Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-617
Az országgyűlés képviselőházénak 156.ülése 19 W noveniber 20-án, szerdán. 617 gyarországon a mezőgazdaság jelentősége más szempontból azért is megnevekedett, mert — hála Istennek — a visszatért országrészek területe nagymértékben megnövelte aiz ország mezőgazdasági területét, a visszatért országrészek lakossága pedig erőteljesen megnövelte a mezőgazdasági lakosság százalékarányát. Amikor néhány esztendővel ezelőtt a gazdasági válság mélypontján jártunk, amikor hirtelen felemelkedett az ipari termelés értéke és egészen lecsökkent a mezőgazdasági terme,les értéke, már voltak, akik szívesen hangoztatták azt, hogy Magyarország nem is agrárai 1 am, hanem lassanként ipari állammá válik. Az azóta bekövetkezett örvendetes események azonban erre rácáfoltak, mert a mezőgazdaság jelentősége, íme, erőteljesen megnövekedett. Nem tudjuk, ahogyan az előttem szólott egyik igen t. képviselőtársam mondotta, hogy a háború utáni Európában nem következik-e be még fokozottabb mértékben Magyarország mezőgazdasági jelentőségének megnövekedése. Ilyen körülmények között a mezőgazdaságot kormányozni, a termelést előmozdítani, a mezőgazdasági lakosság életszínvonalára vigyázni a legnagyobb kormányzati feladatok egyike, s én azt is elismerem, hogy a legnehezebb kormányzati feladatok egyike is. En a magam részéről éppen úgy érzem és látom a bajokat, a rendszertelenséget, az elmaradottság különböző fokait, mint ahogy előttem szólott egyik-másik t. képviselőtársam nagyon helyesen meglátta, mégis az ember ezekben az időkben bizonyos tartózkodással nyúl a kritika fegyveréhez, íbizonyos tartózkodással teszi bírálat tárgyává az egyes kormányintézkedéseket, mert ha magyar emberek vagyunk, kénytelenek vagyunk belátni azt, hogy nemcsak az egyes emberek életében növelte meg a nehézségeket ez a mostani helyzet, hanem túlságosan megnövelte a kormányzat számára is a feladatokat és nehézségeket. Éppen azért, ha a magam részéről mégis a bírálat eszközéhez nyúlok, teszem ezt tisztán segítő szándékkal és azért, hogy egyes olyan esetekben, ahol különösen elmaradottságot tapasztalok, a földmivelésügyi kormányzat munkáját és munkájának tempóját igyekezzen meggyorsítani és megerősíteni. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt afÖldmivelési politika részletes 'bírálatára térnék át, néhány rövid szóval ismertessem itt, úgy, ahogy én látom, a mai Magyarország -mezőgazdasági lakosságának helyzetét és annak életszínvonalát. Azt hiszem, ha mi így röviden akarjuk megítélni a mezőgazdasági lakosság életszínvonalát, akkor négy csoportba oszthatjuk a mezőgazdasági lakosságot: az egyik csoportba a mezőgazdasági cselédséget, a másikba a földmunkás-társadalmat, a harmadikba a kisbirtokosságots a negyedikbe a közép- és a nagybirtokot. Kétségtelen és tagadhatatlan, hogy a mai magyar gazdaságpolitikában a mezőgazdaságnak olyan hátrányos a helyzete, hogy az egyformán nehezen és igazságtalanul érinti a mezőgazdaságnak mind a négy kategóriáját, azonban mégis meg kell állapítani azt, hogy míg egyik-másik kategóriánál. így a közép- és a nagybirtoknál főleg — mondjuk — haszonbeíi és jövedelembeli kérdés a mezőgazdaság helyzetének hátrányos volta, addig az alsóbb három kategóriában, a mezőgazdaság fizikai munkásainak kategóriájában már