Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-816

816 Az országgyűlés képviselőházának 159, megoldás, mint amilyen keretekben azt annakidején az 1928 : XLI. te. elgondolta. Ezt nem tartom szükségesnek, sőt nemcsak hogy szűk ségesnek nem tartom, de helytelen lenne, hogy, amikor az 1940 : IV, te. sokkal nagyobb mérték ben kívánja kötvénnyel kártalanítani a meg váltást szenvedőket, mint azt a korábbi tör vény tette, akkor ilyen megkülönböztetést tegyünk. Ennek az újabb törvénynek mértékét a régi megváltást szenvedőkkel szemben sem lenne kívánatos túllépni. Ez megkönnyíti az elintézést, mert hiszen nagyobb mértékben való kötvényfizetést tesz lehetővé. Most még csak egy kérdést kívánok egész röviden érinteni. A földmérési felügyelőségek létszámát, azt hiszem, szaporítani kellene, mert a földreform végrehajtásának munkálatánál a személyzet elégtelensége folytán előállt késedelem igen nagy akadályokat és sok hátrányt jelent. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Mielőtt továbbmennénk, felkérem a jelenlevő Maróthy képviselő, urat, akit legutóbbi ülésünkön a Ház ünnepélyes megkövetésére ítéltünk, hogy a Ház határozatának eleget tenni szíveskedjék. Maróthy Károly (Az elnöki emelvény elé lép): A t. Ház határozatának megfelelően, a házszabályok rendelkezéseivel szemben tanúsított magatartásom miatt a t. Házat ünnepélyesen megkövetem. Elnök: T. Ház! Megállapítom, hogy Maróthy képviselő úr a Ház határozatának eleget tett. Szólásra következik a vezérszónokok közül? Zeöld Imre Péter jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Ház! Kérem az elnök urat, hogy ezt a kis intermezzot ne számítsa bele az én beszédidőmbe. Elnök: A képviselő úr kérése teljesen tárgytalan és felesleges, mert az órát csak akkor állítom be. amikor a képviselő úr a beszédét megkezdi. . . Malasits Géza: T. Ház! A pénzügyminiszter ten dob en 200 millió pengő bevételi többletet úr az előző évi bevétellel szemben a jövő eszirányzott elő. Ha ez a bevételi többlet a magyar nép jólétének emelkedéséből állt volna elő, akkor boldognak mondhatná magát a magyar. Sajnos, nem így van; a magyar nép jövedelme nem szaporodott, ellenben a pénzügyminiszter úrnak a felszaporodott állami kiadások fedezésére több adóra van szüksége és több ;idót fog a jövő esztendőben az adóalanyokból kipréselni. Az előirányzott bevételi többletet azonban a pénzügyminiszter úr csak úgy tudja bevenni, ha a termelést és az áruforgalmat fokozza. Ezt annáll is inkább merem állítani, mert ha megnézzük a pénzügyi tárca bevételi adatait, akkor azt látjuk, hogy a közvetett a fogyasztást, és a forgalmat terhelő adók sokkal nagyobb emelkedést mutatnak, mint az egyenes adók. Ha tehát azt az emelkedési többletet, amelyet a pénzügyminiszter úr előirányzott, be akarja venni, akkor ennek természetes következménye, hogy minden felesleges, meddő kiadást meg kell szorítania és az áruforgalmat, az árutermelést fokoznia, hogy így ennek következtében a forgalom és az egyéb ilyen közvetett adók bevételei is emelkedjenek. Azt kell azonban tapasztalnunk, hogy az árutermelésnek és az áruforgalomnak, általában a termelésnek a fokozása nem történik olyan tempóban, mint amilyen tempóban az kívánatos ülése 1940 november 25-én, hétfőn. lenne, sőt vannak a kormánynak intézkedései, amelyek a termelést magát inkább lefojtják mint fokozzák. Legyen szabad errenézve csak egy példát felhoznom. Győr városa híres arról, hogy a lakásviszonyok talán az egész országban ott a legborzalmasabbak. Különösen az, ami a munkáslakások terén Győrben tapasztalható, egyenesen hajmeresztő. Kégi istállókat, ócska pajtákat, fáskamrákat alakítottak át lakásokká, amelyeket drága pénzen adnak ki. Ha ott egy szoba-ko,nyhás lakás megürül, akkor oda tíz lakó jelentkezik, egyszóval a lakásínség szörnyen nagy. A polgármester részben az üzemek bevételeiből, részben egyéb bevételekből egy millió pengőt tett félre abból a célból, hogy ebből a szegénysorsú lakosság számára lakótelepet építsen, ahol mégis valamivel emberségesebb lakást nyújt nekik, mint amilyen ma a lakók többségének jut. Azonban a polgármester tervezés a kormány végez. A kormány ugyanis rázúdított egy sereg terhet a városra, többek közt a jegyrendszerből kifolyólag, a jegyek kezelésének költségeit, azután ibevezetett a nyugdíjas katonatisztek támogatására és arra, hogy mégis valami hivataluk legyen, egy nemzetvédelmi alakulatot és egyéb hasonlókat. Mindezek a kiadások az elmúlt költségvetési évben 1,400.000 pengőt tettek ki, úgy hogy azt a pénzt, amelyet polgúrmester a, város közönségének helyeslése mellett lakásépítésre összekuporgatott, elvitte az állami adminisztráció, úgyhogy ma ott áll a város és a város lakossága megfelelő lakások nélkül. Szalad a polgármester a pénzügyminisztériumba, a belügyminisztériumba, kilincsel, koldul. Sajnos, a város nincs olyan szerencsés helyzetben, mint Székesfehérvár, uinos olyan erőteljesen fellépő miniszteri képviselője és így ennek következménye az, hogy a polgármester kilincsel az Oti.-nál, az Óti. megszavazza a kölcsönt, de mire abból ház lesz, addig régen vége lesz a háborúnak. Ha így fogják a termelést fokozni, akkor ebből nem sok haszon származik az országra és nem fogja nagyon biztosítani az adók fokozottabb fizetését. A másik megjegyzésem magára a költségvetésre az. hogy a pénzügyminisztériumban tapasztalatom szerint már évtizedek óta egy bizonyos hagyomány uralkodik. Ettől egyetlenegy pénzügyminiszter sem tér el. Amikor elfoglalja a pénzügyminiszteri széket, esküszik ai*ra, hogy új utakon fog járni, új pénzügyi elgondolások fűtik, amelyeket meg fog valósítani, de amikor rákerül a sor a gyakorlatra, akkor a régi kitaposott úton megyünk tovább. Nézzük meg a számokat. Azt fogjuk látni ezekből a számokból, hogy a dolgozó néposztályokat és a fogyasztást terhelő adókból úgy, mint eddig, ezentúl is sokkal több bevételt irányoz elő a miniszter úr, mint a jobb módúak által fizetett adókból. Ha ezeket az adókat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy fennmaradt továbbra is, bár némileg csökkentve a legantiszoeiálisat>b adó, a lisztforgalmi adóváltság, fennmarad továbbra is a szénadó, fennmarad a textilfázis, fennmaradtak az összes céladók, amelyek a fogyasztást terhelik, csak egy adó csökkent, — ez aranybetűkkel lesz valamikor feljegyezve — a cukoradónál mutatkozott bizonyos csökkenés. Sajnos, ebből sincs a lakosságnak sok haszna, mert az a cukormennyiség, amelyet különösen a vidéki városokban kapnak, bizony édes-kevés és ha emellett nem lenne az a jótékony szaharinesempészés (Derültség.), akkor bizony na- •