Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-815

Az országgyűlés képviselőházának 159. matkedvezniényt, s jelenti a moratoriális kedvezményt a már lejárt rövidlejáratú hitelek tekintetében. Bár ez nem nagyjelentőségű ezekre a védett adósokra, mégis érthető, hogy az idei év katasztrofális terméseredményei után önként nem szívesen mondanának le erről a csekély előnyről sem, különösen azért nem, mert a védettség intézményes megszűntetése esetére ezek az adósok lejárt rövidlejáratú hiteleik visszafizetése tekintetében megfelelő törlesztési időnek intézményes biztosítását is remélik. Ezeknek hitelképességét is helyre lehetne azonban állítani bizonyos fokig a védettség tényleges megszüntetése előtt is azáltal, hogy olyan esetben, amikor az állami könyvadósságvállalással való rendezésnek helye nincs, a zálogjog bekebelezésének telekkönyvi akadálya a pénzintézetek által újonnan nyújtandó hitelek tekintetében megszűnnék. A védettség megszüntetésével kapcsolatban még egy kérdésre szeretném a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni. A többi védett adósnál ugyanis a védettséggel beállott hitelképtelenség sokkal hosszabb ideig marad fenn, mint sem az éppen a pénzügyminiszter úr által is annyira értékelt termelés érdekében kívánatos. A teherrendezés során tudniillik, ha az könyvadósság vállalás útján történik, a telekadósság a 'bekebelezésnél a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén felüli hitelek utáni ranghelyre kerül ós ajkkor a negyvenszeresen belüli hitelek ranghelye és a telekadósság ranghelye között legfeljebb a kataszteri tiszta jövedelem háromszorosa erejéig lehet zálogjogot bekebelezni. Egyébként a negyvenszeresen belüli megüresedő rangsor fenn yan tartva a telekadósság javára. A védett adós tehát hiába takarékoskodik és hiába igyekszik a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén belüli tartozását visszafizetni, amikor feleslegei vannak, később, amikor újra pénzre lenne szüksége, nem tud hiteihez jutni, mert erre a ranghelyre előrejön a telekadósság s mindaddig, amíg az összes negyvenszeresen belüli adósság és a telekadósság jelentékeny részét ki nem fizette teljesen, hitelképtelen. Igaz ugyan, hogy a pénzügyminiszter úr megteheti, hogy engedélyt ad a rangsor átengedésére, azt hiszem azonban, célszerűbb lenne ezen adminisztratív szempontból is nehézkes eljárás helyett legalább is bizonyos hitelek számára generálisan megengedni a zálogjog bekebelezését. Gondolok itt elsősorban azokra a beruházási és termelési hitelekre, amelyeknek nyújtásáról a pénzügyminiszter úr gondoskodni • kíván. T. Ház! Ha már a mezőgazdasági hitei kérdésével foglalkozom, egészen röviden csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy nézetem szerint elérkezett az ideje annak is, hogy a külföldi valutára szóló tartozások rendezésének kérdésével foglalkozzunk. Amikor nyolc osztendővel ezelőtt a transzferálási nehé.zségek •folytán ezekre nézve intézkedés . történt, amelynek folytán az ilyen kölcsönök adósai törlesztést nem fizetnek, hanem csak kamatot és kezelési költséget és ezt sem fizetéskép, hanem csak letétkép teszik le, akkor egy rövid átmenetre gondoltunk és egy rövid átmenetre ilyen ideiglenes intézkedés megfelelő is lett volna. A rövid átmenetből most már 8—9 esztendő lett, a bizonytalanság még mindig fennáll és az adósok nem tudják, hogy eddig teljesített fizetéseikkel eleget tették-e eddigi esedékességeiknek, igen vagy nemi Még kevésbbé tudják, hogy tőketartozásuk pengőre átszámítva a yaluták árhullámzása folytán tnlajKi:rvï>E.i.r>ïïAZi KiPi/i vil. ülése 19UO november 25-én, hétfőn. 