Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-608

608 Az országgyűlés képviselőházcjnak 156. illése 194-0 november 20-án

y szerdán. EtnÖk: A vezérszónokok közül szólásra következik? Szeder János jegyző: Megay Károly! Félnők: Megay Károly képviselő nrat illeti a szó. (Maróthy Károly: Mit tnd mentségére felhozni? — Mokcsay Dezső: Nem lehet!) Megay Károly: T. Ház! Szerettem volna előttem szólott Matolcsy Mátyás igen t képviselőtársam beszédével részletesen foglalkozni (Rajniss Ferenc: Meg is érti), de na ezt megtenném, akkor a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt, kevés idő maradna számomra abhoz, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatos gondolataimat és bírálatomat elmondhassam. Mégis méltóztassék megengedni, hogy két olyan kérdést ragadjak ki t. képviselőtársam beszédéből, amellyel # főleg foglalkozott, hiszen az idő rövidsége miatt ő sem tudott az összes agrárvonatkozású kérdésekkel foglalkozni, (Maróthy Károly: Szóval rossz a házszabály! Mégis csak oda lyukadunk ki!) méltóztassék megengedni, hogy erre a két kérdésre adjam meg válaszomat. Az egyik a búzaár kérdése. Kétségtelen, hogy a búza ára jelenleg a szükséglethez viszonyítottan alacsonyan van megállapítva, de engedje meg nekem igen t. képviselőtársam, egyenesen antiszociális intézkedésnek tartanám, ha a búza ára ma emeltetnék (Matolcsy Mátyás: A napszám is! Azt mondottam!) és a gazdák érdekeit nem is szolgálná ez, mert a gazdák kezében ma nincsenek készletek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.). ha pedig összehasonlítom a mai kereseti lehetőségeket és a búza árát, akkor is meg kell állapítanom, hogy a kormányzat nem cselekednék^ helyesen, ha a búza árát emelné. (Matolcsy Mátyás: Nem most! Az aratáskor!) A másik kérdés a következő. T. képviselőtársam korholta a kormányzatot és készletgazdálkodás bevezetését sürgette. Teljesen egyetértek képviselőtársamnak ezzel a felfogásával, mint ahogy beszédében sok olyan érdekes és értékes gondolatot vetett fel, amellyel teljes mértékben egyetértek, de engedje m3g igen t. képviselőtársam annak megállapítását, amit talán egészen nyiltan és őszintén nem lehet hangoztatni, hogy sok esetben nem a kormányzattól függ az, hogy milyen termeivénybői mennyi készletet tu*l a jövőre biztosítani. Ami^ pedig a földbirtokpolitikai kérdést illeti, kétségtelen, hogy mindenkinek, aki e pártban helyet foglal és azt hiszem, az egész Ház osztatlan helyeslésével is találkozik az a felfogás, hogy a földbirtokpolitikai kérdésben, főleg a zsidó birtokok kérdésében, erőteljesebb ütemet kellene diktálni (Rainiss Ferenc: Éljen! Várjuk! — Matolcsy Mátyás: Csinálni, csinálni!), de amilyen konciliánsan és tárgyilagosan elismerek mindent, amikor kénviselőtársam a tényeknek megfelelően állít valamit, éppen úe'y méltóztassék megengedni annak konstatálását. hogy ebben a tekintetben nem állította elénk teljesen a való helyzetet, mert hiszen nem lehet azt mondani, hogv a zsidó birtokok tekintetében semmi sem történt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Halljuk? Halljuk! — Matolcsy Mátyás: A saját földünkön nem tudnik megcsinálni!), hiszen a zsidók mintegy 160.000 katasztrális hold — amit nem lehet semminek nevezni — átadására vannak már. kötelezve és ebből körülbelül 50.000 katasztrális hold az a terület, amelyet már az év végével birtokba adnak. (Maróthy Károly: A múltban hány történt még? — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Számokat kérünk!) