hátrányos helyzetben volt és sohasem volt sem a saját szervezete, sem nedig a kormányzat elég erős arra, hogy az érdekeit annyira megvédje, hogy ezeket a jövedelembeli és életmódbeli differenciákat kiegyenlíthesse. T. Ház! Legyen szabad megmondanom azt is. hogy a mezőgazdasági érdekvédelem terén sohasem sikerült tökéletes egységet teremteni. Nemcsak a különböző szervezetek, például az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a mezőgazdasági kamarák között voltak differenciák, hanem az egyes érdekvédelmi szervezeteken belül is sokszor láttunk olyan differenciákat, amelyek lehetetlenné tették a mezőgazdaság érdekvédelmének fokozott és kívánatos munkáját. En megmondom, hogy a mezőarazdaság érdekvédelmét a mai szövetkezeti rendszer mellett a szövptk°zetekben sem látom biztosítottnak. Az a helyzet uervanis, hogy ritkán akadok, de talán nem is akadhatok olyan füldmíves emberre Magyarországon, aki például azt mondaná, hogy: a Futura az én szövetkezetem. Ritkán lehet olyan mezőgazdasági dolgozóra akadni, aki például a Hangya értékesítő osztályáról azt mondaná: ez az én szövetkezetem, ez érettem van. Ma az a helyzet a szövetkezeteknél, hogy a falu népével az értékesítési é« egyéb kérdésekben pontosan olyan mereven állanak szemben, mint a többi hasonló célú vállalatok. E téren jóformán az égvilágon semmi különbség nincs. Amíg a magyar nép igazi népi szövetkezetei kényszerítőlég nem fognak hatni a mai szövetkezeti politikára, addig ez a helyzet nem is fog megváltozni, mert hiszen úgy látjuk, hosry a kormányzat elhatározása, vagy kényszerítő tevékenységre eredményeként erre reményünk nem lehet, hiszen mindig több és több monopólium jut a ma m mtttszö vetkezetek kezébe, ahelyett, hogy a kényszerítő körülmények népiesebbé tennék ezeket a szövetkezeteket. T^ven körülmények között azon sem lehet csodálkozni, ha mezőgazdasági termelésünk terén nem tapasztalhatunk olvan mértékű előrehaladást.^ amelv a mezőgazdasági lakosságot felemelné a többi mezőgazdasági és — hozzáteszem — előttünk járó mezőgazdasági államok lakosságának a nívójára, s amely előbbrevinne bennünket Európa termelési rangsorában. Mert azt én nem tartom eredménynek, hogy hogy például 1915-től 1931-ig katasztrális holdanként 37 kilogramm búzával lett nagyobb évi átlagtermésünk, amikor — mellesleg megjegyezve — a cukorrépatermelés terén ugyanezen idő alatt 25 métermázsával estünk vissza. Komoly eredménynek azt tartanám, ha az előttünk lévő orszáerok közül meg tudnók előzni azokat, amelyeket könnyen megelőzhetnénk szervezett, komoly, erőteljes munkával. Azt hiszem, ha mi Európában a búzatermelés tekintetében 1934-ben a 16. helyen álltunk, 1935-ben csak egy egészen kivételes, hektáronkénti 14*5 métermázsás átlagterméssel jutottunk a 13. helyre, hogy azután 1936-ban már megint a 16. helyre essünk vissza, akkor itt az égvilágon semmi előbbremauetel nincs; Már pedig a mai idők követelménvei reánk is parancsolólag hatnak és nekünk is megszabják azt, hogy nem állhatunk meg egy helyben, nem maradhatunk meg évtizedes állapotok mellett. hanem előre kell haladnunk, mert különben a népek versenyében nem fogjak tudni megállni helyünket. Itt van például állatállományunk kérdése. Az állatállomány tekintetében a hektáronként végzett számítások szerint szarvasmarhaállományunkkal a 17. helyen állunk, juhtenvesztésünk szerint a 14., sertésállományunk szerint pedig a 12. helyen és állíthatom, hogy közel van az a veszedelem, amikor nem tudjuk beváltani a külügyminiszter úrnak azt a néhány nappal ezelőtt itt a kénviselöházban hangoztatott óhajtását, hogv nekünk a Dunavöl-T-y vezető népévé kell válnunk, (vitéz Szalay László: Azok is vagyunk!) A helvzet ugyanis az. hogy itt hatalmas tempóba!» törtetnek utánunk a mezőgazdasági termelés terén Jugoslavia és Románia s ha a két t ország állatállományát nézzük, bizony alig-alig és csak igen nagy számításokkal tudjuk kimutami azt, hogy még mindig előttük állunk. A lótartás terén pontosan egy vonalon állunk velük, a szarvasmarhánál 1—2%-kal vannak mögöttünk, a júhtenyésztés tekintetében pedig határozottan előttünk járnak és esupán sertésállománvunk az, amely kiegyensúlyozza, vagy legalább is a múlt esztendőben még kiegyensúlyozta ezt az előnyüket. (Eay hanq jobb felöl. •— És a, hizlalás!) Nem tudom azonban, hogy mintán most sertésállományunk 1,700000 darabbal csökkent, vájjon fennáll-e még ez a helyzet. Nekünk tehát, ha a Du na völgy vezető népévé akarunk lenni, (v'téz Szalay Lásvln: Azok vagyunk!) akkor példaadó népiek kell lennünk. Nem elég kulturális föl én vünk, nem elég középosztályunknak és — mondjuk — a magyar tudományos életnek határozott és ma is meglévő fölénye. Ehhez szükséges az is, hogy mezőgazdasági lakosságunk, a magyar* népi tömegek életszín von n'a sókkal magasabban álljon, mint a körülöttünk élő népek hasonló rétegeinek életszínvonala, hogy példát mutassunk, tekintélyt mutassunk .'^s iskolát is nyújtsunk azoknak, akik azután bennünket követni lesznek kénytelenek, ha nem akarnak lemaradni. (Helyeslés a közeven.) Ezt az elmaradottságot magam is kénytelen vagyok bizonyos mértékben az igen helytelen és igen káros árpolitikára is visszavezetni. Való igaz, amit egyik-másik képviselőtársam itt megemlített már, hogy a mezŐj gazdaságot irányítani, a termelést szabályozni a nélkül, hosry — moudiuk — a szabadgazdálkbdás elve ellen is túlságosan sokat vétenénk, elsősorban a helyes árpolitikával lehet. Szemben azzal az egyik mee-állapítással. hogy a búzaár emelése antiszociális intézkedés lenne, magam sem tudom elhallgatni azt, ho^v a földmívelésügyi miniszter úrnak és általában a földmívelésügyi kormányzatnak nem Tett volna szabad beleegyeznie abba, hogy az id ép ' a búza olcsóbb legyen, mint a nralt esztendőben volt. Elvégre azon a címen nem lehet olcsóbb. Ihogy az idén rosszabb a búzánk, mert azt hiszem, akik tőlünk búzát vásárolnak, nem nagyon lehetnek finnyásak a válogatásban, (tlay van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) hiszen ma Európában nem túlságosan lehet válogatói a búzaminőségek között.