Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-854
854 Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 1940 november 26-án, kedden. térését becikkelyező törvényi avaslat tárgyalásakor nem azt mondotta, hogy alkotmányreformra van szükség, hanem azt mondotta, hogy ebben az esztendőben igen sok sürgős és fontos munkánk van, melyeket ez a parlament jelen összetételében, azt hiszem, hogy jól és egészségesen elvégezhet s mindenesetre olyan javaslatokat főerők a Ház elé terjeszteni, amelyekkel elsősorban olyan kérdéseket oldunk meg, amelyek de facto sürgősek. (Upy van! Úgy van! a. jobboldalin és a középen.) Mi is így kénzeltiik. de sem a földkérdés, sem egyéb nagy kérdéseink megoldva nincsenek, hanem a népi erők fejlődése és duzzadása ellen egy alkotmányreform-tervezettel leptek meg bennünket. ' '7' 1 De kérdezem, mit vár a miniszterelnök úr az fllkntrnányrcformtól 1 ? Több hatalmat, nap-vobb hatalmat vagy talán t«zabadablb k*w,e+? Mi csak egy esetben tudnánk helveselni alkotmányreformot, akkor, ha annak első alaptétele az lenne, hogv a felsőházat e 1 törlik. (T' T ay van! Üatt van! — Tons a szélső^ alól dal on.) Sajnos a nyilatkozatokból nem azt látiuk, 'hanem az ellenkezőiét és éppen ezért nekünk az a meggyőződésünk, hogy Teleki Pál miniszterelnök úr bú«zhónapos politikai és országvezető munkája nem viszi az országot előre az ói nemzeti szociaKsta munkaállam fel« és ezért Teleki Pál é« Kereszté«-Fisch er Ferenc távozzanak. (Elénk helyeslés és tons a szélsőbaloldalon. — A szónokot töbhfín üdvözlik.) Flnfik; Szólásra következik a vezérszónokok közül? Naarv F°renc je^vjő: Lukács Béla! Flnök: Lukács Béla képviselő urat illeti a szó. Lukács Béla: T. Ház! Matolcsy Mátváis t. képviselőtársam imént elmondott beszédiben a vádak egész lésrióiát zúdította a magyar kormányra és elsősorban a miniszterelnök iír személye felé. (Felkiáltások a szAl°őbaloldfflnn> Igazat mondott' — Hatlhikl Halljuk' — Palló Tmrp: Nem, vádak ezek- ha^em igazságok!) f Azt hiszem, hogy egy nolitikus akk or *zá mithat, komoly megfontolásra és a beszédében foglalt figyelmeztetések vagv intelmek konmolv megszívlel lésére, ha nem feledkezik meg arról, boo-y az első követelmény egv Parlamenti 'beszéddel szemben az, ho°"v târgviîago« legyen. fl?ff# van! TT ay van! Tan s a johboldalon és a közénen.) T. kénviselőtársam beszéde teljes mértékben nélkülözte a tárgyilagosságot. (Úf*y van! fTov van! Tans a jobboldalon é<t a középen. — Znjn<; pllenmnndások a szélsőhal'oldálon.) — Wlló Imr«í ÎÊTV nem 1 lehet bírálatot mondani!) Be nemcsak nélkülözte a tárgyilagosságot, hanem egyenesem elfogult ™It és elfogultságában annyira ment képviselőtársam, bogy még a trianoni békeszerződés következtében és azt megelőzőleg bekövetkezett sainálatos területvesztesé^inket é« a románok által végrehajtott magyarellenes földreformot is a korménv számlájára írta. (Hosszantartó zaj a szélsőbaloldalnn. — Velkiált"mk: Ezt nem mondott«! — Matolcsy Mátyás: Hopyanképzeli ezt?