Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-837

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1940 november 25-en, hétfőn. 837 beleilleszkedjék az általános irányításba. (He­lyeslés a jobboldalon. — Maróthy Károly: Most már értik? A pénzforgalom szabályozása, a pénzérték ápolása nemcsak szociális szem­pontból fontos, nemcsak azért, hogy a bérek a vásárlóerejüket megtartsák, hanem a terme­lés szempontjából is, mert a termelésnek biz­tos kalkulációs bázisra kell alapulnia; ennek következtében gazdasági és szociális szempon­tok egyaránt megkívánják azt — és ezt min­den új szocialista államvezetés is felfedezte, — hogy a pénzérték állandóságára igei! is a legnagyobb súlyt kell helyezni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kérdés természetesen az, hogy ezt viszont nem lehet elérni olykép, hogy van egy külön szerv, amely az általános ál­lami irányítástól függetlenül más szempontok szerint intézi a gazdasági politikának ezt a fontos szektorát, hanem ennek éppúgy alá kell vetve lennie a központi irányításnak, mint a gazdasági tevékenységet irányító bármely mas szervnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem jelenti szükségkép azt — és ezt hozzáte­szem — hogy a részvénytársasági formának meg kell szűnnie. Nem szűnt ez meg Neme tor szagban sem. Nem szükséges tehát az, hogy az állam pénzt adjon ki olyasmire, amit el tud érni pénzkiadás nélkül is. Más a jegybank üzemi berendezése, más a jegybank belső fi­nanciális helyzete, az esetleges hasznok meg­osztása. Ez egészen különálló kérdés a jegy­bank politikai irányításától. Természetes, hogy ezzel nincs minden elintézW. Ha az állami irányítás alatt álló jegybank pontosan ugyan­azt cselekszi, pontosan a mai nézőpontból ítéli meg a helyzetet, akkor lényegileg nem válto­zott semmi. De nem volna helyes az sem, ha a jegybank egyszerre teljesen az ellenkező vég­letbe csapna át, ha ez az államilag irányított jegyintézet vagy jegybank nyakló nélküli hite­lezésbe kezdene bele, mert nyilvánvaló, hogy a pénzérték állami szabályozása esetén is a gazdasági összefüggéseket, az organikus fejlő­désnek a gazdasági életben is működő törvé­nyeit, legfőképen pedig azt az alapelvet nem «zabád figyelmen kívül hagyni, hogy a ter­melésnek és a fogyasztásnak, a vásárló erők­nek és az ezekkel szembenálló gazdasági érté­ket képviselő javaknak és szolgáltatásoknak egyensúlyban kell lenniök, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert különben az emberi együttélés alapvető feltételeit hagyjuk figyel­men kívül. El kell ismerni, hogy pénzügyi- és hitelpo­litikánk az utolsó néhány évben erőteljesen fej­lődött. A pénzügyminiszter úr a bizottságban közölt velünk adatokat, amelyek számszerűen is világosan bizonyítják ennek a pénzügyi poli­tikának a teljesítőképességét és azt, hogy ez a teljesítőképesség az utolsó években fejlődött. 1938. évben alkotott jegybank-novella egy még nem háborús Európában az akkor előrelátható helyzetre provideált. Lépés volt tehát előre, de szerény nézetem szerint ma már elérkezett az ideje annak és a nemzetközi helyzet is megért arra. hogy további lépést tegyünk előre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Újításokra ván tehát szükség a hitelpolitikában, még pe­dig minőségi és szervezeti újításokra, mert ezek nélkül egészségesen a keretek bővítésének politikájára sem térhetünk át De ennek szer­ves összefüggésben kell lennie a gazdasági po­litika egyéb ágazataival, amelyekre Horváth Ferenc igen t. barátom mai felszólalása során már utalt is. Nevezetesen összefüggésben kell lennie a termelésnek, az értékesítésnek meg­szervezésével és irányításával, és pedig nem­csak mennyiségileg, hanem minőségileg is. Ez­zel azt értem, — hogy egy példával éljek: — ha a statisztikai felvételek — és mellesleg megje­gyezve a gazdasági statisztika tökéletesítésére is szükség van — azt állapítják meg, hogy a sertéshízlalás feltételei, tehát a sovány sertés­állomány egyfelől és a takarmánykészlet más­felől, csak korlátolt mennyiségben állanak ren­delkezésre, akkor hiába adok kétszer annyi híz-. lalni hajlandó embernek hitelt, hogy hizlalja­nak, mert ha nincs sovány sertés és" nincs ku­korica, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor legfeljebb azt fogom elérni, hogy egymást licitálják túl és az árupiacot felborítják. Ebben a helyzetben úgy kell irányítanom, hogy a ren­delkezésre álló anyagi adottságok teljes mér­tékben, szociális szempontból is helyesen ki­használhatók legyenek. (Ügy. van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nyilvánvalóan helyes más területeken is. Természetes, hogy rangsorokat be kell tartani. Az iparfejlesztés terén sem le­het egyszerre mindent elérni, mert nincs elég nyersanyag, nincs elég munkaerő. Ezeket a dolgokat helyesen csak úgy tudjuk megítélni. ha egyszer megszűnünk pénzben gondolkodni és anyagban, javakban és munkaerőben gon­dolkodunk, (ügy van! Úgy van! Taps a szélső­baloldalon.) Ha így megtaláljuk a megoldás kereteit, akkor ehhez még meg kell találnunk a megfe­lelő finanszírozási lehetőségeket és kereteket is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt természetesen mindig vigyázni kell arra is, hogy a hitelből és a hitel nyomán előálló vál­lalkozási tevékenységből nem áll elő rögtön áru, ellenben a vásárlóerő már kinn van a pia­con. Bizonyos időbeli eltolódás van tehát. A hitelezést nyomon követi a termelés fejlesztése, de nem azonnal. Fáziseltolódás van itt és en­nek figyelembevételéből következik azután, hogy a felfejlesztésnek, tehát az új hitelpolitika ütemének is fokozatosan gyorsulónak kell lennie, nem indulhat egyszerre a maximális, száz százalékos teljesítőképességével, hanem egyenletes gyorsulással kell felfejlődnie a tel­jesítőképesség maximumáig. A pénzügyi és hitelpolitikára való kitérés ' után legyen szabad most néhány szóval vissza­térnem a kiinduló ponthoz. Az az új politikai, társadalmi és gazdasági rend, amely európa­szerte ki fog épülni, a közösség érdekében al­kotott szervek s a közösség által megbízott em­berek és intézmények kezébe fogia letenni az irányítást. Az új rend közösségi szelleméből folyik ez a tervszerűség és irányítottság, amelynek átfogó szempontok szerint kell tör­ténnie. Logikus és ugyanakkor politikai szük­ségszerűség, hogy mi, magyarok is ugyanezt az utat kövessük. Ehhez pedig, amint Kunder képviselőtársam mondta, terv kell és szervezet kell. Ha bizalmam már nem terjed is annyira, hogy egy átfogó gazdasági terv felállítását sürgessem, — ezek a tervek amúgy sem egy­szerűek és ritkán «jeoktak úgy Pallas Athene módjára teljesen kész fegyverzetben kiugrani a Zeusok fejéből (Derültség.) — azt legalább is kérnem kell, hogy a szervezeti Összefogás te­rén tegyük meg az elhatározó lépéseket és te remtsük meg azt az összefogó gazdasági szer­vet, amelynek kizárólagos feladata nem a rész­letekkel foglalkozni, hanem az összefüggéseket felismerni, állandóan szemmel tartani és át­fogó szempontok szerint irányítani. (Helyeslés

Next

/
Thumbnails
Contents