Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-818

818 Az országgyűlés képviselőházának 159 legkevesebb!) Ma a drágaság következtében a bérek, ha akarjuk, ha nem, emelkednek, mert végeredményben meg kell valamiből élni. A kormány adott ugyan 7%-ös béremelést, de ugyanakkor a Pester Lloydnak, tehát a kormány egyik félhivatalosának igen jól szerkesztett közgazdasági rovatában olvashattuk, hogy a drágaság meghaladja a 20%i-ot. Bizonyos, hogy mivel a munkásság nem elégszik meg a 7%-kal, a bérek automatikusan emelkedni fognak, a bérek emelkedésével, kapcsolatban pegid feltétlenül szükségesnek tartanám az adómentes létminimum felemelését. (Kabók Lajos: Erre sürgős szükség van!) T. Képviselőház! Évek óta sírjuk ezekről a padokról azt a szörnyű igazságtalanságot, amelyet pénzügyi kormányzatunk követett el a magánalkalmazotakkal szemben, amikor be vezette a magánalkalmazotti különadót. Még élénken emlékszem azokra a vitákra, amelyek itt a Házban lefolytak a magánalkalmazotti különadó tárgyában. Mindazokra az érvekre, amelyek a baloldalról a kormány felé irányultak, azt kaptuk válaszul, hogy az alkalmazotti különadót elsősorban a paritás kedvéért kellett bevezetni. Azt mondta az akkori pénzügyminiszter^ úr, hogy amikor a közalkalmazottak fizetését leszállítják, mégpedig- igen erős mértékben, akkor nem lehet a másik oldalon érintetlenül hagyni a magánalkalmazottak fizetését. Minthogy pedig a gazdasági válság következtében a munkáltatók a nélkül is leszállítanák a béreket, nem lehet eltűrni, hogy a vállalkozás szerezzen hasznot a viszonyok rosszabbodásából, ennélfogva be kell vezetni az alkalmazotti különadót. Ezt az alkalmazotti különadót később megpótlékolták, aztán mégegyszer megpótlékolták, úgyhogy annak hozadéki összegre megközelíti a föladóét. A földadó 35 millió^ pengőben vau kivetve, amivel szemben a pénzügyminiszter úr az alkalmazotti különadóból 30 millió pengő bevételt irányzott elő. (Kabók La.ios: Hallatlan!) Most, azt hiszem, két évvel ezelőtt, érkeztünk el végre odáig, hogy az akkori pénzügyminiszter úr belátva az adónemek igazságtalanságát és súlyosságát, engedett belőle valami csekélységet és kilátásba helyezte, hogv amennyiben a viszonyok javulnának, újabb adóelengedés várható. Az a legfőbb érv, amely ennek az adónemnek a bevezetésénél annakidején elhangzott, hogy tudniillik a magánalkalmazottak fizetését^ paritásba kell hozni a közalkalmazottak fizetésével, megszűnt akkor. amikor a kormány a közalkalmazottak régi fizetését helyreállította. Most már szerintem nem állhat meg az az érv, hogy a magánalkalmazottak sovány, gyenge fizetésükből ezt a különadót fizetni kötelesek. Ennek a helyzetnek a megszüntetését annyival is inkább kérem, mert meg kell említenem azt is. hogy itt a. Házban különösen az igen t. szélsőjobboldal, de a Magyar Élet Pártja is nagyon erősen iparkodik hangulatot csinálni a mellett, hogy minél több keresztény vállalkozást teremtsünk. Mi, szociáldemokraták a vállalkozókat, a kapitalistákat soha sem szoktuk felekezetük szerint osztályozni, mert abból indulunk ki, hogy a kapitalista mind egyforma, hogy a tőkének sem hazája, sem vallása, sem nemzetisége nincs. Az: tőke. és annak az a célja, hogy az embereket kizsákmányolja. ' De per tangentem megemlítem a 7% kérdését is. A magánalkalmazottak fizetik a magánalkalmazotti különadót, a 7% fizetésemelés azonban rájnk nem vonatkozik. A Gyosz.. a