Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-609

Àz országgyűlés képviselőházénak 156. úgy a földmivelésügyi miniszter úr lett volna az első aki ezt az összeget minden erejével biztosította volna a tárca számára. (Maróthy Károly: Csupa jószándék!) En azt tartom, hogy a földmivelésügyi tárca a honvédelmi tárca után a legfontosabb (Helyeslés.), mert amint a honvédelmi tárca végeredményben a külellenségelk ellen van hivatva az országot megvédeni és biztosítani, úgy a földinívelésügyi tárca az ország további gazdasági létét van hivatva szolgálni (Ugy van! Ügy van!) Ha megnézem azokat a feladatokat, amelyeket a földmivelésügyi tárcának végeznie kell, szerény megítéléseim szerint még a földbirtokpolitikánál is fontosabb feladat ma mezőgazdasági termelésünk átszervezésének a kérdése. En ezt tartom ma a legfontosabb és elodázhatatlan feladatnak, mert úgy kell ma átszervezni mezőgazdaságunkat, hogy az az új európai termelési rendbe szervesen beilleszthető legyen. Nem győzöm hangoztatni, hogy roppant felelősség terheli a kormányzatot s elsősorban a földmivelésügyi miniszter urat ennek a kérdésnek rendezésénél, mert ha ezt az átmeneti időt elmulasztjuk és mezőgazdasági termelésünket az új európai termelési rendszer szerint át nem szervezzük, akkor le fogunk maradni a világversenyben és mezőgazdasági termelésünknek olyan katasztrófája fog bekövetkezni, amely az egész ország közgzdaságát alapjaiban fogja megrendíteni. (Ugy van! Ugy van!) — Rajniss Ferenc: Idáig rendben van!) Ügy látom, — és azt hiszem, helyesen látom — hogy éppen az új európai gazdasági rendben a mi mezőgazdasági termelésünk jelentősége növekedni fog még az iparral szemben is. Kunder Antal t. kép yiselőtársani az ipar átszervezésének kérdéséről az iparügyi tárca tárgyalása alkalmával mondott beszédében bizonyos fokig érintette eizt a kérdést. Ha nem is tudom teljes mértékben aláírni azt, amit ő mondott, — hiszen végeredményben ő expressis verbis ipari érdekeltségű ember — de méltóztassanak megengedni, hogy az ő szavain túlmenően egyenesen tiltakozzam az iparnak olyatén módon való támogatása ellen, mint mezőgazdasági érdekeltségű és vonatkozású ember, amelyre ő is célzott: az ellen, hogy a jövőben a véd vámos ipar támogatási rendszert fenntartsák. Távol áll tőlem, hogy az ipar jelentőségét vita tárgyává tegyem, hiszen az iparfejlesztést minden agrárvonatkozású ember szükségesnek tartja, büszkék is vagyunk a magyar iparra, azonban azért, hogy a magyar ipar ma ilyen erős és eredményeket tud felmutatni, súlyos áldozatokat hozott a magyar mezőgazdaság. (Ügy van! Ügy van!) A véd vámos iparpártolási politika mellett a mezőgazdaság fizette meg azt, hogy ma Magyarországon ilyen ipar van. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Az új európai gazdasági rendben, az új Európában lehetetlen lesz ilyen védyámos iparpolitikával az úgynevezett melegházi iparokat továbbfejleszteni; ezt nem szabad megtenni, s ez egyenesen káros volna. (Ügy van!) Itt egészséges harmóniát kell létesíteni a mezőgazdaság és az ipar között. Be kell látnunk, hogy a múltban folytatott iparpolitikánk egyenesen rossz volt. Csak annak az iparnak van jelentősége ebben az országban, — a hadiipartól eltekintve — amelynek nyersanyagai ebben az országban megvannak. Egészen bizonyos, hogy más lesz ebben az új európai gazdálkodási rendben a nyersanyagellátás és így esetleg sok iparvállalatot még a védvámos ülése 19UO