Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-862

862 Az országgyűlés képviselőházénak 3.00 hogy amíg parlamentáris rendszer vau, addig ennek a parlamentáris rendszernek a játékszabályait, a parlamentáris rendszernek a filozófiai alapját alkotó, mondhatnám dialektikusnak nevezhető munkamódszernek a szabályait meghamisítsa vagy kijátssza. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon?) Mert miben áll ez a dialektikusnak nevezhető módszer? Abban áll, hogy a tételt állítja az egyik fél, az ellentételt állítja a másik fél, a kormány meghozza a maga intézkedéseit, teljesen jogában áll ezeket az intézkedéseket megmagyarázni, jogában áll a mellette szóló érveket felsorakoztatni és elhallgatni az ellene szóló érveket. Viszont a másik oldalon az ellenzéknek lehetővé kell tenni, hogy az ellenérveket felsorakoztathassa és nem kell tőle megkívánni azt, hogy a mellette szóló, a pro érveket is ő sorolja fel. Az aztán megint a kormánynak a joga, ihojgy akár fel is háborodliatik azon, hogy az ellenzék nem sorakoztatja fel a pro érveket, hangulatot is csinálhat a maga intézkedései és érvei mellett, azonban ennek a játéknak, ennek az inga játéknak a megengedése minden parlamentáris rendszernek az alapvető feltétele. (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Gr. Zichy Nándor: tízóval csak játsszunk? Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éppen maga beszél? Menjen a Corvinba!) E.lnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Imrédy Béla: T. Ház! Aki ebből a rendszerből az ellentételnek az állítását, az antitézisnek a lehetővé tételét ki akarja operálni^ az az egész rendszert ep-yszerűen meghamisítja és ezt a politikai erkölcs birodalmába tartozónak nem ismerhetem el. {Ügy van! Ügy van! Taps a szélscbaloldalon. — Maróthy Károly: Sajnos, ez így van!) Elismerem a kormánynak az ellenőrzési jogát, mindig ellene voltam minden felforgatásnak és ellene fogok dolgozni, erről a helyről is (Taps a szélsőbaloldalon.), de ugyanakkor csínján kell bánni a felforgatás vádjával is, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! Ügy van!), mert ha az ilyen vádak alaptalanoknak bizonyulnak^ akkor méltóztassék meggyőződve lenni, mélyen t. Ház, hogy a magyar nép ösztönös igazságérzete méltóságteljesen bár, de feltartóztathatatlanul fogja követélni az igazság érvényesítését és a felforgatás vádjával könnyelműen élőkkel szemben a megtorlást. (Ügy van! Ügy van! Taps a, szélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: Guruló márka!) Méltóztassék meggyőződve lenni, t. Ház, hogy mi erről a helyről a leg'becsületesebb, a legtisz-tább szándékkal igyekezünk szolgálni a nemzetünket, (vitéz Lipcsey Márton: Onnan, de nem a környezetből! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne gyanúsítson!) Elnök: Csendet kérek! (Matolcsy Tamás: Tiltsák ki!) vitéz Imrédy Béla: Az, amit most kifogás tárgyává tettein, joggal kihívja már önmagában véve is a birálatot. de különösen súlyossá teszi a helyzetet és szükségessé teszi a bírálatot az, aminek az előszelét és előjeleit tapasztaljuk: az a törekvés, hogy az alkotmányon és a parlamenten változtatások történjenek. Most erről a kérdésről szeretnék néhány szót szólni. (Haliak! a szélsőbaloldalon! — Br. Vay Miklós: Nem kell a korpa közé keveredni!) T. Ház! Az után az állítólag diktatúrára törekvő korszak után, amely alatt a miniszterelnöki székben ültem, nagy megnyugvás fogadta Teleki Pál grófnak alkotmányos kormányát, különösen azoknak a részéről, akik a válülése 19W november 26-án, kedden. tozás orvosságát csak kávéskanállal akarják adagolni a nemzetnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — llajniss Ferenc : Na, a »sidók« is örültek egy kicsit! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A Corvin!) Ez az alkotmányos felfogás nagy ünneplésben részesült és most csodálkozással azt halljuk, — egyre jobban visszatér felelős miniszteri nyilatkozatokból is a hír, — hogy alkotmányreformra készülünk; megindult már a publicisztikai csatározás is és legutóbb példának okáért Metternich idézésével próbálták bizonyítani az alkotmány reformjának szükségét. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Maga ez az idézés és mind ennek az egész alkotmányreform-törekvésnek a kisérő zöngéi nem arra engednek következtetni, hogy itt a szabadságjogok kiterjesztése felé fog lépés történni; aligha hiszem, hogy ez az alkotmányreform nagyobb teret nyitna az ellenvélemény megnyilvánulásának; inkább azt hiszem, hogy a célja lesz, perpetuálni, örökössé tenni a kormánynak és a mögötte álló gazdasági és társadalmi erőknek a domináló helyzetét. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbalolda\ Ion. — Kajniss Ferenc: Nem a képviselőkét! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Nem a cserkészekét! — Maróthy Károly: Jönnek a fiatalabb cserkészek! — vitéz Faragó Ede: Ha cserkész lett volna a képviselő úr, nem úgy viselkednék! — Elnök csenget.) T. Ház! Magam is vallom, hogy a kormányzatban stabilitásra, állandóságra van szükség, vallom azt is, hogy a tekintélyi elv helyességét fel kell ismernünk és ezt a lehetőséghez képest alkalmaznunk kell odahaza is, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a tekintélyi elv nem zárta ki és soha nem fogja kizárni az európai szellem dialektikus formáinak az érvényesülését. Ez meg fog maradni, de át fog terelődni olyan térre, ahol tartalma szerint valóban gyakorolható. Hogy világosabban beszéljek: a demokráciának az a rendszere, amely —• mint előbb' említettem — a parlamentáris rendszerben a kormány feladatává tette a tételnek, tehát a pro érveknek az állítását, az ellenzék feladatává az ellenérveknek, az ellentételnek az állítását, ott hibázott, hogy a kettőnek összefogását, szintézisét rábízta a legszélesebb néprétegekre, akiknek az érvek és ellenérvek bonyolult halmazatában olyan kérdésekre kellett feleletet adniok, amelyekre feleletet adni nem képesek. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből azonban nem következik, hogy a széles néprétegek nem tudnak felelni olyan kérdésekre, amelyeket megfelelő formában tesznek eléjük. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem következik továbbá az sem, hogy a tekintélyelv érvényesülése mellett ez az érv és ellenérvkooperáció kipusztuljon, mert méltóztassék csak megnézni a tekintélyuralmi államok fejlődését. Nagyon jól tudjuk, hogy ezekben az államokban a legjobb elmék éppen azon törik a fejüket, hogy miként lehet a nemzeti akarat kiformálását még tökéletesebbé tenni. Látjuk azt, hogy a német sajtóban a disputa tere egyre jobban tágul. Látjuk, hogy az olasz fasizmusban a fasciók és korporációk kamarájának intézményét léptették életbe és abban a kamarában, főleg a kamara bizottságaiban már folyik a megvitatás, a tanácskozás. A tekintélyelv nem önkényt jelent, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) jelenti ellenben azt, hogy nem a számszerííség dönt bizonyos kérdésekben, hanem az arra hivatott és arra jogosult tekintély és pedig a vélemények és az ellen vé* lemények meghallgatása után megfontoltan és