Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-842

842 Az országgyűlés képviselőházának 159. . illése 19AO mvemfyer 25-én, hétfőn. néztem, (Budinszky László: ötvenegyedik oldal!) Melyik oldalon? (Budinszky László: Az 51. oldalon lent miniszter úr!) A képviselő úr eljutott az 51. oldalig és ott látott egy 23.000 pengős tételt. Két dolgot kívánok azonban a képviselő úr figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy megfeledkezett arról, hogy az állami üzemeknél és az egyedáruságoknál mindenütt szerepel a költségvetésben egy »üzemi kiadások« című rovat, amelynek összeg© például a dohányjövedéknél 49 milliót tesz ki. Ezek között az üzemi kiadások között vannak természetesen azok a szociális kiadások is, amelyek minden gyárüzemmel magától értetődően együtt járnak. (Budinszky László: Rejtvényfejtő nem vagyok!) A másik az, hogy a képviselő úr nem olvasott az 51. oldalnál tovább, a 98. oldalig. A 96. oldalon van ugyanis egy érdekes dolog, az, hogy a M. Kir. Dohányjövedék betegségbiztosító intézményénél folyósított segélyezési kiadások összege az 1938. évben 616.000 pengő. Mélyen t. Ház! Vay képviselőtársain a cukorrépa kérdését méltóztatott még szóvátenni. A mez?gazdáknak állandóan az volt a kívánságuk, hogy a mezőgazdasági termények ára egy évre előre megállapíttassék, hogy amikor elkezdenek termelni, tudják, mit kapnak termeivényeikért. 'Ez a tavalyi esztendőben megtörtént a cukorrépára, akkor felemeltük a cukorrépa beváltási árát 2 pengő 20 fillérről 2 pengő 80 fillére, amiből az állam igen tekintélyes részt vállalt. Letelt az év és nem lehet azt mondani, hogy katasztrofálisan rossz cukorrépatermés volt. Inkább az ellenkezőjét lehet mondani Éu nem tudok morális bázist találni arra, hogy most utólag a répa árát felemeljük, mert az sem szolgálhat indokul, hogy a munkabérek emelkedtek, hiszen 2 pengő 20 fillérről 2 pengő 80 fillérre éppen azzal az indokolással emeltetett a beváltási ár, hogy a munkabérek emelkedni fognak. Ha azóta megváltoztak a termelési viszonyok, az eredeti tervnek megfelelően. amint ki is jelentettem., természetesen hajlandó vagyok a kérdésről tárgyalni és a következő évre a cukorrépa beváltási árát újból megállapítani, hogy a gazda előre tudja, hogy egy esztendő múlva mennyit kap érte. (Helyeslés.) Donáth képviselőtársam a közalkalmazottak kérdését tette szóvá. Itt a helyzet természetesen az, hogy a békebeli fizetésekkel a mai fizetések nem állanak egy színvonalon; a magasabb rangokban, mondjuk a miniszteri tanácsostól felfelé, a békebeli fizetéseknek körülbelül a 70—75 százalékát kapják átlagban, míg az alacsonyabb rangokban van olyan kategória, ahol 137—168 százalékát kapják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy abszolút jó a mai illetményrendszerünk, legfeljebb azt jelentheti, hogy az 1914-esben is voltak hibák és^ az 1929-esbeu, amire most visszatérünk, szintén voltak hibák. Én magam mondottam már úgy a 36-os bizottságban, amikor az illetménycsökkentő rendeletek hatályonkívül helyezését tárgyaltuk, mint a pénzügyi bizottságban a pénzügyi tárca tárgyalása folyamán, hogy szeretnék egy másik, modernebb fizetési rendszert kidolgozni és azt szeretném a mai helyébe tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetesen ez. nem könnyű. A tisztviselői karnak az automatikus előlépés a vágya. Én szeretem mindig tudni azt, hogy azok, akikről gondoskodni kívánok, mit szeretnének. Ök ezt szeretnék. Ebben azonban igen nagy veszély is van, mert ha a tisztviselők azt tudják, hogy