november 20-án, szerdán. öOÖ ipari politika mellett sem lesz módunkban fenntartani. Éppen itt látom és a mezőgazdaság jelentőségénej£ 'kiaomboritását. A mezögaauaságnak lesz kötelessége és íeladata, hogy az iparból esetleg kiszorult munkáskezeket felvegye és foglalkoztassa. Az eierenaő cei az keli, hogy legyen, hogy az iparfejlesztés terén elsősorban a mezőgazdasági ipart fejlesszük. Ha megnézzük, kiviteli merlegünket, mcguöb/oentő az, nogy a mezőgazdasági termeivenyek tekintetében mennyi nyersanyag vagy felig kész áru megy ki az orszagooi. ünsőrenuű fontosságú dolog es a kormányzatnak elsőrendű kötelessége, hogy t'zeket az iparcikkedet, ezeket a mezőgazdasági iparcikkeket, ne mint félgyártmányukat vagy nyersanyagokat, hanem mint kész iparcikkeket szállítsuk ki az országból. Mezőgazdasági termelésünk átszervezésének egyik elsőrendű kérdése és talán ugrópontja az irányított gazaalKodás. T. ruiz! Annak idején, amikor a földmivelésügyi miniszténumoa J üresek Béla igen t. képviselőtársamat kormány oiztossá kinevezték a terme±és irányítására, ezt mindenki örömmel üdvözölte, azonuan t. képviselőtársaim, nem gonaoituk, hogy azzal a szervezettel fug ő dolgozni. Nem tuuoik elképzelni termelésirányítást akkor, amikor az arra hivatott tényezőnek kezében impérium nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloiaaion.) Hiszen ma eg,y ik íofeiauata ken, nogy legyen ez a földmivelésügyi kormányzatnak. Lehetetlennek tartom, hogy más ember intézze a,termelés irányítását es az árak kialakítását. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amíg ez a két kérdés egy kézben összpontosítva nincs, amíg impériuma, rendelkezési joga nincs a kormánybiztosnak, amíg nincs kezébe adva az árpolitika kialakítása, addig a termelés irányítását megoldani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jooooldalon.) T. Ház! Ha tárgyilagosak leszünk, és azok kell, hogy ebben a kérdésben maradjunk, meg kell állapítanunk, hogy az egész magyar mezőgazdaság bizonyos aggodalommal és türelmetlenséggel szemléli az árkormánybiztosságnak ebben a vonatkozásban való intézkedését. T. Ház ! En nem akarok a részletkérdésekbe belemenni, de rá kell mutatnom arra, hogy például a mai zsírhiánynak a rossz árpolitika az oka. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy ez be fog következni, az nemcsak itt, hanem a Házon kívül is minden agrárus előtt nyilvánvaló volt. Ez a kérdés is azt mutatja tehát, hogy helyes árpolitika nélkül mezőgazdasági termelésünket átszervezni s az irányított gazdálkodást helyes vágányra állítani, nem lehet. Éppen ezért ez a kettő annyira szorosan összefügg, hogy igenis, szükségesnek tartjuk, hogy szervesen illesztessék bele az ármegállapítás a termelés irányításának kérdésébe. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Nagyon helyes! Meg kell csinálni!) Hogy a magyar mezőgazdaságot át kell szervezni, azzal mindenki tisztában van. (Rajniss Ferenc: Jurcsek is ezt akarja, csak nem tudja megcsinálni! Akarni akarja! — Mozgás a baloldalon. Elnök csenget.) Mindenki előtt nyilvánvaló azonban az a körülmény, hogy ma még mindent eltudunk adni, ahogyan Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam is említette, ez azonban nem szabad, hogy valakit is a jövőben megtévesszen. Ma ugyanis a végeredményben felfokozott szükséglettel állunk szemben és hiszünk abban, hogy egyszer még béke is lesz Európában, már pedig, ha ez bekövetkezik, egé-