Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-864
864 Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 19 W november 26-án, kedden. dák tanulságai állnak előttünk és én. t. Ház, most csak egy következtetést tudok levonni, ha nyitott szemmel nézem a magyar életet és ez az, hogy a magyar néplélek mai állapotában nem eléggé egységes egy tekintélyuralom hordozására. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon szerény ez a megállapítás, mert meggyőződésem szerint, ha a vélemények, a szívek szabadon nyilvánulhatnának, a magyar nemzetnek túlnyomó többsége az új világ, a népi és szociális munkaállam mellett nyilatkoznék meg. (Ügy van! Ügy van! — Hoszszantartó nagy taps a szélsőbaloldalon. —J Zaj és élénk ellenmondások jobb felől. — vitéz Szalay László: Mégis sztrájkot szítanak! — Simon Ferenc: Rosszul ismerik a falut!") És ugyanakkor, amikor elismerem... (Nagy zaj a jobbés a szélsőbaloldalon. — vitéz Szalay László: Eddig csak sztrájkot láttunk, nem munkát! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) És ugyanakkor, amikor elismerem a kormányzatnak sok tekintetben becsületes, tiszta, jó szándékait és törekvéseit, ugyanakkor óva intem attól, hogy a néplélek vágyai és akarása ellen vagy azoknak semmibevevésével próbálja a tekintélyuralmi módszerek títján (Nagy zaj a jobboldalon és a szélsőbáloldalon. — vitéz Lioesey Márton: Ki akarja? — Felkiáltások jobbfelől: Ki akarja ezt?) megmerevíteni azt a rendszert. (Br. Vay Miklós ismételten közbeszól. — Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Ne beszéljen bele!) amelv ügyesen és buzgón szolf/ália rendŐri és egyéb közigazgatási intézkedéseken keresztül egy meglevő uralmi helyzet fenntartását, amely azonban a néni és szociális Programm Bontjainak megválósításánál minden jószándéka dacára — bocsánat a kifejezésért — a politikai szatócskodás színvonalán mozog. (Hosszantartó nagy taps a szélsőbaloldalon. — Folytonos zaj és ellenmondások jobb felni, — Szöllnsi Jenő: Enyhe kritikát mond! Enyhe megáll aratás! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök; Csendet kérek! (Folytonos zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Bárczay Ferenc: Tekintélyek beszélnek a tekintély ellen!) vitéz Imrédy Béla: T. Ház! Véleményein és meggyőződésem szerint a politikai bölcsesség most azt diktálná, hogy minden erővel mozdítsuk elő egy olyan helyzet kialakulását, amelyben létrejöhet a lelkek egyetértése, létreiöhet a néni egység (Egy hana jobb felöl: Maguk osztják meg a nemzetet!) és ezáltal lehetővé válik a tekintély elvének a jogalkotásban, a kormányzatban és a népi reformok átgondolt, de gyors megvalósításában való érvényesülése. (Űgv van! fjgy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfélől: Csináljuk is! — Br. Vay Miklós: És addig nem volt módja erre, amíg itt volt 1 ? — %aj a jobboldalon.) T. Ház! Minden fejlődési folyamat küzdelmekkel, vajúdással jár. Ez a tisztulási folyamat el nem kerülhető. (Ügy vein! