Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-810

81.0 Az országgyűlés képviselőházának 159 amely valóban jellemző volt arra- az eljárásra, ahogyan a varosok ügyeit intézték. JNeveze le­sen azt mondja a törvényjavaslatot benyújtó miniszter úr, hogy a íelsőDb hatóságoknak sze­repe kétségtelenül inkább a kerékkötő szerepi! voit a városokkal szemben. Mólyen t. Képviselőház! Ha a történelem során végigtekintünk esak úgy röptében, azt látjuk, hogy mindenütt a világon, a mi ma­gyar hazánkban is, a városokat inkább kivált­ságokkal ruházták lel, kedvezményeket bizto­sítottak a számukra, inert megereztek azt, hogy micsoda jelentősége van a városok keletkezésé­nek, fejlődósének a nemzet gazdasági és kul­turális életében. Ezzel szemben az utóbbi 50 esztendő alatt a városok és a felsőbb hatóság közötti viszony, azt mondhatnám, a farkas és a bárány példázatát mutatja. Mindig a leg; könnyebb dolog előállani és a városokat tenni felelőssé bizonyos . nehézségekért, bizonyos anomáliáikért, amelyek különösen a közteher-, viselés kérdésében mutatkoznak. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt, hogy a háború és az azt követő forradalmak után a városok is milyen nehéz helyzetbe kerültek. Nem kerülte el őket az a pénzügyi katasztrófa, amely az ' államháztartás életében bekövetkej zett, legalább olyan mértékben megállapítható volt minden egyes városnak az életében* Be­vételeiknek igen jelentékeny részét elvesztet­ték, részint a bekövetkezett pénzromlás követ­keztében, ressaut pedig az időközben hozott törvényes rendelkezések folytán. Nem kívánom •. részletesen ismertetni az arra vonatkozó ada­tokat — valamikor összeszedtük, — hogy a vá­rosoknak olyan hevételei, amelyek a háború előtt kiadásaik fedezésére rendelkezésre alltak és elvesztek, több, mint 23 millió pengőre men­tek. Csak egynéhány példát említek: a bor- es húsfogyasztási adópótlékból 2-5 millió, regale kártalanítási kötvényekért 650.000, italmeresi jövedelemből részesedés 2 millió, kereseti adok utáni pótadószedési jogból folyó jövedelem t millió, fogyasztási adók kezeléséért 5 miiho Pen jfizt a helyzetet látva és méltányolva, 1922-ben a törvényhozás intézkedett ugy, — hogy a városok életlehetőségeit mégis bizto­sítsa, sőt ' a továbbfejlődésnek is lehetőseget, adjon — hogv bizonyos bevételi forrásokat engedett át az állam. Ezeknek a bevételi for­rásoknak az eredménye — szintén a korábbi években törtc'ut összeállítás szerint — 46 mil­lió pengőre ment. Ezzel tehát visszakaptak elvesztett bevételeiket, sőt az elvesztett beve­teleken felül — ez alkalommal meg t kelje megértés érvényesülvén a városok iránt - -. továhbi körülbelül 23 millió pengőt. Azonban azt is látta mindenki, hogy azoknak a felada­toknak, amelyek a városokra hárulnak, meg ezzel sem tudnak eleget tenni. Hiszen az 1925:XXII. te., amely a városok külföldi köl­csöneinek felvételéről rendelkezett, azt mondja az indokolásában, hogy az állam mellett első­sorban a városok alkotó munkája nyújthat teret a vállalkozásnak, foglalkoztathatja az ipart, nyújthat keresetet a munkanélküliek­nek. Ezeknek a céloknak a megvalósítására az évi 23 millió pengő nem volt elegendő, ezért jött a külföldi kölcsön megszerzése, amely belföldi kölesönszolgálatnak fedezetéül különösebben is leköttetett a városoknak a törvényhozás rendelkezése folytán nyert új bevétele. 