súlyosabb kérdés az, hogy miért kerül a mezőgazdaság más foglalkozási és termelési ágakkal szemben hátrányosabb helyzetbe. Ez a mezögazda°ági munkásságnál és a cselédségnél egyenesen táplálkozási kérdés, a létfenntartás kérdése. A kisbirtokosnál az a különbség, ami a hasonló befektetésű és hasonló munkával járó egyéb vállalatok mellett hátrányosan mutatkozik a mezőgazdaság kárára, már külön gondot, küszködést jelent s ha mondjuk, a táplálkozásban nem is jelent olyan nagy elmaradottságot, vagy különbséget, mint a kisebb birtok-kategóriáknál vagy a mezőgazda* sági munkásságnál, mégis lehetetlenné teszi ennek a legértékesebb társadalmi rétegnek kifejlődését. Ezt nem lehet tagadásba venni, ha megvizsgáljuk — csak nagyon röviden és futólag —, más termelési vagy foglalkozási ágak jövedelmezőségét a hasonló befeketeíés szempontjából. Mondhatnám, csak a befektetést lehet összehasonlítani, mert a munkát nem is lehet öszehasonlítani, hiszen egy budapesti hasonló befektetésű vállalatnál nem is lehet annyit dolgozni, annyi munkát végezni, (Ügy van! — a baloldalon.) mint amennyit egy kisgazdaságban vagy törpebirtokban végezni lehet. A vizsgálat eredményeképpen arra a megállapításra kell jutnunk, bogy igen súlyos difference iák vannak a mezőgazdaság kárára. Néhány héttel ezelőtt csak úgy összehasonlításképpen meg-néztein néhány budapesti kisüzemet, annak befektetése és jövedelmezősége szempontjából azért, hogy összehasonlítást tehessek hasonló mezőgazdasági üzemekkel. Megnéztem egy gazdát cserélt egészen kis törpe-üzemet, ahol a tulajdonos 500 pengőt fektetett be s szakértelem nélkül, teljesen egyedül dolgozik. Megkérdeztem tőle, hogy mi a kiadásain felül a jövedelme. Közölte velem azt, hogy havi jövedelme/ SC— SO pengő között van, 500 pengős befektetés mellett, napi 8 órai munkával. A mezőgazdaságban, azt mondhatnám talán, az egészen nincstelen, csak az egyszerű kis házzal bíró földmunkást lehet ehhez hasonlítani annak talán a házba vagy a kertbe való befektetése jelent 500 pengőt, de hogy a jövedelme a havi 80— 90 pengőt nem éri el, arról azután egészen könnyen megyőződhetünk. Megnéztem egy másik üzemet, amely ugyancsak gazdát cserélt. Megjegyzem, hegyez az üzem nem is közszükségleti cikkekkel foglalkozik, hanem illatszereket árusít. Befektetett a tulajdonos 5009 pengőt s szakértelem nélkül, egyedül dolgozik benne. Ez az üzem jövedelmez a tulajdonosának havi 240 pengő tiszta jövedelmet. Ez azt jelenti, hogy e mellett változatosan tud táplálkozni, e mellett esetleg egy-két gyermekével a középiskolát is el tudja végeztetni es a mellett még mindig határozottan könnyebben él, mint az a törpebirtokos, akinek 4—5 holdja és egy kis jószágálloniáiiya van, akinek a háza ugyancsak 5000 pengő befektetést jelent, aki egész családjával kora hajnaltól késő estig dolgozik, de êzt a jövedelmet meg sem tudja közelíteni, S végig lehetne menni egy egész sor hasonló eseten; valószínű, hogy a százezer pengős befektetésű városi üzem sokkal többet .jövedelmez, mint a százezer pengős befektetésű mezőgazdasági üzem s valószínűleg a milliósnál is ugyanez a helyzet. Ezt azért mondottam el, hogy míg a nagyüzemeknél, a nagybirtoknál, a középbirtoknál ez legfeljebb haszonbeíi vagy jövedelembeli különbséget jelent, addig a kisbirtokosnál jelenti azt, hogy nem tudja a gyerme-
