Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-850
850 Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 19 W november 26-án, kedden. T. Ház! Itt fekszenek előttem a háborúelőtti Erdély íróinak és vezető embereinek tollából azok a jajkiáltások, amelyek arról beszélnek, hogy az eladó országban hogyan terjed, duzzad és hogyan nyeli el a magyar földet a magyarság lába alatt a román tenger. Emlékezetbe idézem azokat a súlyos megállapításokat, amelyek szerint a háiborúelőtti tíz évben 360.000 holdat vásároltak fel a magyarságtól a román parasztság számára az Albina és 29 bankérdekeltség áldozatok segítségévei. Ez azt jelenti, hogy évente 35.Í100 holdat, 10 magyar falu határát nyelte el a román tenger a há borúelőtti mostoha viszonyok között. Azután 1918-ban, az összeomlás után ezt a szörnyű pusztítást még szörnyű rablás is kivette. Amit nem tudott elvégezni az Alb ina, azt 1918 után elvégezte az a román földreform, amely Erdélyben 3580 községben 2,890.000, tehát három millió hold magyar földet juttatott főleg a román parasztság kezére. Én csak figyelmeztetni kívánok arra, hogy ez a szörnyű pusztulás, a magyarság létalapjának, védőbástyájának ez a bevétele a maSyai^ politikai rendszert ülteti a vádlottak padjára. Figyelmeztetek arra is, hogy a megszállt Erdély 25 megyéjében, amelynek területe 17'8 millió hold volt 'és több, mint egyharmadát fenyvesek és erdőségek borították, hárommillió holdat raboltak el s erősítették meg ezen a földön a románságot. Legyen szabad egy összehasonlítást tennem. Ugyanakkor csonka hazánknak 25 megyére összezsugorodott területe is 16'1 millió hold volt és ezt a területet, amely a gyönyörű, nagy alföldi sikságon volt, kitűnő földekből állt, és rajta a latifundiumok, a puszták világa élt, nem tudta a rendszer az elmúlt húsz évben átadni a magyar parasztságnak. (Üay van! Üay van! Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól mondta a miniszterelnök úr, —« és én az ő szavait idézem csupán — hogy ma usryanott vagyunk, mint húsz évvel ezelőtt. Rendkívül szomorú és feltétlenül szükséges ezeknek a kérdéseknek ismertetése, mert a háborúelőtti liberális és feudális világban elnézték, hosrv a magyarság százezrei vándorbottal a kezükben a messze tengerentúlra vagv pedig a Kárpátok láncán át a regátba szivárogjaiiak. (Csorba Sándor: Ez mindenütt megvolt, Olaszországban, Angliában is! —Zaj. — Jz elnök csenaet.) Az erdélyi magyarság jajkiáltása nem jutott fel az illetékesekhez, vaerv legalább is nem talált meghallgatásra. (Hallhfk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Es amikor Németországban abban az időben a keleti tairtománynkban a német-lengyel kérdést kellett megoldani, az akkori német birodalom nagv államférfiának, Bismarcknak irányítására 18S6-+ÓI évi százmillió márkát, 1898-ban már 200 millió márkát. 1902-ben 350 millió és 1908-ban 550 millió márkát költöttek el arra, (Felkiáltások a jobboldalon: Eredménytelenül!) hogy a keleti tartományokban a német parasztsággal építsék kí^ azt váraL amely szembeszállhat a lengyel nép duzzadó ereiével. (Zaj a jobboldalon.) En itt csak azt említem fel, hogy ueryanakkor Magyarországon néhány társadalmi akció mellett 1908-ban csak odáig jutottunk, hogy abban az évben bukott meg másodszor Darányi Ignác földművelésügyi miniszter. T. Ház! Szörnyűek ezek a tények és ezek ismétlésére o«ak azért volt szükség, hogy mégjobban rávilágítsunk a ma