Biosz. és a Tébe., meg a többi nagy kapitalista ülése 1940 november 25-én, hétfőn. szervezetek inind figyelmükbe ajánlották a munkaadóknak, hogy emberszeretetből fizessék meg alkalmazottaiknak ezt a 7%-ot. A munkaadók azonban a fülük bojtját sem mozgatták erre a figyelmeztetésre,, gondolván, hogy a pénz beszél és — tetszik már tudni, hogy mi ugat. De hát nem adják meg. Fölös számban vannak igen előkelő keresztény cégek, amelyek minden alkalmat megragadnak arra, hogy kereszténységüket a kirakatba tegyék, de ezek sem fizetik meg" a 7%-ot és nincs semmi eszköz arra, amely őket a 7% megfizetésé re szorítaná. Bocsánatot kérek, egyfelől viszszaállítani a közalkalmazottak teljes fizetését, másfelől a magánalkalmazottakat továbbra is megróni ezzel a súlyos különadóval és nem gondoskodni arról, hogy a magánalkalmazottak legalább a kormány által a drágaság elviselhetővé tételére engedélyezett 7%-ot megkapják: ezt ez az igen értékes és igen nagyszámú társadalmi osztály nem érdemelte mega kormánytól. A legelemibb kívánalom, amely a pénzügyminiszter úr felé irányult, az,, hogy a bankokat, a biztosító társaságokat és egyéb kereskedelmi vállalatokat, amelyek éppen a mai kurzus folytán hihetetlen donációkat és előnyöket élveznek a köz rovására, szorítsa rá, hogy maganalkalmazottaiknak a 7%-ot fizessék meg. Ezenfelül pedig kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ha már ebben a költségvetési évbeu nem volt lehetséges, legalább a jövő költségvetési évre eszközöljön számításokat aziránt, honnan fedezze azt a kiesést, amelyet a magánalkalmazotti különadó eltörlése jelenteni fog, mert ezt az adónemet soká fenntartani nem lehet. Ezenkívül felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy az adómentes létminimumot nemcsak a kereseti adónál, hanem a jövedelemadónál is fel kellene emelni. (Kabók Lajos: Ügy van! Szükséges ez is! — Kéthïy Anna: Különösen most, a 7%-kal kapcsolatban! — Elnök csenget.) A törvényhozás az akkori pénzügyminisztep úr javaslatára évi 3600 pengőben állapította meg az adómentes létminimum határát. Ez a határ már akkor is igen alacsony volt és már akkor is felhoztunk példákat arra. hogy a körülöttünk lévő államokban mennyivel magasabban állapították meg az adómentes létminimum határát. Az akkori pénzügyminiszter úr kijelentette, az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy ezt magasabban állapítsák meg, de amint a viszonyok javulni fognak, ebben a tekintetben fog valami történni. Mi vártunk. Nálunknál oa.gyobb keresztényi türelemmel senki nem várt. Vártuk azt az időpontot, amelyben a pénzügyminiszter úr elérkezettnek látja majd az idő* arra, hogy a létminimumot felemelje. És még a mai napig sem emelte fel. Elő fog állani a« az eset, hogy azoknál a cégeknél, amelyek f 7%-ot megfizetik, az azt megkapó szerencsétlen alkalmazottak jövedelmi adó alá fognak esni. Előttem felszólalt t. képviselőtársam a túlsó oldalról is beszélt erről a kérdésről és felhívta a kormány figyelmét arra, hogy ebber az irányban tenni kellene valamit. Szerintem legalább azt az egyet ki kellene mondani, amit előttem szólott t. képviselőtársain is ajánlott. hogy tudniillik a 7% nem számítandó' be a jövedeíemgyarapodásba. Ez a ninimum, amit meg kell tenni. Ha ezt kimondanák és a ipénzx ügyi hatóságok betartanák, akkor legalább a* válnék elérhetővé, hogy az alkalmazottaknak a. 7%-e-s pótlékkal felemelt jövedelmük után