Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-882

882 Az országgyűlés képviselőházának 160, károsultak javára. (Bajcsy-Zsilinszky Entire: Bonczos derék munkát végzett!) Bajcsy-Zsi­linszky Endre t. képviselőtársammal egyét­értőleg meg kell állapitanom, hogy az a munka, amelyet Bonczos államtitkár úr végzett e te­kintetben, minden elismerésünket és minden megbecsülésünket megérdemli. (Ügy van! Ügy van!) Láttuk őt munkája során is, de éz'f; álla­pítjuk meg abból az igen talpraesett, komoly beszámolóból is, amelyet a képviselők rendel­kezésére bocsátott. Meg kell állapítanunk azt is, hogy a falusi egészségügy is a fejlődés útjára lépett. Itt megint elismeréssel kell megemlékeznem a belügyminisztérium egy másik kiváló állam­titkáráról, Johan Béláról (Éljenzés jobb felől.), aki nagy szakértelemmel és meleg szívvel ve­heti ezt az akciót. Ï. Természetes, hogy a falusi népesség egész­ségügyi ellátása tekintetében vannak kívánni­valók. A belügyminiszter úr itt a Házban többsaöir is megemlítette azt a dilemmát, amely­ben ő volt, amikor döntenie kellett arról, mit adjon a magyar falunak: a megelőzés terére lépjen-e vagy pedig a .betegellátást, a betegek gondozását vegye-e fokozottabb figyelembe. Ha már választania kellett a kettő között, ak­kor a belügyminiszter úr helyesen választott. De legyen szabad hangsúlyoznom azt is, hogy a kormányzatnak minden erőfeszítést meg kell tennie abban a tekintetbein is, hogy a szegény falusi betegek — különösen, ha kórházba ke­rülnek és van egy kis ingatlanuk és operációra vagy hosszabb kezelésre szorulnak rá — meg­kapják azt a segítséget, amely nélkül el kel­lene pusztulniuk az életben. T. Ház! Legyen szabad itt egy problémát felvetnem. A gyógyszerkérdés is fontos kér­dése a falusi szegénységnek, de általában az •egész társadalomnak. Felvetem a kérdést: váj­jon a gyógy szerellátás kérdését neon kellene-e kivenni a mégis csak 'magánkereskedelem kezé­ből és nem kellene-e közfunkcióvá tenni 1! (He­lyeslés. — Meskó Zoltán: A gyógyszertáraik államosítása!) Ügy van! Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy szo­ciális kérdéseinket jobban megoldani csak a termelés fejlesztésével és a termelt javak sza­porításával lehet. Igen sokat beszélünk igaz­ságosabb jövedelemeloszlásról és erre _ feltét­lenül szükség is van, de igazságosabb jövede­lemeloszlás mellett is csak akkor fogjuk tudni az igényeket kielégíteni, ha a nemzeti társada­lom többet és jobbat termel, több és jobb lesz az, ami elosztásra kerül. Számos anyagi, gazdasági és t szociális problémáról lehetne még itt beszélni. Befeje­zésül az országvezetés néhány módszerbeli, Ielki és szellemi tényezőjéről itt a t. Ház előtt ávánok néhány szót szólni. T. Ház! Bendkívül fontos a mai időkben — ezt Imrédy képviselőtársam is említette, bizonyos mértékben talán más vonatkozásban — a nemzet bizalmának fenntartása, ébrentar­tása és biztosítása. Ez nem jelenti feltétlenül és egyedül a kormányzat iránti bizalmat. A nemzetnek tudnia kell hinni a maga jövendő­jében, abban, hogy érdemes ezekben az idők­ben erőfeszítéseket tenni és lényeges áldozato­kat hozni. Elismerem, hogy szükséges az ösz­szeköttetés a kormányzat és a nép között és ezért nemcsak a kifelé irányuló propagandát t^dpní helyeselni, hanem elismerem annak lét­jogosultságát is, hogy ä kormányzat befelé is végezzen propagatív , munkát, hiszen volt idő, amjkor én magam