Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-810

81.0 Az országgyűlés képviselőházának 159 amely valóban jellemző volt arra- az eljárásra, ahogyan a varosok ügyeit intézték. JNeveze lesen azt mondja a törvényjavaslatot benyújtó miniszter úr, hogy a íelsőDb hatóságoknak szerepe kétségtelenül inkább a kerékkötő szerepi! voit a városokkal szemben. Mólyen t. Képviselőház! Ha a történelem során végigtekintünk esak úgy röptében, azt látjuk, hogy mindenütt a világon, a mi magyar hazánkban is, a városokat inkább kiváltságokkal ruházták lel, kedvezményeket biztosítottak a számukra, inert megereztek azt, hogy micsoda jelentősége van a városok keletkezésének, fejlődósének a nemzet gazdasági és kulturális életében. Ezzel szemben az utóbbi 50 esztendő alatt a városok és a felsőbb hatóság közötti viszony, azt mondhatnám, a farkas és a bárány példázatát mutatja. Mindig a leg; könnyebb dolog előállani és a városokat tenni felelőssé bizonyos . nehézségekért, bizonyos anomáliáikért, amelyek különösen a közteher-, viselés kérdésében mutatkoznak. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt, hogy a háború és az azt követő forradalmak után a városok is milyen nehéz helyzetbe kerültek. Nem kerülte el őket az a pénzügyi katasztrófa, amely az ' államháztartás életében bekövetkej zett, legalább olyan mértékben megállapítható volt minden egyes városnak az életében* Bevételeiknek igen jelentékeny részét elvesztették, részint a bekövetkezett pénzromlás következtében, ressaut pedig az időközben hozott törvényes rendelkezések folytán. Nem kívánom •. részletesen ismertetni az arra vonatkozó adatokat — valamikor összeszedtük, — hogy a városoknak olyan hevételei, amelyek a háború előtt kiadásaik fedezésére rendelkezésre alltak és elvesztek, több, mint 23 millió pengőre mentek. Csak egynéhány példát említek: a bor- es húsfogyasztási adópótlékból 2-5 millió, regale kártalanítási kötvényekért 650.000, italmeresi jövedelemből részesedés 2 millió, kereseti adok utáni pótadószedési jogból folyó jövedelem t millió, fogyasztási adók kezeléséért 5 miiho Pen

jfizt a helyzetet látva és méltányolva, 1922-ben a törvényhozás intézkedett ugy, — hogy a városok életlehetőségeit mégis biztosítsa, sőt ' a továbbfejlődésnek is lehetőseget, adjon — hogv bizonyos bevételi forrásokat engedett át az állam. Ezeknek a bevételi forrásoknak az eredménye — szintén a korábbi években törtc'ut összeállítás szerint — 46 millió pengőre ment. Ezzel tehát visszakaptak elvesztett bevételeiket, sőt az elvesztett beveteleken felül — ez alkalommal meg t kelje megértés érvényesülvén a városok iránt - -. továhbi körülbelül 23 millió pengőt. Azonban azt is látta mindenki, hogy azoknak a feladatoknak, amelyek a városokra hárulnak, meg ezzel sem tudnak eleget tenni. Hiszen az 1925:XXII. te., amely a városok külföldi kölcsöneinek felvételéről rendelkezett, azt mondja az indokolásában, hogy az állam mellett elsősorban a városok alkotó munkája nyújthat teret a vállalkozásnak, foglalkoztathatja az ipart, nyújthat keresetet a munkanélkülieknek. Ezeknek a céloknak a megvalósítására az évi 23 millió pengő nem volt elegendő, ezért jött a külföldi kölcsön megszerzése, amely belföldi kölesönszolgálatnak fedezetéül különösebben is leköttetett a városoknak a törvényhozás rendelkezése folytán nyert új bevétele. 