—Palló Imre: Fz a tárgyilagosság 1 ? — Csizmadia András: A sorok között! — Mí^óthy Károly H-mMtá«! Fz vicc! A hét Wiobb' vicce!) Elfeledkezett azonban képviselőtársam ari-ól, hogy megemlékezzék gréf Teleki Pálnak és a kormánynak azokról a té,nvkedéseiről, amelyek a magyar orszá"-"-varapít^st hatékonyan és eredmenyesén elősegítették. ( r 'Triy van! Ügy van! taps a jobboldalon és a középen.) y n Vigy érzem, hogy gróf Teleki Pal szemelve olyan ti Q ztán és magasan áll a magyar közélet e 7 őtt. (Hosszantartó élénk helyeslés és tavs a jobboldalon és a közéven.) az ország túlnyomó nagv többsége olyan magasan értékeli a miniszterelnök úr személyét, (Ügy van! Ügy van! a Jobboldalon és a középen.) hogy a mini~zterelniök úr igazán nincs • ráutalva arra, hogy akár én, akár más kénviselő ezen az oldalon a túlsó oldalról jött vádakkal szemben Őt személyileg megvédje. (Maróthy Károly: Csak a politikáját támadta!) A felhatalmazási vita elsősorban politikum kérdése és a politikusok részéről annak elhatározása és megállapításba, hogy vájjon az im- , már megszavazott költségvetés keretei között alkalmasnak tartják-e a kormányzatot arra, hogy ezeket a. ketreteket, betartva a nemzet, az ország érdekében gazdálkodiéV. (felkiáltások a szélsőbal oldalon: Nem! Nem!) Mintán ez nolitikai kérdés, ennélfogva már csak pártállásomnál fogva is meg van adva a válasz, mert hiszen ÚP*V a miniszterelnök (személye, mint munkássága ; valamint a kormány minden tagiának személve és munkássága, iránt a lea-mes«zebbmenő bizalommal vi « éltetem. (WpTbiá 1tások a, szélsőbaloldalon: Kötelessége!) Kiválóan alkalmasnak tartom őket arra. hogy a megálla nitott költségvetési keretek közt a nemzet érdekében és kizárólag a nemzet e^yptemes énekeit szem előtt tartva gazdálkodjanak. (Env hona a szélsőbal oldalon; A txhbséai pnrf érdekében!) Éppen ezért a tárgyalás alaU álló törvényiavaslatot a magam részéről a legnagyobb örömmel fogadom el. Egy ilyen általános bizalomnvilvánítást azonban a mai politikai szokások érteiméhen még nem tartok elegendőnek. Miként a túlsó oldalon ülő ellenzéki képviselőtársaim bizalmatlanságukat nróbálják megindokolni, éppen úgv én is tényekkel kívánom alátámasztani wt a bizalmat, amelvet a kormány iránt érzek. (Zaj a, szélsőbaloldalon. — Zsámboki Pál: Látni szeretnénk!) Elnök: Zsámboki képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem, bogy a folytonos közbeszólásoktől tartózkodjék! vitéz Lukács Béla: Bizonyos rendszert kívánok belevinni fejtegetéseimbe és éppen, ezért a tárcák elfogadott költségvetése lesz az a fonal, amelyen haladni kívánok. Már most tisztelettel bejelentem a t. Háznak, hogy főleg a földmívelésügyi tárcával és annak célkitűzéseivel kívánok foglalkozni, még pedig egyrészt eddigi politikai és közéleti multam alapján, másrészt pedig azon meggondolás alapján is, hogy agrárállamban élünk, egv olvan államban, ahol a lakosságnak több, mint fele közvetve, vagy közvetlenül a magyar anyaföldből él és éPipen ezért ebben az országban mindennél fontosabb a jó földmívelésügyi politika, amely egyszersmind a magyar agrárlakosság jólétét, az ország túlnyomó többségének jólétét is jelenti. T. Ház! Ha ebből a szempontból nézem a költségvetést és a földmívelésügyi tárca részére előirányzott 53-8 millió pengőt, azt kellene megállapítanom, hogy ez az összeg a feladatok megvalósítására kevés. Ha azonban nézem a számoszlopok egymáshoz való viszonyát s megállapítom azt. hogy a honvédelmi tárca részére az egész Ház helyeslése mellett közel 400 millió pengő irányoztatott elő. továbbá az adósságszolgáltatásokra 100 milliót meghaladó összeget kellett előirányozni, ezenkívül a nyugdíjakra szintén közel 200 millió pengő irányoztatott elő, akkor meg kell álla-
