Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-615

Àz országgyűlés képviselőházénak 156. száma. A földmívelésügyi közigazgatást szerintem decentralizálni keli; decentralizálni oiyan értelemben, hogy a tisztviselői kar a gazciatársadaiomnak sokkal könnyebben hozzat érhető, sokkal előbb elérhető legyen. Olyasféle elgondolásom van ebben a tekintetben, mint amilyen a pénzügyi közigazgatás decentralizálása: meg kellene valanogyan szervezni az alsó- és középfokú földmívelési hatóságokat. A decentralizálás nagyon megkönnyítené és nagyon meggyorsítaná az eljárásokat. A gazdasági felügyelőség ma tulajdonképpen csak véleményező szervi Márpedig ha kint a helyszínen megálapodásokat létesíthetne az illető felekkel, sokkal előbb, sokkai jobban és sokkal nagyobb megelégedésre intézhetné el ügyes bajos dolgaikat, mintha a minisztériumban intézik azoknak a viüeki embereknek túl aprólékos, részietekbe menő dolgát. Sajnos, úgy látszik, hogy ebben a tekintetben nem fog megváltozni a helyzet, mert a miniszter úr olyanforma kijelentést^ tett a bizottsági tárgyalás során, hogy januártól kezdve még mintegy 100 szoba áll a központi tisztviselői kar rendelkezésére. Az állami erdészetről is az a felfogásom, hogy itt is decentralizálni kellene és az erdőigazgatóságok helyett az erdőfélügyelőségeknek kellene határozni első fokon. Nagy általánosságban: több gondot kellene fordítani az erdősítésre és az erdők ellenőrzésére; nagyobbszámú szakképzett erdőtisztet és erdőaltisztet kellene alkalmazni, nehogy pár évtized múlva esetleg fahiány mutatkozzék. Az Alföld fásítását és a Balaton környékének befásítását szintén nagyobb ütemben kellene keresztül vinni. Emelni kellene a gazdasági lelügyelőségek számát olyanformán, hogy legalább minden járásban legyen, egy gazdasági felügyelő, aki köteles legyen kint lakni a járás központjában, s aki a hétnek bizonyos napjain a gazdaközönség rendelkezésére álljon, irányítsa, vezesse, tanáccsal ellássa, ügyes-bajos dolgaiban segítse. Kevesebb irodai és több gyakorlati munkával sokkal többet tudnánk a mezőgazdaságon lendíteni. A szarvai marhatenyésztés érdekében nagyon fontos, hogy azt minden rendelkezésre álló eszközzel fejlesszük és jobbá tegyük. Hiszen ha nagyobb és jobb a szarvasmarhatenyésztésünk akkor nagyobb a tejhozam nagyobb a húshozam, jobb az értékesítés és nagyobb az a vagyon, amely az egyes embereket é« az egyeseken keresztül a közt is megilleti. Ebből a célból feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a kötelező törzskönyvezést elrendeljék, nehogy minden lehetetlen egyed után nevelhessünk. (Ügy van! a baloldalon.) Elsőrangú fontosságúnak és feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a lótenyésztés nívója emeltessék, még pedig olyan irányban, hogy lehetőleg olyan lovakat tenyésszünk, amelyeket a katonaság minden tekintetben használni tud. (Helyeslés a baloldalon.) r A mostani különböző fajtákra irányuló lótenyésztést valahogyan egységesíteni kellene és át kellene térni egy olyan lótenyésztésre, amely mind hadászati, mind gazdasági szempont ból megfelel. Ehhez azonban az szükséges, hogy a lóértékesítés is megszerveztessék, mert a ló felnevelése nagyon sokba kerül és kell, hogy a ló értéke, vételára is arányban legyén a ráfordított költségekkel. A sertéstenyésztés fokozása érdekében el kellene rendelni a kötelező szimultánozást (Helyeslés.), mert