Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-865
Az országgyűlés képviselőházának 160. Nézzük mes már most ezt a két tábort. Az elsőbe tartoznak mindenekelőtt a patriarkális felfogásnak. Ezeket jellemzi az erkölcsi felelősségérzet, jobb tagjaiban szociális érzés, söt annale gyakorlata, igen érzékeny becsuletfogaloni, az áilásszerüség követelményeinek szem. előtt tartása, de ezzel kapcsolatban egy kiírthatatlan, beléjük rögződött felsőbbrendűségi tudat és érzés, a vezetők és vezetettek osztályának éles szétválasztása, amely szétválasztás folytán a vezetői rétegbe lehet kooptálódni, de csak akkor, ha valaki ennek a vezetői rétegnek a szellemét magáéval teszi, mert a szellem változatlan marad. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez tehát hierarchikus felfogás, amelynek hierarchiája a vagyonnal alátámasztott születésen és tradíciókon épül fel. Beletartoznak ebbe a táborba az egyéb társadalmi rétegek legkiválóbbjai is, akik hajlandók ezt a szemléletet magukévá tenni. Egy szellemes megfigyelő mondotta egyszer, hogy ahhoz, hogy Magyarországon valaki ebbe a felső osztályba tartozzék, vagy tekintélyesebb öröklött birtok, vagy harminckét középiskolai osztály elvégzése szükséges, tudniillik az illető érettségijén kívül az apának és a két nagyapáinak középiskolai végzettsége. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Keresztlevele!) Ebbe a patriarchális táborba robbant bele az individualisták csoportja. Ezeknek az alapelgondolásuk az életért való küzdelem, a ^struggle for life« robusztus elve. Azt hirdetik: ne korlátozzuk az egyén jogait, — és ez szimpatikus a patriarchálisaknál is, akik jogok tekintetében megfelelően voltak ellátva. (Ügy VOM! Úgy van' a szélsőbaloldalon.) ElvüK a gazdasági szabadiverseny, amelybe a közösség lehetőleg ne tekintsen bele. így alakult ki a tőke anonimitása és a különféle titkok rendszere: a banktitok, a statisztikai titok, az adótitok. (Br. Vay Miklós: Hiába követeltük megszüntetését!) Ez a tábor azt hirdeti, hogy az egyéni hasznot hagyjuk továbbra is a gazdasági és társadalmi termelés motorjául, rosszul fizetett tisztviselők irányítása helyett. A gazdasági érdekeken keresztül e között a két tábor között, amelyek eleinte éles harcban álltak egymással szemben, lassan-lassan közeledés jött létre. A patriarchálisak táborából egyre többen foglaltak helyet a liberális tőke fellegváraiban, a liberális tőke pedig megjelent a földbirtokban, először bérlet, majd tulajdon formájában. Nem mondom, még ma is vaunak harcok, ki-kiújulnak kisebb csetepaték a kartel-fronton a két tábor között, söt a demokrata gondolat becsületes hívői és őszinte harcosai néha-néha még rohamokat is intéznek ez ellen az elzárkózó tőke-front ellen. •ÍMeskó Zoltán: Inkább csak köhögési rohamokat! — Maróthy Károly: És alibi-robamekat!) Ha a mai magyar parlamenti tagozódást nézem, meg kell állapítanom, hogy ennek a, becsületesen gondolkozó demokrata felfogásnak vannak itt képviselői, különösen a kisgazdapárton. Kétségtelen, hogy a kisgazdapártnak voltak érdemei a magyar történelmi fejlődésben. Nevezetesen a legnagyobb érdeme az volt. hogy felkeltette a figyelmet a parasztság problémája iránt és ébren tartotta azt a magyar társadalomban, illetve a magyar politikai életben. A tragédiája talán az, hogy az osztály szemléletből és az individualista szemléletből nem tudott kibontakozni és felemelkedni egy magasabb közösségi szemléletig. (Váczy József: Népi politikát hirdettünk, a iiUse 19UÖ november 26-án, kedden. 865 népi politika pedig a közösségi e;.zme! — Felkiáltások a szelsöbatoldalon: Zsidó politikát *r Egy hang a szélsőbatolda L on (Váczy József feté): Hazudik! — Váczy József: Hazudik, aki ezt mondja! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kéreti! (Váczy József: Soha nem voltak nekem zsidó barátaim! — Zaj.) vitéz Imrédy Béla: T. uraim, én elismertem a kisgazdapárt érdemeit és elismerem ma is azt, hogy igaza volt abban, amikor a parasztság problémáit folyton és folyton idehozta a Ház elé. Ez nekünk tanulságul kell hogy szolgáljon, mert méltóztassék elhinni, amíg egészséges parasztság van egy földön, amely a földtulajdon révén a hazában benne gyökerezik, addig a nemzet mindig újra kezdheti, bárminő veszélyek, bárminő csapások érjék is, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) de ha ez az alap elvesz, akkor nemzeti katasztrófák után újra kezdeni, újraépíteni szinte lehetetlenség. Nekünk a mai történe Imi periódusban, amely tele van nagy kockázatokkal, ezt a történelmi tanulságot meg kell szívlelnünk és ennek a gyakorlati következtetéseit is le kell vonnunk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Simon Ferenc: És követni is kell!) T. Ház! Ez a patriarchális-individualista tábor, amelyet politikai síkon úgy nevezhetnék, hogy konzervatív-liberális szentszövetség, arra a közös eredményre jut, hogy a változott körülmények között egy változó világban mi sem maradhatunk változatlanok, tegyünk tehát annyit, amennyi éppen muszáj, azután úgyis következik valami visszakanyarodás, de hogy hova, milyen alakzatba, azt ennek a tábornak egyetlen tagja sem tudja megmondani és nem tudta idáig megrajzolni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a politikában is az a felfogásuk, hogy tulajdonképpen jobb volna mindent hagyni úgy, alhogyan van, de ezek a radtikálisok utóbb is még valami rendetlenséget csinálnak itt, jobb tehát felkapni az alkotmányt, átvinni a patakou és azután letenni a túlsó oldalon, de majd akkor, amikor mindenki belenyugodott abba, hogy »legyen ágy, mint régen volt« és amikor minden kezdeményezés, indítás és lelkesedés közönybe zápult. {Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezzel szemben sokkal rövidebb lesz a közösségi eszme hívőinek jellemzése,, rövidebb azért, mert ezek egyszerűbbek, kevésbbé komplikáltak Az ő tételük a patriarchálisukkal szemben az, hogy: »Köszönjük a gondoskodást, de a gyermekcipőből már kiléptünk, a saját erőnkre kívánunk támaszkodni és úgy hisszük, hogy tehetségünk és jogunk van saját erőnkből elérni és kivívni a magunk számara a megillető pozíciót. (Ügy van! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ha összetartunk, ha sorban r menetelünk, célhoz is fogunk érni.« Az egyéni szabadságot illetőleg pedig azt felelik a liberálisoknak, hogy: t. uraim, ez az egyéni szabadság nagyon sok emberre nézve csak fikció volt. A gazdasági, vagyoni és társadalmi erőnek bizonyos fokára el kellett jutni ahhoz, hogy ez a szabadság valóban tartalommal telítődjék meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj.) Az a szabadság, amely megvolt a gyöngének is, az egyesülési, a gyülekezési szabadság volt, de most már ez is kockára van téve és különben sem vezetett eredményre, mert két mereven szembenálló osztályt fejlesztett ki és ezeknek az örökös harcából szenvedett csak igazán a közösség. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Felismerik továbbá a közösségi eszme hivői, hogy az
