Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-616

61

G Az országgyűlés képviselőházának -h szerű, hogy ezeknek a magántermő szőlőknek egy bizonyos időre megkegyelmezzünk. Nálunk, a Dunántúl, rosszaob bortermő vidékein ez nagyon fontos probléma. Ki kellene bővíteni a tudományos és kísérletügyi intézmények működését, különösen olyan irányban, hogy miniden növényt a neki legjobban megfelelő talajon neveljünk, termesszük és ne forszírozzuk egyes növényeknek máshol való termesztéséi;, különösen ahol jövedelmező termelésre nincs kilátás, mint ahogyan például az idén ez az olajmagvakkal is történt. • A földbirtokrendezési szolgálatnál azt látom, hogy ennek egyik legfontosabb aga, a tagosítás nagyon kis mértékben van dotálva. Nekem az a felfogásom, hogy a tagosítást minél gyorsabban, minél nagyobb ménekben és minél nagyobb területen kellene keresztülvinni, mert például a mi kis zalai községeinkben bizony nagyon sokszor megtörténik, hogy a rengeteg sok mesgye a mívelésben lévő földek 5—6%-ára is rúg. Ezeket a tagosításnál mind termelésbe lehetne fogni. A földhirtokrendezési szolgálatnak egyik fő követelménye á gyorsaság volna. Itt is szükség volna decentralizációra, — amint említettem — arra, iiogy a kisebb jelentőségű ügyek elsőfokon vagy másodfokon végérvényesen elintéztessenek és a minisztérium tehermentesíttessék. A gabonatermelés (

terén szükséges volna, hogy jó magot jól előkészített talajba vessünk és hogy olcsó áron és kedvezményes fuvarral hozzájussunk a termeléshez szükséges megfelelő műtrágyához. A kukorica terméshozamát is csak úgy lehet fokozni, ha gyorsan beérő, bőven termő fajtákat termelünk, hogy a termelés rentábilis legyen, az is szükséges, hogy a termelési költség mellett még tisztességes haszon is számításba jöhessen, hogy a falusi nép éjtnapot összetevő szorgalmas munkájának ííyümölesét megtalálhassa és kedvvel termelhessen. Nem szabad előállnia annak a helyzetnek, ami most van, hogy az irányított gazdálkodás és értékesítés akkor emeli fel legjobban a fajsúlyt, amikor a^ minőség a legrosszabo és amikor a lehetetlenül sok levonás, huzavona, átvételnél történő késői fizetés, kifogásolás, mind a legnagyobb mértékben csak a kisgazdákat, sújtja. (Reibel Mihály: Amikor már nem lesz búza, akkor leszállítják!) A munkaügyi igazgatásnál súlyt kell helyezni arra, hogy az ott szükséges kiadások a gazdák teherbíróképességével arányban legyenek. Vigyázni kell arra, hogy ami az egyik oldalon segítség, az ne legyen a másik oldalon károsodás; részesedjék a munkaügyi szolgalat előnyeiből a gazda is- Tapintatosan, ügyesen kell megoldani itt a problémákat (Úgy van! Ügy van! a balközépen.), mert nem lahet évtizedek hibáit már ól-holnapra jóvátenni. Itt kívánok kitérni néhány olyan dologra, amely különösen a kisgazdákat terheli túlságosan. Az egyik a közmunkaváltság kérdése. Ezt;a legigazságtalanabb adónemnek tartom, mert előfordult például Zala megyében az, hogy egy 8—10 pengő adót fizető kisgazdának, akinek 3 darab marhája van, 54 pengőt tett ki a közmunkaváltsága. (Reibel Mihály: Hallat]

anÏ) A közmunkaváltságnól kellene fenntartani a községi és közdűlő utakat, a helyzet azonban az, hogy ennek 90%-át elveszi a vármegye (Reibel Mihály: Ügy van, elviszi a vármegye!), más összeg pedig nem áll rendelkezésre, amiből fenn lehetne tartani az utakat. A községeknek, megmarad az a.8—10%, amelyet nem tud-'. ':. ülése 19 AO november 20-án, szerdán. nak behajtani. A vármegye megkapja a sokszor 20%-ra^ felemelt útadót, megkapja a közmunkaváltságot, a szegény faiusi népnek pedig annak ellenére, hogy ő fizeti ezeket as összegeket, foa valamennyire is jó úton akar járni, magának kell megcsináltatnia, sőt ezenfelül még 8—10 napra közerőképpen kirende^k hóhányásra és egyebekre is. Ebbe a dologba a földmívelésügyi miniszter úrnak valahogyan bele kellene szólnia, hogy a gazdák érdekei megóvassanak. (Helyeslés. — Ueibel Mihály: A végén majd csak repülőgépen lehet közlekedni!) Egy másik dolog, ami megint csak a kisgazdákat sújtja a legjobban, mégpedig azokon a helyeken, ahol nincs egyke, hanem ellenkező-' leg, sok a gyermek, az iskoláztatás kérdése. A mi sűrűn lakott vidékünkön, Zala megyében nlinden második-harmadik községben van iskola. Ezért sokszor óriási probléma az iskolák megközelítése. A hitvallásos iskolák, amelyek nálunk túlsúlyban vannak és a községi iskolák sokszor 70—80%-os pótadóba kerülnek. Nem tartom valahogyan helyesnek és igazságosnak, hogy ahol kevés a gyermek és ahol a szerencse vagy a sors jóvoltából állami iskolákat kaptak, ott az illető község jobban járjon, mint az a község, ahol sok a gyermek, ahol nagy a szegénység és ahol véletlenségből községi vagy felekezeti iskola van. Legyen szabadj egy harmadik kérdésre is kitérnem, a falu népének rákfenéjére, a cigánykérdésre. (Börcs János: Van olyan nehéz, mint a zsidókérdés!) A cigánykérdés legjobban érinti a falu népét, mert hiszen a szegény falusi kisgazdától lopják el a cigányok a tyúkot, az ő fáját viszik el, őt kéregetik végig, az ő terményeit dézsmálják meg. Feltétlenül szükséges volna tehát, hogy ebben a tekintetben is történjék valamilyen intézkedés. Bár tudom, hogy ezek a kérdések nem tartoznak egészen a földmívelésügyi minisztériumhoz, arra kérem a földmívelésügyi miniszter- urat, hogy minisztertársaival érintkezésbe lépve, óvja meg lehetőleg a kisgazdák érdekeit ebben a vonatkozásiban is. Mivel azt látom, hogy a földmívelésügyi tárca dotálása emelkedő tendenciát mutat, továbbá, mivel látom azt a sok jóindulatot, amelylyel a földmívelésügyi miniszter úr és minisztériuma a gazdáknak, különösen pedig a kisgazdáknak az érdekeit szolgálja, mind pártom, mind pedig a magam nevében a költségvetés^ elfogadom. (Helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? vitéz Mískolczy Hugó jegyző: Nagy Ferenci Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó! Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem elhangzott kitűnő felszólalásokra beszédem folyamán akkor válaszoljak, amikor az egyes kérdéseket érinteni fogom, mivel az idő meglehetősen rövid és arra sem túlságosan elegendő, hogy egy ilyen nagy kérdésben az ember a saját gondolatait kifejthesse. A földmívelésügyi tárca költségvetését ebben az esztendőben olyan időkben tárgyaljuk, amikor a mezőgazdaság jelentősége erőteljesen megnövekedett. De megnövekedett világszerte is. mégpedig azért, mert fokozott szükségletek támadtak a háborút viselő és háborút viselt államok részéről az egész világ és egész Európa mezőgazdaságával szemben. De nálunk Ma-