Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-809

Az országgyűlés képviselőházának 159. ezeket a panaszokat és egy külön rendelet kiadását kérni, hogy a hatóságok nyugton tudják elintézni ezeket a kérdéseket, mert különben nem vállalták a felelősséget. Azelőtt- azt mondották: itt van a nyakunkon a felelősség, nem vállaljuk. Pedig ez olyan magától értetődő dolog, hogy nem is kellett volna ezzel elmennem a szomszédba és mégis fel kellett jönnöm a minisztériumba, az illetékes osztályba és megkérnem az illetékeseket, hogy adjanak le egy ilyen értelmű rendelkezést a pénzügyigazgatósághoz, hogy az alantas tisztviselő meg merje tenni ezt az egészen magától értetődő dolgot. Épp így vagyunk a részletfizetési kedvezmény megadásával. Hat hónapig megadja az adóhivatal, egy évig a pénzügyigazgatóság, azonfelül pedig a pénzügyminisztérium. Ezt a dolgot is ott a helyszínen ki lehet vizsgálni, egészen szépen el lehet intézni minden instanciázás nélkül és merem hinni, hogy ennek a kérdésnek elintézése nagy lelki megnyugvást keltene. Mert, igen t. miniszter úr, nem méltóztatik tudni, hogy az adók behajtása milyen óriási visszahatással van a lakosságra. Én láttam az én kerületemben, különösen egyik községben, hogy amikor a férfi be volt vonulva, majdnem minden hónapban ott volt a végrehajtó. Nem győztünk hivatkozni arra a rendeletre, amely kimondja, hogy amíg a férfi katona, addig nem lehet végrehajtani, mégis végrehajtottak. Hogy miért ez a zaklatás, azt nem tudom megérteni. (Szász Lajos államtitkár: Miért nem jött fel?) Én lent intéztem el az alsóbb fórumoknál. Nem jövök mindennel a minisztériumba. (Szász Lajos államtitkár: Akkor úgy is jó! — Meskó Zoltán: így is jó, úgy is jó, ez a lényeg!) Nagy megnyugvással vettem tudomásul a miniszter úrnak azt a szándékát, hogy ebben az évben az általános közigazgatási adóról szóló törvényjavaslatot be kívánja nyújtani. Ez nagyon helyes, mert hiába hozunk mi az egyenesadóról szóló törvényt, amely messzemenő kedvezményeket biztosít egyes embereknek, nem érezteti hatását azért, mert az a sok pótadó leront mindent, amit itt a Házban megszavazunk. Ha ezt el tudjuk tüntetni, akkor majd érezhetővé válik az a sok kedvezmény, amit a törvény biztosít. Amikor azonban arról van szó, hogy ilyen általános közigazgatási adót méltóztatik bevezetni kívánni, azt is kérném, — amiről a kultusztárca költségvetésének tárgyalásánál is szó volt — hogy ugyanakkor általános kultuszadót is méltóztassanak bevezetni., Horváth Győző kalocsai püspök úr egy törvényjavaslatott dolgozott ki, amelyben kimutatta, hogy 35 százalékos kultuszadóval rendezve vannak az összes iskolák ügyei és nem lesz eset arra, hogy 80—100 százalékos, (Szász Lajos államtitkár: Meg 200!) meg ennél magasabb iskolaadóval rontsák le azt, amit a miniszter úr itt a Házban jóindulattal kíván kedvezményként nekik juttatni. (Nagy Ferenc: A párbért is új alapokra kellene fektetni!) Ez roppant fontos dolog és ha ezt megteszi a miniszter úr, nagyon hálás lesz neki mindenki, mert mégis csak fontos dolog, hogy a lelki egyensúly meg ne billenjen. Igaza volt a miniszter úrnak, boldog lehet az a nemzedék, amely olyan feladatokat tud megoldani, mint amilyenek a mi feladataink, de hogy ezeket valóban meg is lehessen oldani, ahhoz lelki felemelkedettségre van szükség, mert akkor a legvégső áldozatot is szívesen ülése 1940 november 25-én, hétfőn. 