Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-876

876 Az országgyűlés képviselőházának 16Q. ülése 1940 november 26-án, kedden. Azután kívánjuk a házassági kölcsönök be­vezetését. Ma már vannak ebben a tekintetben bizonyos sikerek és örvendetes tapasztalatok, az Epol. próbálkozik vele, — nem mondom, hogy ez sok, do mégis a közvéleményben dol­gozik már ennek a t szükségességnek a tudata — az idén a főváros is elősegíti már segítőalapjá­ból házassági kölcsönökkel a családalapítást. Különösen kívánjuk azt, hogy terjesszék ki a családi bért minden dolgozó magyarra egy­formán, mert a családi bér kiterjesztésével és aránylag kicsiny befektetéssel olyan nagy eredményeket értünk el már eddig is, hogy annak jogosultságában, annak helyességében kételkedni ma már senki nem mer. összefoglalóban szükséges volna a már meglévő családvédelmi törvényeinket, rendele­teinket kiadni, hogy tudják a családok, a csa­ládfők, a. családfenntartók: mihez van és mi­hez nincs joguk. Ezen a téren éppen az egy­szerű embereknél teljes a tájékozatlanság és éppen ennek a tájékozatlanságnak következté­ben azokhoz a kedvezményekhez sem tudnak hozzájutni, amiket pedig már a meglévő arány­lag kicsi hatáskörű családvédelmi törvények és rendeletek is biztosítanak számukra. Egészen apróság, de idetartozik és szeret­ném felhívni ra ,a belügyminiszter úr figyel­mét, mert azt hiszem, ő hozzá tartozik, hogy q, szegénységi bizonyítványok kiadásának mai módja teljesen antiszociális és családellenes. A helyzet ugyanis az, hogy a szegénységi bi­zonyítvány kiadása bizonyos vagyoni vägy pedig kereseti határhoz van kötve — (Bajcsy­Zsilinszky Endre közbeszól.) de még nincs végrehajtva — egyelőre a helyzet az, hogy egyformán bírálják el, ha az illető egyedül él abból a kicsi jövedelemből vagy keresetből, vagy pedig több gyermeket is' kell eltartania. Ha gyermekei is vannak, akkor az egész csa­lád együttes keresetét veszik alánul a szegény­ségi bizonyítvány kiadásakor. Már pedig, ha valaki egyedül keres 4 pengőt, vagy három gyermekével együtt keres 1—1 pengőt, ezeket nem lphet egyenlő elbírálás alá vonni. (Ügy van! V pu van!) Kicsiség ez a nasry feladatok között (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem is olyan kicsiség!), az állam nagy feladatai között lát­szólag kicsiség, azonban mert éppen a csalá­doknak és a kisembereknek együttesétől (Gr. FV.st.eti es Domonkos: Nagy dolog ez!), azok jólététől és egyúttal lelki felkészültségétől fii erg a nemzet jövendő erőkifejtése és függ az ütő­képessége, azt merem mondani, hogy ez a kis kérdés a valóságban igen fontos nacv kérdés. (Bajcsy-Zsilirszkv Endre: A legtisztább ma­gyarság kérdése!) Megütött engem a.?, iá, hop'v a mim«7,ter­tanács és annak utasítása szerint a pénzű erv­miuiszter úr egv rendeletet adott ki. amely* szerint a pénzügyminisztérium hatásköribe tartozó napibéres szolgák a legnagyobb kate­góriában — mert az ország bizonyos területen­ként kategóriákra van osztva — 3 peusm na.ni fizetést kapjak, ezenkívül nincs se laka «pót­lékjuk, se családibér kiegészítésük, a leo^Lóbb kategóriában pedig mindössze 2 60 pengőt kap­nak. Amikor ma már véí>*re a kormánv a vas­úti alkalmazottak legkisebb kategóriáidban a napszámosoknál is rendszeresítette január 1-vel a családi bérpótlékot, legyen «zabád tisztelet­tel arm kérnem a pénzűeryminiszter urat. hoe"v revideál ia ezt a rendelhet is, m^rt itt «ok e öP+­ben 10—15 év óta az állam szolgálatában álló na^ibéresekről van «zó. hivatali -altisztéből, akiket nem neveznek ki azért, mert a státus nem engedi. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Legalább akkor azt tegye meg a pénzügy­miniszter úr, hogy a családi bérpótlékot nekik épp úgy megadja, mint ahogyan megadja a napszámosoknak és ahogyan nagyon helyesen kötelezi ennek megadására a magángazdaság­ban dolgozó vállalatokat is. A magángazdaságban pedig azt kérjük, hogy a húsz munkásnál kevesebbet foglalkoz­tató üzemekben is adják meg a munkásoknak a családi bérpótlékot és általában, hogy a csa­ládvédelmet csináljuk szisztematikusan, csi­náljuk nagy áldozatokkal is, mert amit a csa­ládvédelemre fordítunk, annak minden fillérje szászorosan hozza meg a nemzet jövőjében a maga kamatját, a maga eredményét. (Helyes­lés.) T. Ház! A kolozsvári díszszemle után so­káig álltam Mátyás király szobra előtt és az az érzésem volt, — azt hiszem, nemcsak érzés ez, de valóság is — hogy a kolozsvári dísz-^ szemlének ünnepélyes aktusa felújítása, meg­indítása a nagy magyar középeurópai hiva­tásnak, annak a magyar középeurópai hiva­tásnak, küldetésnek, amely Mátyás királlyal szakadt meg, az utolsó magyar nemzeti király alatt. Utána századokon keresztül csak egyik negatív formáját tudtuk teljesíteni ennek a küldetésnek, azt, hogy küzdöttünk létünkért és küzdöttünk Nyugat-Európa fejlődési lehetősé­geiért. Felújul és örvendetes dolog, hogy fel­újul ez a nemzeti hivatás, ez a középkori nagy magyar hivatás éppen akkor, amikor megint a nemzet testéből, véréből való vezér áll a ma­gyarság élén, Horthy Miklós kormányzó urunk. (Élénk éljenzés és taps.) Örömmel lát­juk azt, hogy Horthy Miklós ma már nemcsak Magyarország határain belül s a világ ma­gyarsága körében örvend egészen rajongás­szerű tiszteletnek, de látjuk azt, hogy éppen mert ma Európának ő a legtöbb tapasztalat­tal és legnagyobb tekintéllyel rendelkező ál­lamférfiúja, az egész világ elismerése, tiszte­lete veszi körül. (Úgy van! Ügy van!) A mi meggyőződésünk szerint — és hisszük azt, hogy ez az egész magyarság meggyőződése is — ma mindenkinek, aki a magyarság mellett van, Horthy Miklós mellett van a helye. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Hisszük azt, hogy Horthy Miklós vezetésével ez az ország nem­csak elérkezett középeurópai hivatásának újra való felvételéhez, de az ő vezetésével a ma­gyarság ezt a hivatását be is fogja tölteni. Én nem félek attól, hogy vihar van. Az érték mindig a viharban mutatkozik meg. A viharban a kicsi nemzetek vagy azok a nem­zetek, amelyeket felkapott egy másik vihar­nak a szele és felsodort a magasra, elpusztul­nak vagy pedig visszasüllyednek abba a sorsba, amely az ő anyagi és szellemi képes­ségeiknek és történelmi adottságaiknak meg­felel. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nincsenek kis nemzetek, csak kislelkű nemzetek!) Ez a vihar megmutatja, hogy ez a kicsi magyar nemzet ha számra kicsi is, de történelmi hivatásában és értékében nagy nemzet és egvenlő part­nere a baráti nae-y nemzeteknek. Hisszük azt, hogy Horthy Miklós vezetésével a magyarság nemcsak megkezdhette, de ezt a középkori hi­vatását úgv is fosrja betölteni, mint ahogyan betöltötte Swnt István. Szent Lá^ló, Nagy Lajos és Mátvás király alatt. Betölti — nie­öint önként kínálkozik a hasonlatosság — Mátyás király módján: ő akkor germán erő­vel és latin szellemmel iparkodott gátat vetni

Next

/
Thumbnails
Contents