biztattam erre a kormány 1­zatot. Bíztattam többek között arra, hogy leg­ülése 19UO november 26-én, kedden. alább azokat a jó törvényalkotásokat, ame­lyek széles néprétegeket érintenek és érdeKel­nek, hozza azoknak tudomására, akiknek ér­dekében az a törvényalkotás megszületett,, mert hiszen én az öregségi biztosítás életbe­léptetését követő esztendőben is találtam olyan embereket, akiknek nem volt fogalmuk arról* hogy ez a biztosítás őrájuk kiterjesztetett. A befelé irányuló propaganda azonban kétélű dolog, vissza is üthet, ha nincs mit propagálni. A legjobb propagatív tényező a cselekedet. Ismétlem azonban, elismerem, hogy a cseleke­detről, törvényalkotásról, intézkedésről a nem­zet érdekében is szükséges a tájékoztatás a széles néprétegek köreiben. (Zaj a jobbolda­lon.) A propaganda azonban ne legyen mások ellen, hanem legyen inkább pozitív tartalom és mindenekfölött igazságos. T. Ház! A költségvetési vita során, külö­nösen a miniszterelnökségi tárca tárgyalása közben, de itt az appropriációs vitában is töb­ben szóvá tették már a cenzúra kérdését és ez­zel kapcsolatban a magyar sajtóviszonyokat.. Én nem éllel mondom ezt, de azok a képviselő­társaim, akik nemrégiben hagyták ott a kor­mánypártot, ezekben a kérdésekben nekünk kissé feltűnő érzékenységgel viseltetnek. ML. akik egy évtizede járjuk itt Magyarországon az ellenzékiség útját, hozzászoktunk ezekhoz a bizonyos szempontból kezdetben fájó jelensé­gekhez. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: ök meg a miniszterség keserű kenyerét ették! —. Derültség.) En tudom, hogy a cenzúra rossz, mert minden cenzúra rossz, nem is lehet jó. (Ügy van! a jobboldalon. — Pándi Antal köz­beszól.) Elnök: Ne méltóztassék a szónokot za­varni! Méltóztassék a kérdés fejtegetését a szónoknak átengedni! Tildy Zoltán: De hadd mutassak rá, hogy nincs Magyarországon objektív sajtóorgánum­Nemcsak a kormánypárti lapok nem objektí­vek, hanem egyik sem. Mi, akiknek ninos napilapunk, meg úgynevezett hozzánk közel­álló lap sincs, hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy igen nagy megtiszteltetés ér bennünket akkor, (Zaj a baloldalon. — Váczy József (er szélsőbaloldal felé): A ti pártotokból Kaesay mellett voltak egyesek! Én sohasem voltam! — Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor akár kor­mánypárti, akár ellenzéki sajtóorgánumok... (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak eze­ket a vitákat más . alkalommal elintézni. (Váczy József és Meskó Zoltán közbeszólnak. — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismételten kérem, méltóztassanak a szóno­kot szóhoz jutni engedni. Tildy Zoltán: Méltóztatnak látni, hogy én türelemmel várom a hátam mögött zajló^ vita lezárását, de mégis szeretném, ha képviselő­társaim olykor már értesítenének arról, hogy a vitának vége van (Derültség. — Meskó Zol­tán: Vége van!) ós beszédemet megkezdhetem ­(Pándi Antal: Most már he kell fejezni!) Ismétlem, az ellenzéki sajtóorgánumok sem objektívek. Én rendkívül megtisztelőnek tartom, t. képviselőtársaim, amikor valame­lyik ellenzéki lap, egy mondjuk másfélórás vagy kétórás parlamenti felszólalásom után leírja, hogy: »Felszólalt még...« (Meskó Zol­tán: Van olyan is, amelyik ki sem írja az em­ber nevét!) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, mél­tóztassék csendben maradni. Tildy Zoltán: Ebhen a tekintetben a?

Next

/
Thumbnails
Contents