Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-879
) 'Az. országgyűlés képviselőházának 160. zettségeinek is csak ez alatt a feltétel alatt tudunk eleget tenni. Meg kell azonban állapítani azt is, hogy a belső fegyelemnek és a belső rend fenntartásának biztos / fundamentuma a rendfenntartó tényezőkön kívül és ezek mellett csak a jó szociális gazdaságpolitika, (vitéz Patacsi Dénes: Ez is igaz!) Megállapítom azt, amit Közi Horváth t. képviselőtársam is megállapított az imént, hogy megoldandó gazdasági és szociális kérdéseink tekintetében ma az ország többsége jóformán egyetért. Meg keli állapítanom azt, hogy a magyar közgondolkozás ezeknek a kérdéseknek megítélése tekintetében rendkívül nagyot fejlődött. Éppen délelőtt itt láttuk a fejlődésnek egyik ragyogó példáját Imrédy Béla igen. t. képviselőtársam felszólalásában. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A ragyogásról lehetne beszélni!) T. Ház! Én még jól emlékszem arra az időre, amikor földbirtokkérdésekben, szociális problémák körül éles viták folytak itt a Ház két oldala között. Ma, legalább elvileg, senki sem vallja be ebben az országban, vagy legalább is nem hirdeti, itt a parlamentben nem áll ki a mellett, hogy ezek a szociális reformok nem kellenek, hogy földbirtokpolitikára vagy földreformra nincsen szükség. Meglehetősen nagy konszenzus fejlődött ki ebben a tekintetben a a parlament tagjai és az ország közvéleménye között. T. Képviselőház! Mielőtt megemlékeznék néhány fontosabb gazdasági és szociális problémáról, legyen szabad néhány szót szólnom a hadsereg kérdéséről. A pénzügyminiszter úr tegnap itt a Házban megemlékezett arról az óriási erőfeszítésről, — most anyagi erőfeszítésre gondolok — amelyet ez a nemzet tett hadseregének megszervezése érdekében. Nagyon kérek mindenkit, azokat a képviselőtársaimat is, akik Erdélyből és Kelet-Magyarországról jöttek ide, hogy amikor szétnéznek itt az anyaország — rossz szó — házatáján és hiányokat látnak, mindig vegyék tekintetbe azt, hogy ez a nemzet mekkora erőfeszítést tett hadseregének felállítása érdekében. (Ügy van! Ügy van!) Nem mentség ez mindenre; későbbi szavaimban hallani fogja az igen t. Képviselőház, hogy én sem tartom ezt mindenre mentségnek, de aki ezt a tényt nem veszi figyelembe és teljesen figyelmen kívül hagyja akkor, amikor a nemzet áldozathozataláról van szó, az legalább is nem gondolkozik objektíven. T. Képviselőház! Itt meg kell emlékeznem arról, hogy a nemzetnek ezt a hatalmas erőfeszítését azok, akikre bízva volt, jól használták fel a hadsereg felépítése tekintetében. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ezt láthatta mindenki, aki végignézte a hadsereg erdélyi bevonulását, vagy képekben látta azt, ha ért hozzá, ha nem. Az egész ország boldogan konstatálta azt az erőt, amelyet a magyar hadsereg reprezentál, (vitéz Patacsi Dénes: A műszakértők azt mondják: Nem történt semmi! — Elnök csenget.) Legyen szabad azonban megállapítanom azt, hogy ezt a munkát azok, akik végezték, nem végezhették volna el ekkora eredménnyel a magyar nemzet és a magyar nép soha meg nem tört katonai lelki készenléte nélkül. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban legyen szabad itt is hangsúlyoznom azt, amit a honvédelmi tárca bizottsági tárgyalása alkalmáEl hangsúlyoztam. Hadd mondjam meg. t. íz. hogy a mögött a néhány, szó mögött, amelyet itt elmondandó vagyok, nagyon sok messzemenő gondolat van. A hadsereg fejleszülése 19hO november 26-án, kedden. 