Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-811

Az országgyűlés képviselőházának 159. millió pengő a kormány tudtával és hozzájáru- \ lábával nem. jövedelmező beruházásokra használtatott, hanem kulturális és szociálpolitikai, ! közegészségügyi célok szolgálatára. Amikor j így áll a dologi csészén természetes, hogy ,50%-os" pótadóbol mindezeket a feladatokat teljesíteni nem lehet. . Nagyon érdekes, hogy amikor újabb állami terhek merülnek fel, újabb nagy anyagi erőket igénylő intézkedések történnek és a költségvetésben hiány mutatkozik, a pénzügyminiszter úr egészen természetesnek és kézenfekvőnek ta- j lálja, hogy az adóterhek emelésére vonatkozó i javaslattal jön. így volt a múlt évi költségvetés során és így van a mostani költségvetés- i nél is. Amit tehát a kormánv a hatalom teljes birtokában nem tud megtenni, hogy egy pengő- I bői kettőt fizessen ki, azt kívánnák a városoktói, hogy 46 millió pengőből tudjanak kifizetni ' 50 vagy 55 millió pengőt úgy, hogy ne keresse nek valami utat és módot bevételeik növelésére. (Keményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Nem erről van szó! Egészen félre méltóztatik érteni!) Majd arra is rátérek, hogy miről van szó. A helyzet tehát az, hogy abból a községi pótadóból, amely a kormány adóstatisztikája szerint 34 millió pengőre ment, az elmúlt években körülbelül 72%-ot, 25 millió pengőt a községek vagy a városok nem a maguk céljaira, hanem a rájuk hárított állami terhek elviselésére kénytelenek szedni. Tulajdonképpen tehát 72%-ban nem önkormányzati, hanem burkolt állami adók azok, amelyek a városok költségvetésében forma szerint autonóm adóból fedeztetnek. Mélyen t. Képviselőház! Arról van szó, hogy az 50 százalékon felüli községi pótadó vagy általában a községi pótadó magas százaléka aránytalanná és igazságtalanná teszi az adóztatást. Meg kell állapítanom, hogy egyedül az a tény, hogy a községi pótadó hány százalék, egyáltalán nem lehet kritérium arra, hogy ez milyen mértékben érinti az állami adóztatást. Ez kritérium lehetne akkor, ha minden autonóm közületben azonos volna az adóztatás rendszere. Csak néhány példát mutatok azonban. Budapesten, Pécsett és Sopronban házbérfillért szednek. 1934-ben például Sopronban .172.000, Pécsett 207.000 pengőt szedtek be ezen a címen. Ez Debrecenre vonatkozóan, ha ott is házibérfillért szednének, 10 százalékos községi pótadónak felelne meg. Ha tehát Debrecen bevezeti a házbérfilléreket, abban a percben 10 százalékkal leszállítható a községi pótadója, ellenben a város lakosságának, az adófizetőnek a terhe egy fillérrel nem lesz kevesebb. De itt van egy másik dolog, ami megint érinti a községi pótadó százalékának kérdését. Az a rendszer van külföldön is, nemcsak nálunk, hogy a burkolás költségeit részben a közpénztár, részben a háztulajdonosok viselik. Vannak városok, ahol ezeknek a költségeknek 50 százalékát viseli a közpénztár és 50 százalékát a, háztulajdonos, vannak városok