815 donképpen rájuk nézve milyen terhet jelent. A tőketörlesztések felfüggesztése 8 évvel ezelőtt előnynek látszott. Most azonban, amikor a mezőgazdaság helyzete az akkori állapotokkal szemben némileg* javult, ez már nem előny, hanem hátrány, mert megfosztja az adóst attól, hogy apró részletekben és folytonosan fizethesse tartozását, mert hiszen ezidőszerint törlesztéseket nem teljesíthet. Azt hiszem, v körülbelül 352 millió pengőnyi kölcsönkompiexum rendezése van olyan fontos érdeke az országnak, hogy ezzel foglalkozni kelljen. Tudom ennek a nehézségét. Fő'nehézsége az, hogy a másik oldalon ott vannak a külföldi hitelezők. A külföldön lévő záloglevelek rendezésének kérdése most nem lehet aktuális, ez beletartozik a külföldi tartozások kérdéskomplexumába. De ez sem olyan veszedelmes, mert a. még forgalomban lévő 295 millió pengőnyi, valutára t szóló záloglevélből — aranyparitásra átszámítva — csak 156 millió pengő értékű záloglevél van külföldön, a többi beholden van. A belföldi záloglevéltulajdonosok felé meg lehetne már most is kockáztatni a rendezést. A külföldiek felé ez természetesen nyitott kérdés maradna s ez a nyitott kérdés a záloglevélkibocsátó intézetek részére igen nagy rizikót rejt magában, mert hiszen esetleg más lenne az adósaik felé megállapított tartozás Összege, mint az az összeg, amelyet ők a záloglevélhitelezők felé fizetni lennének kénytelenek. Ezt a rizikót a csak közvetítőként jelentkező intézetek — mert hiszen a záloglevélkibocsátó intézetek a záloglevélüzletben tulajdonképpen közvetítők —- természetesen képtelenek lennének viselni, de nem hinném, hogy ne lehetne találni olyan megoldási módot, amely ezt is áthidalja. Külföldön is — például Németországban is — láttunk erre példát, ahol eery közbeeső szerv iktattatott be, amely mögött azután vég-eredményben az állam szavatossága, gazdasági ereje áll. A hadikölosönvalorizációval kapcsolatban a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy ezt azért teszi, mert ezzel is alá akarta támasztani az állam hitelét. Ez az elhatározás is tehát nélkülözhetetlen láncszeme annak a pénzügyminiszter űr által folytatott hitelpolitikának, amely az állam hitelét a hitel lényegén, a bizalmon keresztül kívánja alátámasztani .A valorizáció részleteit nem tudjuk, nem is kívánok most ezzel foglalkozni, inkább csak azért említem az egész kérdést, mert ezzel kapcsolatban meg akarom kérdezni a pénzügyiminszter urat: nem lehetne-e megtenni, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy egy hasonló kérdést elintézzen? Nem államadóssági kérdésre gondolok, hanem mégis egy olyan közjogi jellegű tartozásra, amelynek rendezése a közbizalom szempontjából igen fontos. Az 1920-as földreform során megváltott földek megváltási árából még ki nem íizetett részek rendezésére gondolok. (Br. Vay Miklós: Lebosz!) Ezek a Lebosz.-tartozások. Amikor mi most a háború után megindult földreformnak új szakához érünk és az 1920. évi kereteket mintegy kétszeresen meghaladó földterület igénybevételét tervezzük, akkor a lelkek megnyugtatása és az eléggé soha nem értékelhető bizalom helyreállítása szempontjából (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) igen fontos lenne a még egészen vagy részben kielégítést nem nyert megváltást szenvedőknek immár nyolc év óta függőben tartott kártalantítása. Ennek valamilyen formában meg kell történnie. Nem gondolok arra, hogy ugyanazokban a keretekben történjék a 121