Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-849
Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 19 W november 26-án, kedden. 849 a földreform törvény végrehajtási utasítása még mindeddig késik. Pedig ennek a törvényjavaslatnak az indokolásába két évvel korábban maga a kormány írta bele, hogy 85.000 házhelyigénylés futott be, az azóta eltelt időben pedig már 100.000-re növekedett az igénylések száma, a végrehajtási utasítás hiányában azonban ott tartunk, hogy nemcsak a latifundiumok világát nem számolta fel a kormány, de egyetlen házhelyet sem tudott adni a fejlődő magyar családoknak. (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nem igaz, kérem! Nem így vau!) És ugyanakkor mit látunk? A telepítési alapban az idén is, tavaly is csak 5'7 milliót irányoztak elő ingatlanszerzésre, 5*9 millió pengőt kishaszonbérletek alakítására. És odaírják az indokolásában, (vitéz Lipcsey Márton: Nem volt rá szükség!) hogy 10.000 holdat lehet ebből megszerezni. Mi nem ilyen méretű megoldást kértünk. Amiket elmondtam, az összefoglalva abban csúcsosodik ki, hogy a kormányzat tevékenysége ebben a rendkívül fontos kérdésben azzal jellemezhető, hogy először, nem tudták végrehajtani a zsidótörvényt a földkérdés terén, másodszor a földtörvény végrehajtási utasítását nem adják ki, harmadszor a telepítési alapnak nem adnak pénzt, negyedszer a lebo^ nyolításra nem adnak embert. És ha valaki azzal jön, hogy nincs pénz és nincs ember, akkor legyen szabad rámutatnom egy másik kérdésre. Mi elismerjük, hoery szükség van az öntöző gazdálkodás kiépítésére, de mégis furcsa, hogy az 1937-ben életrehívott öntözési alapnak van pénze, 1937-ben már 67 tisztviselője és mérnöke, 1938-ban 95 tisztviselője és mérnöke dolgozott, ugyanakkor tessék megkérdezni a földmívfilésüírvi minisztériumot: a 000,000 holdnyi zsidóbirtok felszámolásának lebonyolításához 14 embert ene-edélyeztek és az egész magyar földkérdés óriási komplexumának b;bonvolítására Ötvpn ember dnlg-ozik a földmí^elésügyi minisztériumban. (7,a\ a, széh-őbalohlalan. — M^tolesv Tamás; Nvámu a fele bevonult! — vitéz Lipcsey Mártom Bosszindulat ez egész! — Zaj « jobboldalon.) Nyilvánvaló az a megállapítás, hogy lehet ebben az országban mindent csinálni: vadászni, halászni, horgászni és öntözni is, csak a nagybirtokhoz nem szabad hozzányúlni. (tfqv van! Ügy mn! a szélsőbal oldal on. — Br. Vwy Miklós: Ez a^tán zöldség!) Ennek eredményeképpen üdvözölhetjük azt a szörnvű trae-ikus' állapotot, hogy még ma is 580.000 hold van a zsidók kezében- negyedmillió magyar föld van idegenben élő. idegen, nem magyarul beszélő áfampolgárok kezén {Felkiáltások a s?'Hpőbaloldalon: Koburp!) és 823.000 hold a hitbizományi birtokok területe, A miniszterelnök "úr nyilatkozott erről és azt mondta, hogy »támogatja a hitbizománvok megszüntetését, mert a hitbizománvt anakronizmusnak tartja«. (Keck Antal: Miért nem csinálja'?) De ugyanakkor egészen véletlenül néhány héttel korábban az igazsásúgyminiszter úr nem a hitbizományi intfVmény elavult •rendszerét megsemmisítő és eltörlő tövényiavn'sMttal jött a Ház elé. hanem olyan törvényjavaslattal, amely n hitbizománví élvező számára már-már túlontúl terhes kötöttséget megkönnyíti. Ezekután, aztl hiszem, (Valamennyien mélyen meg vagyunk döbbenve azon, aniit a miniszterelnök úr pénteki beszédében itt a Házban mondott. Azt mondotta, hogy »ha egy kérdést felvetett, amellyel foglalkozni szándékozott, akkor rövid idő múlva ellenzéki interpellációk hangzottak el, amelyekben azt mondták: ez az, amit a kormány nem akar megcsinálni, így volt például a földreformmal és a zsidókérdéssel«. Mi meg dörzsöljük ' a szemünket és felvetjük a kérdést, mi ez: orvospszichológiai esettel állumk itt szemben? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! Ügi/ van! — Zaj jobb felől. — Vitéz Lipcsey Márton: Nagyon jó az idézet! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. (Egy hang a szélsöbaloldalon: A miniszterelnök úr mondta! — Br. Vay Miklós: Félbemaradt tehetségek!) Matolcsy Mátyás: Mi úgy érezzük, hagy lázas munka vár ránk abban a tekintetben, hogy a magyarságot, a magyar fajtát, a magyar parasztságot hozzákössük a magyar földhöz, hogy arról semmiféle vihar le ne söpörje. (Vitéz Lipcsey Márton: Azt m on dia meg akkor, hosy mi mit, akarunk! — Egy hang a széls"*bal oldalon: Maga ne beszéljen! •— vitéz Lincsey Márton: Maga meg ne bujkáljon! — Lili János: Iratkozzék fel és bizonyítsa be az ellenkezőiét! — Vitéz Lipcsey Márton: Már megvan!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a kölcsönös szóváltást abbahagyni! (Maróthy Károly: Ki kezdi?) Matolcsy Mátyás; Utalni kívánok ennél a nagyhorderejű kérdésnél Ol^szo^száq- példájára, amelyet mist már a f"l^mívelésügyi miniszter -úr is áttanulmányozott. Az olasz nép nagyszerű feljlődésének e"-vik alaotétele az hogy az évről-évre 400—450.000 lélekkel duzzadó olasz népben a helyes egyensúlyi állapot akkor tartható fenn, „—- ós a fasiszta Olaszország kitűnő vezére, a Duee merpre^P pzt — ha az évrő^pvre megduzzadó félmilliónvi olasznak lesralább esynegvedét ?z olasz földbe °-yökprezfcpti. Semilyen áldozatot nem kíméllnek a 1 ból a célból, hogy a Ing!ehetetlenebb terepviszonyok me^ett m évről-évre ezer és ezer — most ni. 15.000 — családot kössenek az olasz impérium földjéhez. Ezt teszik nemcsak a «ziciliai -nehéz terepen, hanem az afrikai tanyákon és É«zakOlaszorszáfirban is., (Felkiáltások jolbfelöl: Öntözéssel!) Erre a válaszom csak az, igen t. képviselő úr, tessék megnézni, ho^y a mocsarak helyén óriási áldozatok á^án virágzó élet van. Kérdem: nem lehetett volna a magyar kormányzatnak is megoldani ezt a kérdést? Itt nem kell mocsarakat lecsapolni, csak a feduális világ mocsarát ke 1 ! lecsapolni. (Élénk helyeslés és taps a s?élsobalol r7 alon. — Zai a mbboldalon. — SzrDősi Jenő: Onrha a fővédő! Somoeryországot védi, a kiskirályokat!) Ha a nagy olasz tervet látom és arra gondolok, ho"-y száz évvpl ezelőtt Széchenyinek és munkatársának, Vásárhelyi mérnöknek nem volt megalázó az, hogy az olasz példát megnézzék a vízrendszerek szabályozásával kapcsolatban. Akkor kérdem: mi az jakadálya annak, hogy a jelenlegi kormányza"t ennek a nagy, komoly olasz sikernek a példájára nálunk is komoly radikális^ megoldásokat hajtson végre? T. Ház! Mi úgy erezzik, hogy ettől a politikai rendszertől lehetetlen új é.etet, átalakulást várni. Amikor boldog örömmel üdvözöljük a hazatért erdélyi részeket, akkor fel kell emelnem itt a szavamat és figyelmeztetnem kell arra, hogy Erdély számunkra nagy tanulság. Azt hiszem, használok az ügynek, ha Erdély múltjából néhány nagyon szomorú tényt em1 lékezetbe idézek.
