Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-849

Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 19 W november 26-án, kedden. 849 a földreform törvény végrehajtási utasítása még mindeddig késik. Pedig ennek a törvény­javaslatnak az indokolásába két évvel koráb­ban maga a kormány írta bele, hogy 85.000 házhelyigénylés futott be, az azóta eltelt idő­ben pedig már 100.000-re növekedett az igény­lések száma, a végrehajtási utasítás hiányá­ban azonban ott tartunk, hogy nemcsak a la­tifundiumok világát nem számolta fel a kor­mány, de egyetlen házhelyet sem tudott adni a fejlődő magyar családoknak. (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nem igaz, kérem! Nem így vau!) És ugyanakkor mit látunk? A telepítési alapban az idén is, tavaly is csak 5'7 milliót irányoz­tak elő ingatlanszerzésre, 5*9 millió pengőt kis­haszonbérletek alakítására. És odaírják az in­dokolásában, (vitéz Lipcsey Márton: Nem volt rá szükség!) hogy 10.000 holdat lehet ebből megszerezni. Mi nem ilyen méretű megoldást kértünk. Amiket elmondtam, az összefoglalva abban csúcsosodik ki, hogy a kormányzat tevékeny­sége ebben a rendkívül fontos kérdésben az­zal jellemezhető, hogy először, nem tudták végrehajtani a zsidótörvényt a földkérdés te­rén, másodszor a földtörvény végrehajtási uta­sítását nem adják ki, harmadszor a telepítési alapnak nem adnak pénzt, negyedszer a lebo^ nyolításra nem adnak embert. És ha valaki azzal jön, hogy nincs pénz és nincs ember, ak­kor legyen szabad rámutatnom egy másik kérdésre. Mi elismerjük, hoery szükség van az öntöző gazdálkodás kiépítésére, de mégis fur­csa, hogy az 1937-ben életrehívott öntözési alap­nak van pénze, 1937-ben már 67 tisztviselője és mérnöke, 1938-ban 95 tisztviselője és mérnöke dolgozott, ugyanakkor tessék megkérdezni a földmívfilésüírvi minisztériumot: a 000,000 hold­nyi zsidóbirtok felszámolásának lebonyolításá­hoz 14 embert ene-edélyeztek és az egész ma­gyar földkérdés óriási komplexumának b;bo­nvolítására Ötvpn ember dnlg-ozik a földmí^e­lésügyi minisztériumban. (7,a\ a, széh-őbalohla­lan. — M^tolesv Tamás; Nvámu a fele bevo­nult! — vitéz Lipcsey Mártom Bosszindulat ez egész! — Zaj « jobboldalon.) Nyilvánvaló az a megállapítás, hogy lehet ebben az országban mindent csinálni: va­dászni, halászni, horgászni és öntözni is, csak a nagybirtokhoz nem szabad hozzányúlni. (tfqv van! Ügy mn! a szélsőbal oldal on. — Br. Vwy Miklós: Ez a^tán zöldség!) Ennek eredményeképpen üdvözölhetjük azt a szörnvű trae-ikus' állapotot, hogy még ma is 580.000 hold van a zsidók kezében- negyedmillió ma­gyar föld van idegenben élő. idegen, nem ma­gyarul beszélő áfampolgárok kezén {Felkiál­tások a s?'Hpőbaloldalon: Koburp!) és 823.000 hold a hitbizományi birtokok területe, A mi­niszterelnök "úr nyilatkozott erről és azt mondta, hogy »támogatja a hitbizománvok megszüntetését, mert a hitbizománvt anakro­nizmusnak tartja«. (Keck Antal: Miért nem csinálja'?) De ugyanakkor egészen véletlenül néhány héttel korábban az igazsásúgyminisz­ter úr nem a hitbizományi intfVmény elavult •rendszerét megsemmisítő és eltörlő tövényia­vn'sMttal jött a Ház elé. hanem olyan tör­vényjavaslattal, amely n hitbizománví élvező számára már-már túlontúl terhes kötöttséget megkönnyíti. Ezekután, aztl hiszem, (Valamennyien mé­lyen meg vagyunk döbbenve azon, aniit a mi­niszterelnök úr pénteki beszédében itt a Ház­ban mondott. Azt