Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-882
882 Az országgyűlés képviselőházának 160, károsultak javára. (Bajcsy-Zsilinszky Entire: Bonczos derék munkát végzett!) Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársammal egyétértőleg meg kell állapitanom, hogy az a munka, amelyet Bonczos államtitkár úr végzett e tekintetben, minden elismerésünket és minden megbecsülésünket megérdemli. (Ügy van! Ügy van!) Láttuk őt munkája során is, de éz'f; állapítjuk meg abból az igen talpraesett, komoly beszámolóból is, amelyet a képviselők rendelkezésére bocsátott. Meg kell állapítanunk azt is, hogy a falusi egészségügy is a fejlődés útjára lépett. Itt megint elismeréssel kell megemlékeznem a belügyminisztérium egy másik kiváló államtitkáráról, Johan Béláról (Éljenzés jobb felől.), aki nagy szakértelemmel és meleg szívvel veheti ezt az akciót. Ï. Természetes, hogy a falusi népesség egészségügyi ellátása tekintetében vannak kívánnivalók. A belügyminiszter úr itt a Házban többsaöir is megemlítette azt a dilemmát, amelyben ő volt, amikor döntenie kellett arról, mit adjon a magyar falunak: a megelőzés terére lépjen-e vagy pedig a .betegellátást, a betegek gondozását vegye-e fokozottabb figyelembe. Ha már választania kellett a kettő között, akkor a belügyminiszter úr helyesen választott. De legyen szabad hangsúlyoznom azt is, hogy a kormányzatnak minden erőfeszítést meg kell tennie abban a tekintetbein is, hogy a szegény falusi betegek — különösen, ha kórházba kerülnek és van egy kis ingatlanuk és operációra vagy hosszabb kezelésre szorulnak rá — megkapják azt a segítséget, amely nélkül el kellene pusztulniuk az életben. T. Ház! Legyen szabad itt egy problémát felvetnem. A gyógyszerkérdés is fontos kérdése a falusi szegénységnek, de általában az •egész társadalomnak. Felvetem a kérdést: vájjon a gyógy szerellátás kérdését neon kellene-e kivenni a mégis csak 'magánkereskedelem kezéből és nem kellene-e közfunkcióvá tenni 1! (Helyeslés. — Meskó Zoltán: A gyógyszertáraik államosítása!) Ügy van! Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy szociális kérdéseinket jobban megoldani csak a termelés fejlesztésével és a termelt javak szaporításával lehet. Igen sokat beszélünk igazságosabb jövedelemeloszlásról és erre _ feltétlenül szükség is van, de igazságosabb jövedelemeloszlás mellett is csak akkor fogjuk tudni az igényeket kielégíteni, ha a nemzeti társadalom többet és jobbat termel, több és jobb lesz az, ami elosztásra kerül. Számos anyagi, gazdasági és t szociális problémáról lehetne még itt beszélni. Befejezésül az országvezetés néhány módszerbeli, Ielki és szellemi tényezőjéről itt a t. Ház előtt ávánok néhány szót szólni. T. Ház! Bendkívül fontos a mai időkben — ezt Imrédy képviselőtársam is említette, bizonyos mértékben talán más vonatkozásban — a nemzet bizalmának fenntartása, ébrentartása és biztosítása. Ez nem jelenti feltétlenül és egyedül a kormányzat iránti bizalmat. A nemzetnek tudnia kell hinni a maga jövendőjében, abban, hogy érdemes ezekben az időkben erőfeszítéseket tenni és lényeges áldozatokat hozni. Elismerem, hogy szükséges az öszszeköttetés a kormányzat és a nép között és ezért nemcsak a kifelé irányuló propagandát t^dpní helyeselni, hanem elismerem annak létjogosultságát is, hogy ä kormányzat befelé is végezzen propagatív , munkát, hiszen volt idő, amjkor én magam biztattam erre a kormány 1zatot. Bíztattam többek között arra, hogy legülése 19UO november 26-én, kedden. alább azokat a jó törvényalkotásokat, amelyek széles néprétegeket érintenek és érdeKelnek, hozza azoknak tudomására, akiknek érdekében az a törvényalkotás megszületett,, mert hiszen én az öregségi biztosítás életbeléptetését követő esztendőben is találtam olyan embereket, akiknek nem volt fogalmuk arról* hogy ez a biztosítás őrájuk kiterjesztetett. A befelé irányuló propaganda azonban kétélű dolog, vissza is üthet, ha nincs mit propagálni. A legjobb propagatív tényező a cselekedet. Ismétlem azonban, elismerem, hogy a cselekedetről, törvényalkotásról, intézkedésről a nemzet érdekében is szükséges a tájékoztatás a széles néprétegek köreiben. (Zaj a jobboldalon.) A propaganda azonban ne legyen mások ellen, hanem legyen inkább pozitív tartalom és mindenekfölött igazságos. T. Ház! A költségvetési vita során, különösen a miniszterelnökségi tárca tárgyalása közben, de itt az appropriációs vitában is többen szóvá tették már a cenzúra kérdését és ezzel kapcsolatban a magyar sajtóviszonyokat.. Én nem éllel mondom ezt, de azok a képviselőtársaim, akik nemrégiben hagyták ott a kormánypártot, ezekben a kérdésekben nekünk kissé feltűnő érzékenységgel viseltetnek. ML. akik egy évtizede járjuk itt Magyarországon az ellenzékiség útját, hozzászoktunk ezekhoz a bizonyos szempontból kezdetben fájó jelenségekhez. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: ök meg a miniszterség keserű kenyerét ették! —. Derültség.) En tudom, hogy a cenzúra rossz, mert minden cenzúra rossz, nem is lehet jó. (Ügy van! a jobboldalon. — Pándi Antal közbeszól.) Elnök: Ne méltóztassék a szónokot zavarni! Méltóztassék a kérdés fejtegetését a szónoknak átengedni! Tildy Zoltán: De hadd mutassak rá, hogy nincs Magyarországon objektív sajtóorgánumNemcsak a kormánypárti lapok nem objektívek, hanem egyik sem. Mi, akiknek ninos napilapunk, meg úgynevezett hozzánk közelálló lap sincs, hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy igen nagy megtiszteltetés ér bennünket akkor, (Zaj a baloldalon. — Váczy József (er szélsőbaloldal felé): A ti pártotokból Kaesay mellett voltak egyesek! Én sohasem voltam! — Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor akár kormánypárti, akár ellenzéki sajtóorgánumok... (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak ezeket a vitákat más . alkalommal elintézni. (Váczy József és Meskó Zoltán közbeszólnak. — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismételten kérem, méltóztassanak a szónokot szóhoz jutni engedni. Tildy Zoltán: Méltóztatnak látni, hogy én türelemmel várom a hátam mögött zajló^ vita lezárását, de mégis szeretném, ha képviselőtársaim olykor már értesítenének arról, hogy a vitának vége van (Derültség. — Meskó Zoltán: Vége van!) ós beszédemet megkezdhetem (Pándi Antal: Most már he kell fejezni!) Ismétlem, az ellenzéki sajtóorgánumok sem objektívek. Én rendkívül megtisztelőnek tartom, t. képviselőtársaim, amikor valamelyik ellenzéki lap, egy mondjuk másfélórás vagy kétórás parlamenti felszólalásom után leírja, hogy: »Felszólalt még...« (Meskó Zoltán: Van olyan is, amelyik ki sem írja az ember nevét!) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Tildy Zoltán: Ebhen a tekintetben a?