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék a kérdések özönével zavarni a szónokot. (Br. Vay Miklós: Interpellálhatnak délután!) Megay Károly: Kétségtelen, hogy abban az esetben, ha nem lett volna mozgósítás, ha nem lettek volna egyéb okok és főleg az, amit Matolcsy képviselőtársam említett, hogy tisztviselőhiány van, egészen bizonyos, hogy nagyobb területeket lehetett volna átadni. Nem kívánom ezzel a jelenlegi helyzetet védelembe venni, tisztán a földmívelésügyi igazgatást akarom védelembe venni abban a vonatkozásban, hogy a rendelkezésére álló keretek között megtett mindent, amit ebben a helyzetben meg lehetett tenni. (Úgy van! Ügy van! jobb felől. — Maróthy Károly: Ezt Matolcsy is mondta!) Bizonyos, hogy a törvény nem helyes, tehát indokolt — amint a miniszter úr is kijelentette az előbb — hogy új törvény jöjjön, mert új törvény nélkül nem lehet ezeket a kérdéseket megoldani. Ha majd az új törvény keretein belül nem hajtja végre a kormányzat ezeket az intézkedéseket^ akkor lehet a felelősségrevonás kérdését említeni (Matolcsy Mátyás: Kétévenkint egy törvény, de semmi megoldás!), de ha most hajtaná végre törvény nélkül, akkor igenis, felelősség terhelné más vonatkozásban. (Maróthy Károly: Nagyon sietni viszont nem szabad a miniszterelnök úr szerint!) T. képviselőtársam, bár én a Magyar Élet Pártjának vagyok a vezérszónoka, de ez a körülmény egyáltalán nem befolyásol engem abban, hogy a tárca költségvetésével kapcsolatos bírálatomat és véleményemet pártpolitikamentesen teg*yem meg. Szerény megítélésem szerint elsősorban ebben a Házban, amikor a magyar földről, annak népéről, mint az ország közgazdaságának egyik legfontosabb termelési ágáról és állítom: egyik legértékesebb néprétegének sorsáról van szó, el kell törpülnie a pártpolitikának és el kell mosódniok a pártkereteknek. Legyenek meggyőződve a túloldalon ülő kép viselőtársa ím, ezek a szempontok vezetnek engem és a Magyar Élet Pártjában minden egyes képviselőtársamat, amikor a magvar földdel és annak népével foglalkozunk. Sajnos, az idő rövid és ezért a költségvetéssé] csak nagy általánosságban és> csak az elvi kérdésekkei van módomban foglalkozni. Abból a szempontból teszem bírálat tárgyává a földmívelésügyi tárca költségvetését, hogy vájjon ez a költségvetés és a földmívelésügyi igazgatás jelenlegi szervezete alkalmas-e azoknak a nagy mezőgazdasági fpladatoknak a megvalósítására, amelyek a jövőben a m

magyar mezőgazdaságra hárulni fognak. (Rajniss Ferenc: Nem! Könnyű a válasz!) A költségvetést nem szabad és nem Ifhet kizárólag az összegszerűség szempontjából bírálni. Bár örömmel kell megállapítanunk, hoe-y ez a költségvetés 8 millió pengővel emelkedett, de az előbb említettem, hogy tárgyilagos kívánok lenni s ezért meg kell mondanom: azt hiszem, hogy ezzel a 8 millió pengő« emelkedéssel egyetlen képviselőtársam sincs ÏÏIPÎÏelégedve, mert mindnyájan jobban szerettük volna, ha a földmívelésügyi tárca jobban^ do<táltatott volna. Mindenesetre azonban számításba kell venni azokat az adottságokat, amelyek előttünk állanak, s a jelenlegi helyzetet is és meg vagyok róla győződve. hoa*y ha a költségvetés keretein belül nagyobb össje.^et lehetett volna a tárca dotálására fordítani, *