Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-838

838 Az országgyűlés képviselőházának 159 a szélsőbaloldalon:) Nem kell félni a kollegiális rendszer megváltoztatásától sem, mert világos irányítás csak döntésre hivatott és jogosult helyről származhat (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) s ennek a legfőbb gazdasági irányító szervnek, legyen az ember vagy intézmény, az egyes gazdasági tárcák és intézmények alárendelve kell, hogy legyenek, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyén tekintélye áthidalhatja ideig-óráig a szervezeti hiányosságokat, de nekünk, Magyarországon nem személyekre, ^anem intézményekre kell építenünk (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalpm.), mert ezek biztosítják az állandóságot. (Maróthy Károly: Volt már nálunk csúcsminiszter!) Már csak alig néhány perc áll rendelkezésemre s ezért egészen röviden szeretném megmondani, hogy nem valamilyen ködös államkonstruktőri elgondolás vágy valamilyen levegőben mozgó Chimera az, amit üldözök, mert ennek az irányítatlanságnak nagyon gyakorlati következményei vannak, különösen két téren. Részletekbe nem bocsátkozhatom, csak röviden említem meg, melyek ezek. Az egyik, hogy nem lévén átfogó terv és szervezet, amely megvalósítja a tervet, a különböző felmerülő problémák jóformán egyenlő hangsúllyal jelentkeznek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a rendelkezésre álló gazdasági erő pedig korlátozva lévén, különösen ebben a még felemás rendszerünkben, mindenhova igyekszünk valamit adni és a különböző érdekeket képviselő leghangosabb szájakat igyekszünk betömni. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezt nem rossz, magángazdasági értelemben mondom, hanem úgy értem, hogy ha valahol sürgetnek trágyatelepeket, akkor ott három trágyatelepet csinálunk, hogy ezáltal azon a vidéken megszűnjék a sürgetés. Az eredménye ennek, — kiböngésztem néhány ilyen adatot — ne tessék rossz néven venni a kifejezést, pepecselő munka. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék megnézni a tagosítás kérdését: ha ebben a tempóban csináljuk tovább, akkor száz esztendőre lesz szükség; tessék megnézni n kukoricatárolás kérdését, a trágyatelepek kérdését. — 800 trágyatelep felállítását akarja támogatni a földmívelésügyi miniszter úr — az Önálllósítási Alapot, amely 2444 exiszten«iának adott kölcsönt, holott 50.000—80.000 vagy nem tudom, mennyi keresztény exisztenciát kell éveken belül megalapoznunk, és így tovább, sorolhatnám fel a példákat, de időm lejárt. Ezért csak röviden említem meg, hogy a másik konzekvencia az időhiány és az elkésés: elkésés az árszabályozásban és elkésés — ne vegye tőlem rossz néven a miniszter úr — a konjunktúraadó behozatalában és azt hiszem, a kölcsön kibocsátásában is, mert mindezekre a konjunktúra virágzásának idejében és nem akkor volna szükség, amikor, sajnos, részben kívülünk álló körülmények folytán a konjunktúra vonala kissé lefelé hajlik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem áll módomban ezeket a részeket tovább kifejteni. Még egyszer melegen ajánlom a miniszter úr figyelmébe, hogy kollégáival együtt, talán egyéni lemondások árán is teremtsék meg a gazdasági politika összefogó, átfogó irányítását. Minthogy azonban ezt még nem látom és egyéb hiányosságait is tapasztalom a költségvetésben megbúvó gazdaságpolitikai tendenciáknak, ennek következtében a költségvetést sajnálatomra nem fogádülése 19UO november 25-én, hétfőn. hatom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A házszabályok 148. §-ának (2) be- • kezdése értelmében a vitát bezárom. A ipénzüg y miniszter urat illeti a szó. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott felszólalásokra egészen röviden reflektáljak. Mindenekelőtt őszinte köszönetet mondok az előadó úrnak, aki rámutatott arra, ami ma tulajdonképpen egyike legnagyobb gondjainknak, hogy tudniillik mindent egyszerre kellene megvalósítani. Itt vannak a visszatért országrészek, a felvidéki részek, Kárpátalja, a keleti és erdélyi országrészek, amelyeknek igényeit ki kell elégíteni, például el kell látni közlekedéssel. Itt vannak a hadsereg igényei, amelyeket második helyen említek ugyan, de .nem tekintem másodrangúaknak. Itt vannak végül a szociális kiadások, amelyeket sorban harmadiknak említek ugyan, de ugyancsak nem barin adrendűek. Egy hosszú, mondhatnám két évtizedes időszaknak mulasztásait kell egyszerre pótolni, hirtelen, gyorsan — egyszerre. Ez önként értetődően arra kényszeríti a kormányt, hogy az egyes jogos szükségletek kielégítésének sorrendiét megállapítsa és egymásután oldja meg azokat a problémákat, amelyeket — én megengedem — egyszerre megoldani sokkal jobb lenne, csak az a kérdés, kibírná-e az ország, ha egyszerre akarnánk húsz esztendő mulasztását uótolni. (Maróthy Károly (tapsol): Tehát van mulasztás! Helyes!) Én voltam az első ,aki ezt mondtam. Ehhez ne méltóztassék diadallal tapsolni. Elnök: Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azt hiszem, én soha életemben nem tapsoltam azoknak a kormányoknak, amelyek nem azt a politikát követték, amely Szegeden kezdődött. (Rajniss Ferenc: Mulasztási minisztériumot kellene szervezni!) Elnök; Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azt hiszem, ez esetben a képviselő úr is közel lenne hozzá. Költségvetési expozémban elmondottam mindazt, amit a pénzügyi és a gazdasági politikáról mondani akartam, ezért azt hiszem, felesleges volna ezeket megismételnem és ezzel a Házat untatnom. Mindamellett egynéhány kérdésre vissza kell térnem. Egyik képviselőtársam összehasonlította a mai költségvetést az 1914-es békebeli költségvetéssel és ezeket a békebeli adatokat a mostaniakkal összehasonlítva bizonyos konzekvenciákat vont le. Mélyen t. Ház, azt hiszem, ha egy kissé gondolkozunk, megállapíthatjuk, hogy ezpk a számok egyáltalában nem alkalmasak az összehasonlításra. (Úgy van! Ügy van! jobb felől. — Zaj és ellentmondások a szelsőbaloldalon.) Még pedig annál az egyszerű oknál fogva nem, mert az állami feladatok köre 1914-ben merőben más volt és merőben más ez a feladatkör ma. (Felkiáltások jobb felől: Megsokasodtak!) Szociálpolitikáról például 1914-ben a költségvetési vitában nem is beszéltek. (Zaj a szélsőbalodalon.) És ha meg méltóztatik nézni azt a költségvetést, hogy mennyi szociálpolitikai kiadás van benne, nagyon meglepő számot méltóztatik látni. (Maróthy Károly: Meg is mondta! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék egyszerre csak egynek közbeszólni, an-