Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-896

896 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 190 november 27-én, szerdán. magyar-német hitelesítési egyezmény becikkelyezéséről és a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló törvényjavaslatokat a képviselőház szövegezésében elfogadta. A Ház a bejelentést tudomásul veszi, az ily módon létrejött törvényeket pedig további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrnak fogom megküldeni. Bemutatom továbbá a felsőház elnökének egy másik átiratát, amellyel tudatja, hogy a a felsőház Komárom törvényhatósági jogú szabad királyi városhoz pénzügyi ellenőr kiküldetéséről, Turkeve megyei városhoz pénzügyi ellenőr kiküldetéséről, Nagykamond és Kiskamond községekhez tartozó egyes területrészek átcsatolásáról, s végül Cjdombóvár és Golle községek közötti határrendezésről szóló belügyminiszteri jelentéseket tudomásul vette. A Ház elnök bejelentését tudomásul veszi, s erről a belügyminiszter urat értesíteni fogom. Napirendünk szerint következik a felhatalmazási törvényjavaslat vitájának (folytatása, (írom. 400, sz.) Szólásra következik a vezérszónokok közül Peyer Károly képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkben halasztást kapott, öt illeti a szó. Peyer Károly. T. Ház! Amennyiben a házszabályokban megállapított időt túllépném, kérem, méltóztassék beszédidőmet egy órával meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: T. Ház! Azokban a rendkívüli időkben, amelyekben ezt a felhatalmazási javaslatot tárgyaljuk, minden képviselőnek erkölcsi és becsületbeli kötelessége ügyelni arra, hogy mit mond, és hogy azok a kérdések, amelyek itt a Házban tárgy altatnak, ne veszélyeztessék az ország általános érdekeit. Normális időkben ez a felhatalmazási vita természetesen egészen más kérdéseket vet fel, azonban ezekben a rendkívüli időkben is feltétlenül szóvá kell tenni bizonyos kérdéseket. Teljesen megértem, hogy a rendkívüli idők ara késztetik a kormányt, hogy rendkívüli intézkedéseket léptessen életbe, és mindazokat az intézkedéseket, amelyeket életbeléptettek, hogy az ország külpolitikai érdekeit és a hadviselés érdekeit megvédjék, nem is kívánom itt bírálat tárgyává tenni, ezek magukból az eseményekből kifolyólag keletkeztek. A sajtóra vonatkozólag azonban már nem értek teljesen egyet azoklkal a rendelkezésekkel, amelyek kiadattak azért, meirt bár elismerem, hogy a sajtóban bizonyos ellenőrzést keli gyakorolni a rendkívüli időkben, amely ellenőrzés főképp a hadviselés és a külpolitika szempontjából fontos, azonban nem látom be,, hogy tmiért (kell belpolitikai vonatkozású közlemények közlését eltiltani, olyan közlemények közlését, amelyek megítélésem szerint sem az ország belső rendjét, sem nyugalmát zavarni nem alkalmasak. így például nem tartom helyesnek, hogy az egész idő alatt a munkásság béréről, a munkásság gazdasági követeléseiről, a hatóságokhoz ezirányban intézett beadványairól semmiféle közleményt a sajtóban leadni nem lehetett. Nem helyes és: nem célszerű ez azért, mert hiszen az elégül etlenség nem a lapok útján keletkezik ez esetben, hanem az el égületlenség nagymértékben azoknak a rendkívüli viszonyoknak következménye, amelyek között élünk, amilyen pl. a drágulás folyamata. Es ha az érdekeltek látják, hogy az ő ügyükben történnek bizonyos lépések, úgy ezek a közlemények természetesen megnyugtatólag hatnak és: nem az ellenkező hatást váltjak ki. Nem értem, miért kell ezeket a közleményeket eltiltani, hiszen ^ sem a munkásság illetékes testületei részéről, sem pedig más vonatkozásban nem lehetett ilyen közleményeket leadni. Ismételten szóbakerült itt a kormány gazdasági politikája, amelyre vonatkozólag nekem is: súlyos kifogásaim vannak, és amely kifogások főkép abban nyilvánulnak meg, hogy ezeknek a kérdéseknek rendezését a bürokráciára bízzák* amely a maga érzéketlenségével alkalmatlan ezeknek a kérdéseknek elintézésére. Szóbakerült az is, hogy a bányamunkások bérmegállapításával kapcsolatban hibák történtek. Nem kívánok most erről a kérdésről beszélni, mert én a bányaimunkások ügyét teljes részletességgel 'és teljes őszinteséggel kívánom a Ház elé terjeszteni a birtokomban lévő összes okmányokkal és: adatokkal együtt. Csak rá akarok mutatni arra, hogy az erre vonatkozó állítás nem helytálló azért, mert ha a kormány a 7^-os béremelés helyett véletlenül 15 százalékot állapított volna meg, a 15% ési a 65 százalék között, amennyit követeltek, " még mindig olyan nagy távolság van, amely alkalmas lett volna ezeknek az ellentéteknek és munkabeszüntetéseknek felidézésére, hiszen tulajdonképpen politikai célja volt ennek az egész mozgalomnak és megítélésem szerint teljesen mindegy volt, hogy mennyi béremelést állapítanak meg, ha tehát 30%-ot állapítottak volna meg, ez sem lett volna kielégítő ebben a vonatkozásban. De hogy ezen a téren súlyos mulasztások történtek, és azok a szervek, amelyek hivatottak a munkabéreket megállapítani, ezekben a rendkívüli időkben teljeses csődöt mondtak, azt én adatokkal kívánom bizonyítani. Méltóztatnak tudni, hogy a kormány erre vonatkozó rendelete a munkások minimális munkabéreinek megállapítására nézve egy bizottság közreműködését hívta életre, amelyben paritásos alapon, illetőleg hármas tagozatban — a munkások, munkaadók és úgynevezett érdektelenek bevonásával — tárgyalnak, és egy hozzáértő magasabb közigazgatási, vagy bírói funkciót végző elnök az, aki tulajdonképpen a döntést és az irányítást végzi. Amíg nem voltak rendkívüli háborús állapotok, ezek a bizottságok, úgy ahogy tűrhetően működtek és sok esetben, ha nem is teljes megnyugvásra, de valahogyan elintézték az ügyeket, és nyugalom volt. Á háborús állapot alatt azonban új rendszer alakult ki, és ez az új rendszer abban nyilvánult meg, hogy ha a paritásos, illetőleg hármas tagozatú bizottság egyhangúlag állapodott is meg valamely szakma bérének rendezésében, ez nem volt végrehajtható azért, mert ezt a határozatot az árvizsgáló kormánybiztossághoz kellett felterjeszteni, amelynek döntésétől függött végeredményben az, hogy ez a határozat érvénybe léphet-e, igen, vágy sem. Én még ezt az eljárást sem kifogásolom, mert ott, ahol egységesen irányítják a gazdasági életet, természetesen az árvizsgáló kormánybiztosságnak módot kell adni arra is, hogy a munkabérek megállapításánál a maga véleményét érvényesíthesse és figyelje < azt. ho^y a munkabérek megállapítása az illető szakmára, vagy a gazdasági .életre általában milyen kihatással van. De azt a leghatározottabban kifogásolnom kell, hogy ezek a határozatok, amelyeket a bizottság előzetesen is már