% ahol a háztulajdonos ezeknek csak 25 százalékát viseli és 75; százalékát a közpénztár. Ez a további 25 százalék már községi pótadókban jelentkezik és azt mutatja egyik és másik város relációjában, hogy az egyikben kedvezőbb a háztartási helyzet, mint a másikban, ott, ahol 50 százalék a községnek a terhe, és kedvezőtlenebb ott. ahol 75 százalék, holott végeredményben az adöfizeipnek a helyzete ugyanaz. A községi pótado szúzálékát venni [ tehát egyedül kritériumnak. éz: mégtévesztő'.hatású. .'.-., -•' ívi De,;van."niég egy másik és egy harmadik ülése 1940 november 25-én, hétfőn. 811 kritérium is. Az például, hogy milyen részesedést kapnak az egyes községek a forgalmi adóból. Itt utalnom kell arra, hogy például Debrecenben a forgalmi adóból a részesedés fejenként 1-50 pengő, Miskolcon, 5'97 pengő, Pécsett 4-49 pengő, Székesfehérváron 425 pengő. El sem hihető az, hogy egyes városokban a gazdasági élet, a forgalom, a fogyasztás tekintetében ilyen különbségeket indokoló tények megállapíthatók lennének. Azok a városok, amelyek 4—5 r pengős f fejenkénti részesedést kapnak kiutalás alapján a forgalmi adó közös kasszából, kevesebb százaiékos községi pótadóval boldogul hatnak, mint azok, amelyek 1—2 pengős kiutalást kapnak. Ezentúl arra is bátor vagyok rámutatni, hogy 1931-ben a kormány hivatalos adóstatisztikája szerint az összes közjogi bevételekből, amelyeknek^ összege 1UÓ7 millió volt, a törvényhatósági városoknak a részesedése, beleértve Budapestet is, 135 millióra ment, tehát 13*67 százalékra. 1938-ban a legutolsó közzétett hivatalos adóstatisztika szerint az 1301 millióból 140 millió jutott, tehát 10"77 százalék, vagyis, majdnem 3 százalékkal kevesebb az. önkormányzatok- részesedése az összes közjogi bevételekből, mint ezelőtt 8 esztendővel. (Keményi-Seiinelier Lajos pénzügyminiszter: Természetes is!) ,Nem valószínű tehát, hogy a községi pótadó százaléka lenne az ok ennek a kérdésnek a megítélésénél, ami. mondom, nagyon relatív. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy egészen más dolgok azok, amik itt rendezést Kívánnak, amely kérdések rendezésévei az a befolyás, amely a községi pótadó révén ina gyakoroltatik, meg fog szűnni és kedvezőbbé válik. A legelső az, amit annyiszor kértek a városok: méltóztassék megszabadítani őket a rendőrségi hozzájárulástól. Évtizedeken keresztül látták el ingyen az államrendészetet a városok s 1912-től kezdve bizonyos segélyt adott az állam e célra nekik és amikor az állam átvette rendeltetésszerűen azj államrendészetet a maga kezelésébe, azzal hálálta meg a városok évtizedekig tartó ingyen munkáját, hogy rendőrségi hozzájárulást hárított rájuk, mintha ott, ahol a csendőrség iátja

; el a közbiztonsági szolgálatot, hozzájárulnának ezekhez a terhekhez. Igen nehéz kérdés a külföldi kölcsönök rendezése. Ezt már voltam bátor egy alkalommal felhozni és kérni a pénzügyminiszter urat, méltóztassék kézbevenni ezt a kérdést. Az államra vonatkozólag történtek megegyezések és pedig kedvező eredményt hozó megegyezések; Budapest székesfővárosnál is történtek, történtek^ a Nemzeti Banknál, amely pedig igen jelentős hasznot produkált minden esztendőben, egyedül a városokra vonatkozólag nem történt semmi és nem történt azután, hogy a városok maguk akarták

: ezt a kérdést rendezni akkor, amikor a kötvények kurzusa leszállott. Hiszen volt idő, amikor a ICO dollár névértékű kötvény kurzusa 1931-ben leszállott 28 dollárra, sőt 1932 júniusában leszállott 17 dollárra s amikor a városok azon voltak, .hogy ezeket a kötvényeket visszaváltsák, nem engedte meg a pénzügyi kormányzat, hogy a városok visszaváltsák: ezeket a kötvényeket, de visszaváltották mások, .hiszen publikálták nem egy alkalommal, hogy például a Speyerkötvények 60%-a idebent van az országban s a 20 dollárért megvásárolt kötvények után 5 dollárt fizettek és fizetnek ma is a Városok azoknak a spekulánsoknak, akik ezt a visszavásárlást eszközöltek. 3—4 esztendő alatt m