Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-819

Az országgyűlés képviselőházának 159: ülése 19U0 november 25-én, hétfőn. ' 819 nem kellene jövedelmi adót fizetniök. (Kabók .Lajos : Az adó elviszi az emeiiteüestj; Most meg- lel akarom hívni az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmet arra, nogy az átalakítási ós tatarozasl munkák adókedvezménye 1940. vegén lejár. A budapesti építőmestereik ipartestülete egy előterjesztéseben kérte már a pénzügyminiszter urat, hogy ezt az adókedvezményt hosszabbítsa meg további , két évre és állítsa vissza az li>38. évben lejatrt adókedvezmény mértékét. A ma érvényes rendelet nem sokat ér, mert hiszen csak az ötszobás és ennél nagyobb lakások átalakítása esetere biztosítja az adókedvezményt. Az idei nyáron -augusztusban mindössze 57 ötszobás és ennél nagyabb lakás átalakítása történt, így tehát az adókedvezményre vonatkozó rendelet csupán elméleti értékkel bir. De szükségesnek tartom önnek a kedvezménynek a vidéki városokra való kiterjesztését is, ahol rengeteg ház kelti a roskatagság benyomását. Nemcsak én, hanem bizonyára az urak is eleget járnak a vidéki városokban ós láthatják, hogy különösen a ^szegény emberek által lakott kerületekben kívülről is milyen szörnyűségesen néznek ki a házak. Ha az ember megfogja a háztulajdonost és kérdezi, hogy miért folyik a csatorna, miért néz ki úgy a ház, mint valamikor ötven évvel ezelőtt a. toloncház, azt kérdezi vissza, hogy miből javítsa meg, amikor a lakbérbevételek fele adó, máisik fele elmegy egyéb költségekre^ így az adókedvezmények nélkül nem várhatjuk azt, hogy a házakat tatarozzák. Már pedig nemcsak mint esztétikai látvány szörnyűséges az, amit ma a vidéki varosak mutatnak, hanem közegészségügyi és egyéb szempontokból is rendkívül fontos volna, hogy ezeket a házakat tatarozzák. Éppen ezért kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a tatarozási kedvezményt terjessze ki és ezzel tegye lehetővé, hogy ezáltal a vidéki városok valamiképpen komoly tatarozási lehetőségekhez jussanak. Beszélném kell még a Láíb.-kölcsönÖkről néhány szót. A Láb.-kölcsön annakidején azt a célt szolgálta, hogy lehetővé tegye a szegény embereknek kis szerény családi otthon felépítését. A Láb., amely nem pénzben, hanem anyagiakban adja a segítséget, igen jól megfelel hivatásának, a kezedeti nehézségek után belejött a dologba. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk azonban, hogy ezeket a Láb.-kölcsöket nem nagyon veszik igénybe a szegény em

: berek és évről-évre kevesebb a kölcsönök iránti kereslet, ami odaniagyaráziható, hogy a kölcsönök terhei túlságosan nagyok. Ma, amikor^ a betéti kamatlábat leszállította a miniszter úr, amikor általános kamatleszállítást tapasztalunk, akkor 6-1%-ot kell fizetni annak a szerencsétlen embernek azért a kölcsönért, amelyet a Láb.-tól nem pénzben, hanem anyagiakban kapott. A 6-1%-os kamat hozzávéve az egyéb terheket is, amelyek egy kis ház megépítésénél felmerülnek, túlságosan nagy. A Faksz.-nak módjában állott alaptőkéjét több ízben is megforgatni, tehát semmikép sem tartom indokoltnak, hogy a Faksz.-nál ilyen magas legyen a kamatláb. (Szász Lajos államtitkár: Szóval a Faksz.-ról van szó, nem a Láb.ról!) Bocsánatot kérek, rosszul mondtam, a Faksz.