mondotta, hogy »ha egy kér­dést felvetett, amellyel foglalkozni szándéko­zott, akkor rövid idő múlva ellenzéki interpel­lációk hangzottak el, amelyekben azt mond­ták: ez az, amit a kormány nem akar megcsi­nálni, így volt például a földreformmal és a zsidókérdéssel«. Mi meg dörzsöljük ' a szemün­ket és felvetjük a kérdést, mi ez: orvospszicho­lógiai esettel állumk itt szemben? (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Ez az! Ügi/ van! — Zaj jobb felől. — Vitéz Lipcsey Márton: Na­gyon jó az idézet! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezé­séért rendreutasítom. (Egy hang a szélsöbal­oldalon: A miniszterelnök úr mondta! — Br. Vay Miklós: Félbemaradt tehetségek!) Matolcsy Mátyás: Mi úgy érezzük, hagy lázas munka vár ránk abban a tekintetben, hogy a magyarságot, a magyar fajtát, a ma­gyar parasztságot hozzákössük a magyar föld­höz, hogy arról semmiféle vihar le ne söpörje. (Vitéz Lipcsey Márton: Azt m on dia meg ak­kor, hosy mi mit, akarunk! — Egy hang a szél­s"*bal oldalon: Maga ne beszéljen! •— vitéz Lincsey Márton: Maga meg ne bujkáljon! — Lili János: Iratkozzék fel és bizonyítsa be az ellenkezőiét! — Vitéz Lipcsey Márton: Már megvan!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a kölcsönös szóváltást abbahagyni! (Maróthy Károly: Ki kezdi?) Matolcsy Mátyás; Utalni kívánok ennél a nagyhorderejű kérdésnél Ol^szo^száq- példá­jára, amelyet mist már a f"l^mívelésügyi mi­niszter -úr is áttanulmányozott. Az olasz nép nagyszerű feljlődésének e"-vik alaotétele az hogy az évről-évre 400—450.000 lélekkel duzzadó olasz népben a helyes egyensúlyi állapot akkor tartható fenn, „—- ós a fasiszta Olaszország ki­tűnő vezére, a Duee merpre^P pzt — ha az évrő^pvre megduzzadó félmilliónvi olasznak lesralább esynegvedét ?z olasz földbe °-yökprez­fcpti. Semilyen áldozatot nem kíméllnek a 1 ból a célból, hogy a Ing!ehetetlenebb terepviszonyok me^ett m évről-évre ezer és ezer — most ni. 15.000 — családot kössenek az olasz impérium földjéhez. Ezt teszik nemcsak a «ziciliai -nehéz terepen, hanem az afrikai tanyákon és É«zak­Olaszorszáfirban is., (Felkiáltások jolbfelöl: Ön­tözéssel!) Erre a válaszom csak az, igen t. kép­viselő úr, tessék megnézni, ho^y a mocsarak helyén óriási áldozatok á^án virágzó élet van. Kérdem: nem lehetett volna a magyar kor­mányzatnak is megoldani ezt a kérdést? Itt nem kell mocsarakat lecsapolni, csak a fe­duális világ mocsarát ke 1 ! lecsapolni. (Élénk helyeslés és taps a s?élsobalol r7 alon. — Zai a mbboldalon. — SzrDősi Jenő: Onrha a fővédő! Somoeryországot védi, a kiskirályokat!) Ha a nagy olasz tervet látom és arra gondolok, ho"-y száz évvpl ezelőtt Széchenyinek és munkatár­sának, Vásárhelyi mérnöknek nem volt meg­alázó az, hogy az olasz példát megnézzék a víz­rendszerek szabályozásával kapcsolatban. Ak­kor kérdem: mi az jakadálya annak, hogy a je­lenlegi kormányza"t ennek a nagy, komoly olasz sikernek a példájára nálunk is komoly radikális^ megoldásokat hajtson végre? T. Ház! Mi úgy erezzik, hogy ettől a poli­tikai rendszertől lehetetlen új é.etet, átalaku­lást várni. Amikor boldog örömmel üdvözöljük a hazatért erdélyi részeket, akkor fel kell emel­nem itt a szavamat és figyelmeztetnem kell arra, hogy Erdély számunkra nagy tanulság. Azt hiszem, használok az ügynek, ha Erdély múltjából néhány nagyon szomorú tényt em­1 lékezetbe idézek.

Next

/
Thumbnails
Contents