Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-853

Az országgyűlés képviselőházának 160. bátást hálásan köszönöm. Arra kívánok még rámutatni beszédemben, hogy mi úgy tudjuk, hogy az új:íászülető Európában nem, kell té­továzni, jobbra vagy balra megyünk-e. hanem a régi feudális és liberál-kapitalista szemlélet és rendszer helyére a közösség életformája lép, amelyben a termelést fokozni kell, a jöve­delemeloszlást egyenletesebbekké kell tenni az egész magyar közösség javára. T. Ház! Természetes az, hogy a miniszter­elnök úr politikájával szemben bizalmatlanok vagyunk, mert hiszen kassai beszédében azt mondotta, hogy (olvassa): »A magyar ezeréves nemzetnek van türelme tíz-tizenöt évet várni, mert az csak egy pillanat.« Mi aggódva fi­gyeljük ezt a tünetet, mert nekünk az a felfo­gásimk, hogy a magyarságnak nincs ideje tíz-tizenöt évet várni, mert hiszen az az új ma­gyar világ máris kiformálódott. A miniszter­elnök úr ugyancsak hozzátette a Földrajzi Tár­saság ülésén, hogy »ne túl korán és mindent meg kell fontolni«, majd itt a pénteki ülésen egy kedvenc közmondását ismételte meg, ami­kor azt mondotta, hogy »lassan járj. tovább érsz«. T. Ház! A mi felfogásunk az, hogy_ a mi­niszterelnök úrnak ez a politikai formája nem adja meg azt a dinamikus erőt. amely a ma­gyarságot ebben az új átalakulásban valóban a fejlődés emelkedőjére lendítheti. Mindezek ellenére, bár azt szokták mondani, hgy a mi­niszterelnökök rányomják bélyegüket az egész magyar politikai életre, én ezt helyesbíteni kí­vánom. Helyesbíteni pedig azzal, hogy nem egyedül Teleki Pál gróf miniszterelnök úr, hanem Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter úr (Éljenzés a jobboldalon) domborítja ki az egész magyar belpolitikai életet. (Ügy van! a szélsőjobboldalon.) A miniszterelnök úr számtalanszor hang­súlyozza azt, hogy Ő inkább professzor és nem pártvezér, nem politikai vezér. Kassai beszé­dében maga mondja, hogy (olvassa): »Ha azt mondják rólam, hogy pártvezér vagyok, ne­kem úgy hangzik, mintha azt mondanák, hogy kardinális vagyok.« (Derültség a szélsőbalolda­lon. — Rajniss Ferenc: Ez is olyan paprikás­csirke-dolog.) Mi, Teleki Pál miniszterelnök úr nemsiető politikájának tulajdonítjuk azt, hogy nem tudja, merre megy, és valahogy ligy érezzük, hogy a nagy világesemények KÚsza erdejében ő csupán cserkészkedik. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: Nagy­zási mániában szenved, mint Szálasi. — Palló Imre: Ne beszéljen a Házon kívüli személyek­ről!) Miközben Keresztes-Fischer belügymi­niszter úr gondoskodik arról, hogy rend, fe­gyelem és figyelem legyen az országban, de méltóztassék tudomásul venni, hogy a magyar­ság- a falusi és tanyai világban, a kicsiny há­zakban, a fűtetlen és sötét szobákban is figyeli az eseményeket. Én csak arra t figyelmeztetem a belügyminiszter urat. amit Bismarck, a nagy német államférfi mondott, hogy a szuronyok­kaí sok mindent lehet csinálni, de rajtuk hosz­szú ideig ülni nem lehet. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Lehet itt fegyelmet, rendet, halotti csendet fenntartani, de ez még nem uozitiv építés, ez nem az új magyar életnek a kimun­kálása. Nagyon elítéljük a kormányzatnak és a belügyi kormányzatnak azt a belpolitikai tény­kedését, amelyben mind a ketten együtt jár­nak, a 3400-as rendelet körül kifejlődött egé­szen komikus helyzetet. A miniszterelnök úr dezavuálta, nem is érti, nem is kívánta fenn­tartani, majd eltörölték és pár napra rá a bel­KfcPVCSELÖirAZI XAPLÓ VU, ülése 1H0 november 26-án, kedden. 