-ról van szó. Ismétlem, semmikép sem tartom indokoltnak, hogy a Faksz. ma is 6-1% kamatot szedjen, amikor nemcsak a városokban, hanem vidéken is, különösen a bányatelepeik környékén mutatkozó lakásinség mellett mindennél fontósabb az, hogy a,munkás könnyen jusson lakáshoz. Méltóztassanak elképzelni a következő esetet. A dorogi bányaterületen közel egy négyzetkilométernyi területen összezsúfolva dolgozik több rajait ezer munkás. Ezek között van olyan, aki naponta oda és vissza, tehát a munkahelyére és munkahelyéről menve naponta "27 kilométert is megtesz gyalog. 4—5—6 kilométer az semmiség. Tessék csak elképzelni: Tatáról gyalog járnak be a dorogi bányatelepre, ez 13 kilométer oda, 13 kilométer vissza, félkilométer a kilométerjelzőtől a bányatelepig-, ez öszszesem 27 kilométer. Elő kellene tehát ^segíteni a kölcsönkamat leszállításával az építkezéseket. Ezenkívül figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak, hogy a Postatakarékpénztár a beadott zálogtárgyak után túlságosan magas kamatokat szed. Ha le méltóztattak szállítani azokat a kamatokat, amelyeket a kapitalisták fizetnek, amelyeket az iparosok fizetnek, illő volna, ha a szegényaorsú kisemberek is kevesebbet fizetnének azok után a tárgyaik után, amiket kénytelenek zálogházba vinni. (Kabók Lajos: Uzsorakamat!) Mivel a kormánnyal szemben általában bizalmatlansággal viseltetem,, a pénzügyi tárca költségvetését nem szavazhatom meg. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Donáth- György. - Elnök: Donáth György képviselő urat illeti a szó. Donáth György: T. Képviselőház! Abban a különösen kellemes helyzetben vagyok, hogy a Ház feszült érdeklődése folytán közbeszólásra alig lehet számítanom felszólalásom folyamán, hacsak az államtitkár úr nem lesz szíves közbeszólni, (Derültség.) úgyhogy azt a félórát, amely rendelkezésemre áll, teljes mértékben kihasználhatom. Képviselőtársaim több ízben fel szokták panaszolni, hogy a rendelkezésre álló idő túlrövid, holott ha a bizottságokban részletéiben hozzászóltak volna a költségvetéshez, tizenegy címet véve, negyedóránként számítva és még az itteni szónoklatokat is hozzávéve, körülbelül négy órahosszat beszélhettek volna egyenként, tehát bőségesén alkalmuk lett volna a költségvetés minden egyes részletét megtárgyalni. Én ez alkalommal négy kérdésre szeretném felhívni az igen t. pénzügyi kormányzat figyelmét. Előttem szólott képviselőtársaim^ bőségesen' - foglalkoztak a pénzügyi költségvetésnek, sőt az általános költségvetésnek is több részletkérdésével. :••': •':••-••:'•:: ,}Én hasonlóan előttem szólott Krúdy és Dérnél képviselőtársaimhoz,-mindenekelőtt elismeréssel adózom a pénzügyi . kormányzatnak azért, hogy ilyen nehéz viszonyok között olyan költségvetést tudott összeállítani, amelynek, keretein belül a kétmilliárdot valamivel meghaladó költségvetésből — amint azt Demel képviselőtársam is említette — munkaalkalmakat szolgáló tételekre és beruházásokra kereken 400» millió pengőt tud fordítani;,ez igazán , nem megvetendő összeg a mai viszonyok között, nem is szólva arról, hogy ebben a 400 millióban nincs benne az a 70 milliói pengő, amit a nemzeti beruházási programmal kapcsolat! ban fordítunk különböző célokra, valamint nincs benne az a 40 millió sem, amit a mostani különleges helyzetre való tekintettel a kor; mány külön közmunkákra fordít Nagy elismeréssel kell szólnom ezenkívül arról, hogy ezeken az általam említett tételeken kívül még