75 millió aranykorona kölcsön felvételét' engedte akkor a törvényhozás és ennek a törvénynek indokolásában rámutat a kormány. ülése 19UO november 25-én, hétfőn. zat arra, hogy a városok okszerű gazdálkodást folytatnak, a vagyonkezelés módja általában megfelelő, az újabb beruházások vagyoni helyzetüket nem lógják rontani. Mindennek ellenére mi következett be az 1926. év végén* 1926 végén megállapítást nyert, hogy az államháztartás szanálására vonatkozó rendelkezések sokkal nagyobb mértékben vették igénybe az adózókat, mint ahogy az elérni kívánt cél érdekében szükséges lett volna és a kormánynak azzal a gondolattal kellett foglalkoznia, hogy vagy leszállítja az adókat, vagy pedig olyan újabb beruházásokkal vagy tervekkel jön, amelyekre a befolyt feleslegek racionálisan felhasználhatók lesznek. Amikor egyrészt ezt az akkori igen t. kormány beismerte, másrészt már akkor előállt azzal, hogy az önkormányzati adóztatás az uka annak, hogy az adóteher ilyen nagy, ilyen aránytalan és ilyen igazságtalan és jöttek az önkormányzatok hatályosabb ellenőrzésére vonatkozó törvényes rendelkezésekkel, jöttek azzal, hogy a községi pótadó százalékát generálisan 50%jban kívánták megállapítani, amire vonatkozóan ugyan már előbb is volt kormányrendelet. Mélyen t. Képviselőház! Ugyanekkor azonban még más is történt. Az történt, hogy a városok bevételét mar ezzel az 1927 : V. tc.-kel megcsonkították, mert hiszen leszállíttatott a házadó, amely az önkormányzati adóztatásnak alapja, leszállít tátott a kereseti adó és felemeltetett ugyanakkor az adómentes kereseti értékhatár. Jött azután a városoknak átengedett bor- és húsfogyasztási adó, ahol a borfogyasztási, adó felét egy rendelettel elvonta a kormány, majd jött a forgalmiadónál a fázisrendszerre való áttérés, aminek következtében megint lényegesen leszállott a városok részesedése. Mindez azonban még mindig nem hatott olyan mértékben zavaróan a városok pénzügyi helyzetére, hogy ennek súlyosabb konzekvenciái lettek volna, ha nem történnek további olyan intézkedések, nagyon sokszor a városok tiltakozása és sírása, feljajdnlása után, amelyek azután igazán súlyosan érintették a városokat. Elkezdődött az a rendszer, amely az államháztartás egyensúlyban tartása érdekében bizonyos terheket az állam válláról levett és' egyszerűen ráhárított az aníonómiákra. így a rendőrségi hozzájárulás címén több mint 5 millió pengőt hárítottak át. Az elemi iskolák építésével kapcsolatban felmerült költségek, kölcsönök annuitása címén több mint 5 millió pengő hárult a városokra. A különféle szociális terhekből több mint 4 millió pengő, továbbá a főispáni hivatal, anyakönyvi hivatal, iskolánkívüli népművelés és,a testnevelés költségei mind új terhekként jelentkeztek a városok háztartásában, nem is beszélve arról, hogy a korábbi állapottal szemben még a laktanyák után fizetett minimális térítési összeget is házadó alá vonta a pénzügyi kormányzat. Mélyen t. Képviselőház! Csak a végösszeget mondom. Ezeknek az új terheknek az Öszszege 1934-ben már 25 millió pengőn felül emelkedett. Csak annyit mondhatok, hogy azóta a terhek nem csökkentek, sőt az újabb és újabb áthárítások növelték ezeket. A városok tehát odajutottak, hogyha nekik átengedett 46 millió pengő az elveszett régi bevételeiket és a rájuk hárított terheket fedezni elegendő már nem volt. Több mint 2 millió pengő tehertöbblet állott elő, nem beszélve arról, hogy például 'a; Speyer-kölcsönből történt beruházásokból IS