87$ tésének munkája nem állhatott meg és nem állt meg. A nemzetnek századok óta — az. 1848—4y-es dicsőséges korszaktól eltekintve — most van valóban önálló nemzeti hadseregei (Ügy van! jobb felől.) Ez a hadsereg a ; magyarságé, a magyar nemzeté, a magyar céloké {ügy van! ügy van!) ,és mert az, azért kell nekünk minden erővel és minden történelmi lehetőségre felkészítenünk ezt a magyar hadsereget. (Helyeslés.) Azt is meg kell azonban állapítanom, hogy a hadsereg erejének és készenlétének fenntartásához is alap a jó gazdaságpolitika, a jó szociálpolitika, mert egyedül ezek involválhatják azt, hogy a nemzet lelki felkészültségben is álljon történelmi órák elérkezésének idején. (Pándi Antal: Sok falu, scik gyermek! —Bajcsy-Zsilinszky Endre: Főleg sok magyar gyerinek! — Pándi Antal: Sok kis magyar gyermek!) Isten éltesse a képviselő urat! (Derültség.) Mik ennek a gazdasági és szociális politikának a legfőbb tényezői? (Pándi Antal: 50 éves vagyok! Nyolcadikán lesz a születésnapom!) Akkor még inkább éltesse az Isten! A nemzet jdolgozp milliói számára lehetővé kell tenni az életet és a fejlődést, a munkát és a inunKa becsületes eredményét. A munkanélküliség — ezt egyszer itt, azt hiszem, Eckhardt Tibor igen t. barátom és képviselőtársam (Pándi Antal: És főnököd!) állapította meg — szégyene minden nemzetnek. Méltóztassék csak visszagondolni azokra az időkre, amikor itt főleg a falusi szegény munkásság munka nélkül tengődött, amikor egy esztendőből csupán 100--110 napot dolgozott. Méltóztassék visszagondolni, hogy a nemzetnek mennyi értéke ment veszendőbe azzal, hogy ezeket az embereket nem tudtuk kellőképpen foglalkoztatni. Voltak esztendők, amikor a búzát 3 pengőért pocsékoltuk el kifelé, ahelyett, hogy azt a búzát összehoztuk volna a munkához^ nem jutó rétegekkel és olyan közmunkákat végeztettünk volna ezekkel az emberekkel, amelyek ma is hiányoznak a nemzet gazdasági életéből. T. Képviselőház! Ezen a téren rá kell mutatnom mint olyan elsőrendű problémára, amelyet nem lehet többé levenni a napirendről, a földmegoszlás problémájára. Ebben a tekintetben is megvan bizonyos egyetértés a nemzeti közvéleményben. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Esterházy Móricban is!) Éppen az előbb helyeselt ő is Közi Horváth képviselőtársunknak, fel kell tehát tennünk, hogy ő is egyetért ezzel. (Mozgás.) Sok elvi ellentét már nincsen a földkérdésben. Pártunk álláspontját én magam is és képviselőtársaim i§ itt már többször körvonalaztuk. Mi a nagybirtokrendszerről a kisbirtokrendszerre való áttérést tartjuk feltétlenül kerésztülviendőnek, elismerve vidékenként a középbirtokok nagy közgazdasági, nemzetgazdasági és nevelő jelentőségét. (Pándi Antal: Mit szól ehhez a túloldal?) Helyesli. (Pándi Antal: Gratulálok!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy minden reformhoz alapos ismeretek kellenek, és különösen a földkérdés megoldásához kel; lenek alapos ismeretek. Ezt nem vonja senki sem kétségbe, de legyen szabad azt mondanom, hogy akkor ezeket az alapos ismereteket kissé gyorsabban szereztesse meg a miniszterelnök úr azokkal, akikre ennek a folyamatnak keresztülvitelét rá akarja bízni. A földkérdés azonban olyan, amelynek tárgyalásaiból ki kell zárni a, személyi szempontokat és minden izgatást, mert azok, akik talán javítani akarnak ezen a kérdésen, de a gyűlölet szellemével veszik kezükbe. eit a problémát, nemhogy aegitér 130*