három év múlva kapok ennyit, hat, kilenc ós tizenkét év múlva pedig ott és ott leszek, akkor nem tudom, hol fogom kapni a jó 'tisztviselőt és a szelekciót. (Úgy van! a jobboldalon.) Igaz, hogy az ember azt mondhatná,, hogy akkor az a jó tisztviselő még ennél is sokkal jobban mehet előre. Ez is álláspont. Viszont erre azt mondom, hogy a rossz tisztviselőt pedig könnyebben tehessem ki az állásából, mint ahogy ma kitehetem. (Helyeslés.) A helyzet ma az, hogy az 1934. évi I. törvénycikk lehetővé teszi, hogy a szolgálatban meg nem felelő tisztviselőt elbocsássuk, azonban ez a törvénycikk olyan, hogy bizonyos fokig a tisztviselőre nézve megbélyegző az, ha annak alkalmazásával távolítjuk el állásábóL Márpedig nem mindig csak az a tisztviselő alkalmatlan, akit egyidejűleg meg is akarok bélyegezni, mert vannak ottfelejtett tisztviselők, — valljuk be őszintén, és azok, akik az állami adminisztrációban dolgoztak, ezt nagyon jól tudják r— vannak valahogy ottmaradt öreg urak, akik még nem töltötték ki a szolgálati, idejüket, hadi éveiket nem kérik beszámítani» használni már nem túlzottan lehet őket, de nem követtek el semmit sem, ami miatt ilyen megbélyegzésnek lehetne őket kitenni. Itt kell találni valami megoldást jobbra is, balra is és akkor azt hiszem, meg fogjuk találni az igazságot. Azt, amit a tisztviselőtovábbképzés tekintetében Donáth képviselő úr mondott, nagyon helyesnek tartom, és a magam részéről is mindig pártolni fogom, hogy a tisztviselőtovábbképzós kérdését fejlesszük. Hátérek Imrédy képviselő úr felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Az egységes gazdasági vezetés szükségességéről beszélt Imrédy képviselő úr, mondván, hogy szükséges egy kéz,, vagy egy szerv, — azt hiszem, jól értettem — amely az egész gazdasági élet irányítását a kezében tartja és megállapítja azokat az irányelveket és megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek az egységes gazdálkodás (szempontjából szükségesek. Erről a kérdésről expozémban magam is beszéltem. Abból, amit Imrédy képviselő úr mondott, igen sokat elmondottam expozémban, részben pedig igen sok vonatkozásban egyetértek vele olyanokban is, amiket ott nem mondottam el. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ö tulajdonképpen aposztrofált engem, amikor azt mondotta, hogy egy ilyen gazdasági legi els;? bb vezetésre tulajdonképpen a pénzügyminisztérium lenne a legalkalmasabb. (Felkiáltások or baloldalon: Ezt nem mondotta! — vitéz Imrédy Béla: Azt mondottam» hogy még leginkább tudja jelenleo- ezt a szerepet betölteni, ,, de ez nem azt jelenti, hogy ideális!) Tudom, hogy mi lett volna az ideális. (Br. Vay Miklós: Vissza a csúcshoz! — Gr. Festetics Domonkos: Visszahozzuk Bud Jánost! — Zaj. — Elnök csen fjet.) Szóval még leginkább a pénzügyminisztérium lenne a legalkalmasabb. Készben ez a megállapítás hoz engem uehéz helyzetbe, részben pedig az, hogy ennek a kérdésnek az elbírálása természetszerűleg — azt hiszem, ebben a nézetemben méltóztatnak osztozni — nem a pénzügyminiszter, vagy a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, (vitéz Imrédy Béla: Ez világos!), azt hiszem tehát, meg méltóztatnak érteni azt, hogy erről miért nem kívánok bővebben nyilatkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Csak azt vagyok bátor bejelenteni a mélyen t. Háznak, hogy erről a kérdésről a miniszterelnök úr kíván az appropriáció befejezésekor kitérni és ott fogja majd vázolni az ő felfogását erről a, kérdésről, amelyet már hetek óta ismerünk.