809 meghozza mindenki, mivel látja azt, hogy vele is úgy bánnak, amint egy adózóval bánni kell. Mélyen t. Ház! Legyen szabad még felhívnom- a miniszter úr figyelmét arra, amit Tassy Kristóf barátom is felemlített, ez pedig a közmunkával tsággal és az útadóval kapcsolatban az, hogy ami a községé, maradjon a községnek. A község le kell, hogy adja a vármegyének a befolyt adó 90%-át, 10%-át kegyesen meghagyja a vármegye s az eredmény az, hogy azt a 10%-ot hagyja meg, amelyet nem lehet behajtani. (Derültség.) Az utak borzasztó rossz állapotban vannak ilyenkor ősszel, tessék megnézni, a kocsik felfordulva, összetörve ott vannak az út szélén, pedig az emberek nem azért fizetik ezt az adót, hogy ne legyen útjuk; joggal megkívánják tehát, hogy amit ők, mint a község polgárai, a községnek fizetnek, az maradjon meg a községnek. A végrehajtásokkal kapcsolatban arra kérem a miniszter urat, — nem kíméletet kérek, csak méltányosságot — hogy ha meg tudnak hagyni az állatok részére hat hónapra való takarmányt, akkor az adózó polgárnak is hagyjanak meg legalább hat hónapra való élelmet. Mélyen t. Ház! A beszédidőm lejárt, beszédemet be kell fejeznem. Örömmel köszöntöm ezt a szociális érzéstől áthatott költségvetést és csak arra kérem a^ miniszter urat, hasson oda minden erejével, bármennyi áldozatot kíván is a nemzettől, hogy a szociális felemelkedés minél előbb bekövetkezzék és legyen meg az alapja a szebb és boldogabb Magyarországnak. (Helyeslés, a baloldalon.) A költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Zeöld Imre Péter jegyző: Vásáry István! Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: T. Képviselőház! Eeibel, előttem szólott t. képviselőtársam, aki a pénzügyi kormányzat általános érvényű elveivel, rendelkezéseivel foglalkozott, beszéde végén kitért egy szerintem részletkérdésre, a községi DÓtadók helyett bevezetni szándékolt egységes közigazgatási adó kérdésére és ezt a gondolatot nagy örömmel üdvözölte, mint amely alkalmas lesz arra, hogy az arányos és igazságos adóztatás elvét megvalósítsa. Eredetileg is az volt a szándékom, hogy a pénzügyminiszter úrnak az expozéja alkalmával idevonatkozólag tett nyilatkozata alapján érintsem ezt a kérdést és már most állást foglaljak a pénzügyminiszter úrnak eme terve ellen, mint ahogyan állást foglaltam a magyar vátrosok kongresszusának megbízása alapján 1931-ben, amikor már hasonló tervvel kívánt, akkor a belügyi kormányzat, előállni. Mélyen t. Képviselőház! Az általános közigazgatási adó kérdésének felvetése, a községi pótadó százalékának különbözősége és ennek hangoztatása az én megérzésem szerint valahogv beletartozik abba az irányzatba, amely az utóbbi félszázadon keresztül nagyon kevés kivétellel a városok gazdálkodásával és pénzügyi helyzetével szemben megnyilvánult. Azt lehet mondani, hogy egyedül csak az 1912:LVIII. te. volt az, amely bizonyos megértést mutatott a városok iránt, amelynek indokolása rámutatott arra, hogy arra kelj törekedni, hogy az állam vezető és irányító ereje segítségére siessen a városok öntevékenységének és velük együtt munkálja a helyes fejlő dés érdekeit. Ugyanennek a törvénynek az indokolásában olvasunk egy másik kifejezést is. 120*