eseményeire. Mert a német birodalom mai vezére minden németet számon tart és egyetlen egyet sem enged elveszni ott, ahol németségében, népiségében veszélyeztetve lenne. (Felkiáltások a jobboldalon: Mennyi földet osztottak kif) A mai német nemzeti szocialista birodalomba akár a Baltikumból, akár Bcsszarábiából vagy Bukovinából a vonatok végeláthatatlan sora viszi haza a németséget, nem az ellátatlanságba, hanem a valóban megélhetést biztosító munkába. (Zsámboki Pál: Itt pedig a gyárból az utcára kerülnek ! ) Elnök: Zsámboki képviselő urat kérem, hogy széljegyzeteit mellőzze. (Derültség.) Matolcsy Mátyás: Kérdezem én ezzel szemben a Teleki-kormánytól és a miniszterelnök úrtól, vájjon mit tett arra nézve, hoe-y ezt a nagy magyar kérdést a sürgős megoldás útjára lendítse? (Egy hang a jobboldalon: Sokat, nagyon sokat!) Vájjon, hogyan alakulnak a magyar Albinák és bankszervezetek, amelyek minden talpalatnyi magyar földre vigyáznak, őrködnek és megszerzik azt a magyarság számárai (Br. Vay Miklós: A svábok nem vesznek földet?) Es kérdezem a miniszterelnök urat, miért nem indultak már el ugyanúgy a magyar vonatok a bukovinai és regáti magyarsággal haza, ide a Kárpátok belső lejtőibe? (Abonyi Ferenc: Az itthoniak sem jutnak kenyérhez. — Egy hang a jobboldalon: Hatvanezer ember!) Kérdezem, miért ez a mozdulatlanság, mi az oka ennek a tehetetlenségnek és tétlenségnek? Azt hiszem, nincs egyetlen magyar ember, aki ne érezné, hogy ma a Kárpátok láncán belül minden magyarra szükség van. Van itthon föld a magyar parasztság és a földet túró népesség számára, van itthon üzlet, műhely, életlehetőség a messze idegenbe vándorolt magyarság számára, de kérdezem, mi önnek a mozdulatlanságnak és tétlenségnek az oka? Én megfelelek rá. Őszinte véleményünk az, hogy ez azért van így, mert a jelenlegi rendszerben többnyire idegen főurak, hercegek és zsidók érdekeit védik a magyar parasztság rovására. (Taps a szélsőbaloldalon.) Övék a föld millió és millió holdnyi terjedelemben, övék a tőke, övék minden, a magyar nép pedig, ahog;yan Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr mondotta, »proletárnemzetté« lett. Azt hiszem, hogy amikor ezt a súlyos mérleget megállapíthatjuk, fel kell vetni a kérdést a kormánnyal szemben, hogy vájjon mit végzett a pozitív magyar fajvédelem érdekében. Mert a megnagyobodott, középhatalommá lett Magyarországban a problémák, a kérdések is megsokasodtak és nagyon nagy mértékben megsúlyosbodtak. Tizenegy és negyedmillió magyar él ma a megnagyobbodott ország határain belül és két és félmillió ruszin, román és szlovák testvérnép tért haza a megnagyobbodott határokkal. Megdöbbenve kell azonban felállítanunk a faji mérleget, mert a magyarság 3-5—4 ezrelékes szaporodási arányszáma mellett ennek a magyarságnak a sorai évente csak 40—45.000 lélekkel gvaraoodnak, ugyanakkor, amikor a két és félmilliónyi hazatért szláv és román testvéreink száma évi 19 ezrelékes szaporodás mellett 30.000 lélekkel duzzad meg. Ezt jelenti a megnagyobodott, középhatalommá vált Magyarország, hogy f van otry sorvadó magyarság és mellettünk népi erejükben duzzadó testvérnépek érkeztek haza. Ezért hibáztatjuk mi a kormányzatnak é« Teleki Pál miniszterelnök úrnak azt a politikáját, amelyet ez a tétlenség jellemez. Ezzel szembon mi azt valljuk, hofcy testvérnéneinknek az őket megillető elbánást és szabadságot adjuk, de ugvanakkor pozitív magyar fajvédelmet követelünk