75 millió aranykorona kölcsön felvételét' engedte akkor a törvényhozás és ennek a tör­vénynek indokolásában rámutat a kormány­. ülése 19UO november 25-én, hétfőn. zat arra, hogy a városok okszerű gazdálkodást folytatnak, a vagyonkezelés módja általában megfelelő, az újabb beruházások vagyoni helyzetüket nem lógják rontani. Mindennek ellenére mi következett be az 1926. év végén* 1926 végén megállapítást nyert, hogy az ál­lamháztartás szanálására vonatkozó rendelke­zések sokkal nagyobb mértékben vették igénybe az adózókat, mint ahogy az elérni kí­vánt cél érdekében szükséges lett volna és a kormánynak azzal a gondolattal kellett foglal­koznia, hogy vagy leszállítja az adókat, vagy pedig olyan újabb beruházásokkal vagy ter­vekkel jön, amelyekre a befolyt feleslegek ra­cionálisan felhasználhatók lesznek. Amikor egyrészt ezt az akkori igen t. kormány beis­merte, másrészt már akkor előállt azzal, hogy az önkormányzati adóztatás az uka annak, hogy az adóteher ilyen nagy, ilyen arányta­lan és ilyen igazságtalan és jöttek az önkor­mányzatok hatályosabb ellenőrzésére vonat­kozó törvényes rendelkezésekkel, jöttek azzal, hogy a községi pótadó százalékát generálisan 50%jban kívánták megállapítani, amire vonat­kozóan ugyan már előbb is volt kormányren­delet. Mélyen t. Képviselőház! Ugyanekkor azon­ban még más is történt. Az történt, hogy a vá­rosok bevételét mar ezzel az 1927 : V. tc.-kel megcsonkították, mert hiszen leszállíttatott a házadó, amely az önkormányzati adóztatásnak alapja, leszállít tátott a kereseti adó és felemel­tetett ugyanakkor az adómentes kereseti érték­határ. Jött azután a városoknak átengedett bor- és húsfogyasztási adó, ahol a borfogyasz­tási, adó felét egy rendelettel elvonta a kor­mány, majd jött a forgalmiadónál a fázis­rendszerre való áttérés, aminek következtében megint lényegesen leszállott a városok része­sedése. Mindez azonban még mindig nem hatott olyan mértékben zavaróan a városok pénzügyi helyzetére, hogy ennek súlyosabb konzekven­ciái lettek volna, ha nem történnek további olyan intézkedések, nagyon sokszor a városok tiltakozása és sírása, feljajdnlása után, ame­lyek azután igazán súlyosan érintették a váro­sokat. Elkezdődött az a rendszer, amely az ál­lamháztartás egyensúlyban tartása érdekében bizonyos terheket az állam válláról levett és' egyszerűen ráhárított az aníonómiákra. így a rendőrségi hozzájárulás címén több mint 5 mil­lió pengőt hárítottak át. Az elemi iskolák épí­tésével kapcsolatban felmerült költségek, köl­csönök annuitása címén több mint 5 millió pengő hárult a városokra. A különféle szociális terhekből több mint 4 millió pengő, továbbá a főispáni hivatal, anyakönyvi hivatal, iskolán­kívüli népművelés és,a testnevelés költségei mind új terhekként jelentkeztek a városok ház­tartásában, nem is beszélve arról, hogy a ko­rábbi állapottal szemben még a laktanyák után fizetett minimális térítési összeget is házadó alá vonta a pénzügyi kormányzat. Mélyen t. Képviselőház! Csak a végössze­get mondom. Ezeknek az új terheknek az Ösz­szege 1934-ben már 25 millió pengőn felül emel­kedett. Csak annyit mondhatok, hogy azóta a terhek nem csökkentek, sőt az újabb és újabb áthárítások növelték ezeket. A városok tehát odajutottak, hogyha nekik átengedett 46 millió pengő az elveszett régi bevételeiket és a rájuk hárított terheket fedezni elegendő már nem volt. Több mint 2 millió pengő tehertöbblet ál­lott elő, nem beszélve arról, hogy például 'a; Speyer-kölcsönből történt beruházásokból IS

Next

/
Thumbnails
Contents