Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-837

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1940 november 25-en, hétfőn. 837 beleilleszkedjék az általános irányításba. (Helyeslés a jobboldalon. — Maróthy Károly: Most már értik? A pénzforgalom szabályozása, a pénzérték ápolása nemcsak szociális szempontból fontos, nemcsak azért, hogy a bérek a vásárlóerejüket megtartsák, hanem a termelés szempontjából is, mert a termelésnek biztos kalkulációs bázisra kell alapulnia; ennek következtében gazdasági és szociális szempontok egyaránt megkívánják azt — és ezt minden új szocialista államvezetés is felfedezte, — hogy a pénzérték állandóságára igei! is a legnagyobb súlyt kell helyezni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kérdés természetesen az, hogy ezt viszont nem lehet elérni olykép, hogy van egy külön szerv, amely az általános állami irányítástól függetlenül más szempontok szerint intézi a gazdasági politikának ezt a fontos szektorát, hanem ennek éppúgy alá kell vetve lennie a központi irányításnak, mint a gazdasági tevékenységet irányító bármely mas szervnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem jelenti szükségkép azt — és ezt hozzáteszem — hogy a részvénytársasági formának meg kell szűnnie. Nem szűnt ez meg Neme tor szagban sem. Nem szükséges tehát az, hogy az állam pénzt adjon ki olyasmire, amit el tud érni pénzkiadás nélkül is. Más a jegybank üzemi berendezése, más a jegybank belső financiális helyzete, az esetleges hasznok megosztása. Ez egészen különálló kérdés a jegybank politikai irányításától. Természetes, hogy ezzel nincs minden elintézW. Ha az állami irányítás alatt álló jegybank pontosan ugyanazt cselekszi, pontosan a mai nézőpontból ítéli meg a helyzetet, akkor lényegileg nem változott semmi. De nem volna helyes az sem, ha a jegybank egyszerre teljesen az ellenkező végletbe csapna át, ha ez az államilag irányított jegyintézet vagy jegybank nyakló nélküli hitelezésbe kezdene bele, mert nyilvánvaló, hogy a pénzérték állami szabályozása esetén is a gazdasági összefüggéseket, az organikus fejlődésnek a gazdasági életben is működő törvényeit, legfőképen pedig azt az alapelvet nem «zabád figyelmen kívül hagyni, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak, a vásárló erőknek és az ezekkel szembenálló gazdasági értéket képviselő javaknak és szolgáltatásoknak egyensúlyban kell lenniök, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert különben az emberi együttélés alapvető feltételeit hagyjuk figyelmen kívül. El kell ismerni, hogy pénzügyi- és hitelpolitikánk az utolsó néhány évben erőteljesen fejlődött. A pénzügyminiszter úr a bizottságban közölt velünk adatokat, amelyek számszerűen is világosan bizonyítják ennek a pénzügyi politikának a teljesítőképességét és azt, hogy ez a teljesítőképesség az utolsó években fejlődött. 1938. évben alkotott jegybank-novella egy még nem háborús Európában az akkor előrelátható helyzetre provideált. Lépés volt tehát előre, de szerény nézetem szerint ma már elérkezett az ideje annak és a nemzetközi helyzet is megért arra. hogy további lépést tegyünk előre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Újításokra ván tehát szükség a hitelpolitikában, még pedig minőségi és szervezeti újításokra, mert ezek nélkül egészségesen a keretek bővítésének politikájára sem térhetünk át De ennek szerves összefüggésben kell lennie a gazdasági politika egyéb ágazataival, amelyekre Horváth Ferenc igen t. barátom mai felszólalása során már utalt is. Nevezetesen összefüggésben kell lennie a termelésnek, az értékesítésnek megszervezésével és irányításával, és pedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. Ezzel azt értem, — hogy egy példával éljek: — ha a statisztikai felvételek — és mellesleg megjegyezve a gazdasági statisztika tökéletesítésére is szükség van — azt állapítják meg, hogy a sertéshízlalás feltételei, tehát a sovány sertésállomány egyfelől és a takarmánykészlet másfelől, csak korlátolt mennyiségben állanak rendelkezésre, akkor hiába adok kétszer annyi híz-. lalni hajlandó embernek hitelt, hogy hizlaljanak, mert ha nincs sovány sertés és" nincs kukorica, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor legfeljebb azt fogom elérni, hogy egymást licitálják túl és az árupiacot felborítják. Ebben a helyzetben úgy kell irányítanom, hogy a rendelkezésre álló anyagi adottságok teljes mértékben, szociális szempontból is helyesen kihasználhatók legyenek. (Ügy. van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nyilvánvalóan helyes más területeken is. Természetes, hogy rangsorokat be kell tartani. Az iparfejlesztés terén sem lehet egyszerre mindent elérni, mert nincs elég nyersanyag, nincs elég munkaerő. Ezeket a dolgokat helyesen csak úgy tudjuk megítélni. ha egyszer megszűnünk pénzben gondolkodni és anyagban, javakban és munkaerőben gondolkodunk, (ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ha így megtaláljuk a megoldás kereteit, akkor ehhez még meg kell találnunk a megfelelő finanszírozási lehetőségeket és kereteket is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt természetesen mindig vigyázni kell arra is, hogy a hitelből és a hitel nyomán előálló vállalkozási tevékenységből nem áll elő rögtön áru, ellenben a vásárlóerő már kinn van a piacon. Bizonyos időbeli eltolódás van tehát. A hitelezést nyomon követi a termelés fejlesztése, de nem azonnal. Fáziseltolódás van itt és ennek figyelembevételéből következik azután, hogy a felfejlesztésnek, tehát az új hitelpolitika ütemének is fokozatosan gyorsulónak kell lennie, nem indulhat egyszerre a maximális, száz százalékos teljesítőképességével, hanem egyenletes gyorsulással kell felfejlődnie a teljesítőképesség maximumáig. A pénzügyi és hitelpolitikára való kitérés ' után legyen szabad most néhány szóval visszatérnem a kiinduló ponthoz. Az az új politikai, társadalmi és gazdasági rend, amely európaszerte ki fog épülni, a közösség érdekében alkotott szervek s a közösség által megbízott emberek és intézmények kezébe fogia letenni az irányítást. Az új rend közösségi szelleméből folyik ez a tervszerűség és irányítottság, amelynek átfogó szempontok szerint kell történnie. Logikus és ugyanakkor politikai szükségszerűség, hogy mi, magyarok is ugyanezt az utat kövessük. Ehhez pedig, amint Kunder képviselőtársam mondta, terv kell és szervezet kell. Ha bizalmam már nem terjed is annyira, hogy egy átfogó gazdasági terv felállítását sürgessem, — ezek a tervek amúgy sem egyszerűek és ritkán «jeoktak úgy Pallas Athene módjára teljesen kész fegyverzetben kiugrani a Zeusok fejéből (Derültség.) — azt legalább is kérnem kell, hogy a szervezeti Összefogás terén tegyük meg az elhatározó lépéseket és te remtsük meg azt az összefogó gazdasági szervet, amelynek kizárólagos feladata nem a részletekkel foglalkozni, hanem az összefüggéseket felismerni, állandóan szemmel tartani és átfogó szempontok szerint irányítani. (Helyeslés