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Minden új élet kínok között születik a világra. Meggyőződésem az, hogy másfél évvel ezelőtt, dacára az élet nagyobb za.ilásának és dacára a látszólagos küzdelmeknek, közelebb álltunk ennek a tisztulási folyamatnak a végéhez, mint ahogvan ma állunk, (Igaz! — Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: Maga ment el!) mert minden harc dacára elvi síkon tudtunk volna 'találkozni. Ezért az én tiszteletteljes és meggyőződéses kérésem ez: méltóztassék visszatérni ehhez a tisztulási folyamathoz, méltóztassék ezt a mai rendszert szabaddá tenni, a szabadabb mozgást lehetővé tenni és a küzdelem terét ennek az eszmei küzdelemnek síkjára áthelyezni. Hozzáteszem még azt is, hogy a mai parlament nem az alkotmányreform jegyében jött létre. (Igaz! — Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Â választásokon és a korábbi miniszterelnöki megnyilatkozásokon végigvonult az alkotmányosság és pedig a mai alkotmányos rendszer fenntartásának hitvallása. (Ügy van! baljfeiől.) Ez a parlament ennél az oknál fogva sem tartható illetékesnek arra, hogy az alkotmányos rendszeren olyan változtatásokat hajtson végre, amelyek a mai alkotmányos rendszernek alapelveit változtatnák meg. (Taps a .szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfélől. — Simon Ferenc: ön csinálta a választójogot!) Szükségesnek tartom magam is azt, hogy a tekintélyi elvet beépítsük a magyar alkotmányba, hanem tessék előbb becsületesen megkérdezni a magyar népet, (Élénk felkiáltások jobbfélől: Megkérdeztük! Titkosan!) kívánja-e ezt és ha igen, kire akarja bízni annak megvalósítását. (Élénk taps a bal- és a szélsőbaloldalion. — Zaj a jobboldalon.) Ezt a döntést, t. Ház, a pártom nevében fenntartás nélkül és a magyar nép akarata iránti alázattal eleve elfogadom. (Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Félnek a választástól! — Zaj jobbfélől. — Elnök csenget.) Elnök: T. Ház! Megállapítom, hogy a karzat közönségének egy része — nevezetesen a VIII. számú karzaton — tetszésének adott kifejezést. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — vitéz Takách-Tolvay József gr.: Kiüríttetni!) Tekintettel arra. hogy a házszabályok szigorúan intézkednek arra nézve, hogy a karzat közönsége semmiféle formában véleményét ne nyilvánítsa, (Felkiáltások jobbfélől: Kiüríttetni.) bejelentem, hogy amennyiben ez még egyszer előfordul, a karzatokat azonnal kiüríttetem. (Felkiáltások a jobboldalon: Máris! — Egy hang a széhőbalodalon: Már ennyire vagyunkf! — Kajniss Ferenc: Ebben radikálisak!) Csendet kérek, képviselő urak! (Br. Vay Miklós: Kiüríttetni máris! — Szöllősi Jenő: Milyen hirtelen el vannak határozva! — Zaj.) vitéz Imrédy Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Politikai okfejtés vezetett engem ehhez az eredményhez, de ha azt keresem, hogy mitévők legyünk, akkor a válaszadás előtt meg kell még kérnem a t. Házat arra, hogy végezzünk együtt egy kis társadalomszemléleti, egy kis szociológiai körutat a magyar életben, hogy magasabb nézőpontból vizsgáljuk meg a mai magyar közélet képét és igyekezzünk ebből levonni a következtetéseket. Ha körülnézek a mai magyar társadalomban, a mai magyar közéletben, kétféle típussal, két tábor híveivel találkozom. Ezt a kétféle típust megtaláljuk bárhol, az utcán, vasúton, előkelő szalonokban, külvárosi borozókban egyaránt. Természetesen a hely természetétől, mi nőségétől függően hol az egyik, hol a másik tábor tagjai vannak túlnyomó többségben. Ezt a két tábort röviden úgy jellemezhetném: az egyikbe tartoznak azok, akik éppen csak alkalmazkodni akarnak az időkhöz és olyan keveset akarnak változtatni a mai helyzeten, amenynyit éppen hogy muszáj. A másik tálborba, a másik típusba tartoznak azok, akik egy gyökeres átépítés szükségességét Vallják. (Palló Imre: Ez a többség!) Az első tábort nevezhetném a patriarkális és individualista szemlélet keverékéből előálló szemlélet táborának, a másik tábort pedig nevezhetném a közösségi eszme hívőinek. «