853 ügyminiszter úr itt a Házban vonta vissza az ország színe előtt. Én arra kérem az igen t. kormányzatot és a belügyminiszter urat, hogy egyforma mértékkel mérjen s amikor a mi nemzeti szocialista nyilas vacsoráinkon az ab­lak alatt csendőrök járkálnak és amikor a külügyminiszter úr és a miniszterelnök úr Bécsben a legnagyobb nemzeti feladatot tel­jesítik, ugyanakkor gondoljanak arra, hogy ugyanaz nap a Nemzeti Kaszinóban Ottó szü­letésnapján vacsorát rendeznek. {Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Holf — Gr. Pálffy József: Ez hazugság! Ujabb rágalom! — Foly­tonos zaj a Ház minden oldalán.) Habsburg­Lotharingiai Ottó születésnapján, november ly-én zárt ajánlott levélben szétküldött meg­hívóval tartották a vacsorát a Nemzeti Kaszi­nóban a Magyar Keresztény Royalista Club alapítói. (Folytonos zaj. — Elnök csenget!) Ezen a vacsorán megjelentek többek között Zsedényi Béla egyetemi tanár, gróf Cseltonics Iván, gróf Pálffy Géza, ifj. őrgróf Pallavicini György, gróf Esterházy Kázmér, gróf Apponyi György és így tovább. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék ezt mellőzni. A Nemzeti Kaszinó nem áll a kormány felügyelete alatt. Matolcsy Mátyás: Én azt kívántam felem­líteni, hogy amikor a mi gyűléseinket és va­csoráinkat zavarják, ezek zavartalanul vacso­rázhatnak és Ottó őfelsége egészségére! ürít­gették poharukat. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Hol?) Már elmondottam. (Br. Vay Miklós: Mutassa a protokollt!) Ezekután azt hiszem, röviden és tömören összefoglalva a Keresztes-Fischer és a Teleki­féle belpolitikai rendszemek az; ismertetését, (Élénk éljenzés a jobboldalod és a középen.) azt hiszem, mindnyájunk véleményét fejezem ki akkor, amikor azt mondom, hogy az nem viseli magán a nagy országépítő, újjáépítő tervszerű kormányzat bélyegét, hanem inkább hasonlít egy grófi földön manipuláló liberális Kft-hez. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbal­oldalcm. — Folytonos zaj a Ház minden olda­lán. — Gr. Pálffy József: Erdély. Ruszinszkó az maguknak semmi 1) Ilyen előzmények és ilyen alkotások után érkezett el a kormányzat 1940. év őszéhez. (Folytonos zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogv a szó Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti. Matolcsy Mátyás: Ekkor a kormányzat és Teleki Pál miniszterelnök úr tehetetlen, tétova, sehova nem fejlődő politikájával szem­ben, ÍBr. Vay Miklós: Kit tenne a helyébei) a kritikát lcnitóbb éppen az adta meg, hogy Imrédy Béla volt miniszterelnök úr kivált a kormánypártból, nagyon súlyos és komoly ér­veléssel, mert ebben a kormánypártban és kormányzásban nem látta a garanciát arra, ihogy ebben az újjászülető világban Magyar­ország helyét hegyesen találja meg. (Felkiál­tások a jobboldalon: Kit tenne a helyébe!) Ugyanabban az időben vált lehetővé az, hogy a nemzeti szocialista mozgalmak egységesűj fronttal alakuljanak ki és hatoljanak előre. Amikor a nemzeti közvéleménynek ilyen ki­fejlődésé következett be, akkor váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül a földre­form, a zsidókérdés ós a közéleti tisztaság kér­désének megoldása helyett megleptek bennün­ket egy alkotmányroform-tervezettel. Nincs időm végig felolvasni a miniszterelnök úrnak e tárgyban tett nyilatkozatait, csak azt az l-egyet említem meg, hogy a Kárpátalja haza­127

Next

/
Thumbnails
Contents