évről-évre nagyon sokra megy az a veszteség, amelyet az ország a ülése iÙ0 üövember tO-an, szerdán. öl5 sertésállomány elhullása következtében szenved. Szükséges volna ebben a tekintetben az is, hogy a szérumok és oltóanyagok ára leszállittassék, hogy mindernd könnyen hozzáférhessen, ezekhez a szerekhez. Az állattenyésztés szempontjából szükséges még. nagy mindig rendelkezésre álljanak a megfelelő takarmányok és erőtakarmányok, hogy ezek megfelelő áron beszereztessenek és ezeíket a gazdák kapják meg, ne pedig az ipari hizlalással foglalkozó telepek. Az állattenyésztés szempontjából nagyon fontos az állategészségügy. Jól képzett, szakmaját értő állatorvosi karra van szükség de szükség van arra is, hogy az állatorvosi körük szama szapoxíttassék, hogy a vidéki nép könnyen hozzáférhessen az állatorvoshoz és hogy az állatorvos bármikor és bármely pillanatban rendelkezésére állhasson, mert a gyors segítség legtöbbször fél gyógyulás. A mezőgazdasági szakoktatás szempontjából szükségesnek tartom, hogy necsak az ezzel foglalkozó intézetek és iskolák, hanem elsősorban is a falusi tanfolyamok száma emeltessék, mert ezekbe a tanfolyamokba egypár hétre minden gazda el tud menni, viszont a falusi nén nem mindig tud eljutni a mezőgazdasági szakiskolákba. Azt is szükségesnek tartanám, hogy ezekbe a tanfolyamokba a nők is beszerveztessenek, még pedig azért, mert ezeken a tanfolyamokon lehetne velük a legjobban megkedveltetni a baromfitenyésztést, a kender- és lentermclést, amelyek, ha kismértékben is. de feltétlenül jövedelmezőbbé tennék a kisgazdák működését. A vízügyi szolgálat terén is nagyon sóik a tennivaló. Az idei rendkívül esős időjárás erre tuiajdonképen irányítást is ad. Nem az a legion to osa bb, hgy minél több öntözőberendezést állítsunk fel, hanem az, hogy a folyókat a lehetőséghez képest szabályozzuk, mégpedig necsak a főf oly ókat, hanem a mellékfolyókat is, azokat, amelyek mellett leginkább és legtöbbször kisgazdák birtokai vannak. Jól tudom, hogy ez egyszerre nem megy, mindenesetre azonban szükséges volna, hogy lassankint, s nagyobb vidékeken kezdjük meg ezeket a munkálatokat. Fejleszteni kellene a kertgazdaságot is, mert ezáltal megint csak a falusi asszonoknak lehetne elsőrangú foglalkoztatást adni, mivel a mi vidékünkön a legszívesebben ezek foglalkoznak a kerttel. De fontos lenne ez a városi ellátás szempontjából is. Szorosan összefügg ezzel a gyümölcstermelés kérdése. Feltétlenül kötelezővé kellene tenni a gyümölcstermelés terén a védekezést, mert amíg a védekezés nem lesz kötelező, addig nagy eredményeket elérni nem lehet. Ebbe a, kérdésbe kapcsolódik bele a méhészet kérdése is. Különösen az idei cukorinség tanított meg bennünket arra, hogy a méhészet fejlesztésére nagy szükség van, s hogy ez nemzetgazdasági szempontból óriási jelentőséggel bír. Ebben a tekintetben talán fel kellene állítani a külön méhészeti ügyosztályt és gondoskodni kellene arról, hogy a méhészek idejében megkapják a megfelelő cukormennyiséget. Az idei kataszrófálisan rossz bortermés alapján meggondolandó volna a védekezőszerek olcsóbbá tétele és a legmesszebbmenő adóelengedés. Nem kívánok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, mindenesetre azonban az idei bortermésből azt láthatjuk, hogy a halálraítélt magántermő szőlők adták tuiajdonképen a legjobb termést. Nem tudom, nem volna-e cél93*