Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-807

Az országgyűlés képviselőházának 159. Erdély földjét. Amikor ezt látjuk, nem szabad elzárkózni annak az igazságnak felismerése elöl, hogy igenis nincs ennél fontosat»b kérdés és ezért nem lesz senki ebben a Házban, aki a családvédelmi szempontok érvényesítésének megszavazása elől elzárkózhatnék. Itt hiába minden más erőlködés, ha nem sikerült nekünk talpraállítanunk ezt a nemzetet és ha nem sikerül felfokoznunk a születések számát. Ha nem tudunk odáig eljutni, hogy családonként a mai két és fél helyett legalább három és fél gyermeket tudjunk elérni, akkor továbbra is a kihaló nemzetek sorába fogunk tartozni. Itt van a tisztviselőtársadalom, amelyre mi mindenkor nyugodtan számíthatunk és ha vannak is ott kilengések, éppen az a keserűség, a mindennapi élettel való keserves harc kényszeríti Őket a túlsó oldalra. Ilyen körülmények között sürgősebb teendőt nem tudok látni, mint azfc, hogy jöjjön egy másik fizetésrendezés, amely az aránytalanságokat meg fogja szüntetni. Mert ha azt nézzük, hogy mit jelent a 7%v amit kapnak, akkor azt látjuk, hogy á XI. fizetési osztályban 10-50 pengőt, a X. fizetési osztályban 12 pengőt, a IX. fizetési osztályban 18 pengőt, a VIII. fizetési osztályban 25-50 pengőt, a VII. fizetési osztályban 33 pengőt, a VI. fizetési osztályban 54 pengőt, az V. fizetési osztályban 78 pengőt. A két legfelsőbben tehát egészen elugrott a többitől és nem tartja be azt az arányt, amelyet látunk az alsóbb fizetési osztályokban. Pedig amikor valaki már a VI. fizetési osztályba kerül, rendesen gondoskodott gyermekeiről, azok elhelyezkedhettek, tehát a VI. fizetési osztálybeli tisztviselő számára nem olyan életfontosságú dolog, hogy ő is megkapja ezt a 7%-ot. Ezért azt vallom és mondom, -r amit az egyik úrral a pénzügyminisztériumban beszéltem és ott felfogásomnak fifejezést is adtam — hogy sokkal igazságosabbnak vélem azt, hogy ne legyen egy átlagos 7%i-os emelés, hanem legyen az alacsonyabb tisztviselőknél 7%> az emelés, a magasabbaknál 5%, de a feleség után a családi pótlékot emeljék fel 30 pengőre, a gyermekeknél is menjünk tovább egészen 30 pengőig. (Meské Zoltán: A hatodiknál már 80-ig!) Ez inkább megközelítette volna az igazságot és nagyobb megnyugvást keltett volna, mint ez az átlagos 7%>. (Szász Lajos államtitkár: A tisztviselők kérték! — Meskó Zoltán: Legjobb befektetés, adóalanyokat kapnak!) Ne felejtsük el, azért mondom ezt igazságtalanságnak, mert nélkülözi a családvédelmi vonatkozásokat. . Egyformán vonatkozik ez _ a nőtlenre, éppen úgy, mint a családosra. Pedig mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a nőtlen tisztviselő garzonlakásban szépen meghúzza magát, ellenben a családos tisztviselő nem elégedhetik meg egyszobás lakással, hanem legalább kétszobást kell bérelnie, ami sokkal drágább, azonkívül ahol gyermekek vannak, azoknak ruházatáról, iskoláztatásáról kell gondoskodnia. Ezt az intézkedést tehát nem tartom megfelelőnek s ezért nagyon kérem a miniszter urat, hogy egy új fizetésrendezéssel álljunk elő, amelynek feltétlenül családvédelmi szempontból kell elindulnia. Mert hogyan képzeljük mi azt, hoigy annak a tisztviselőnek legyen nagy családja, amikor némelyik ihelyen az illető 15 évig is szolgál, amíg bekerül a státusba, tehát 40 éves emberrel állunk szemben, aki addig nem mer családot alapítani, vagy ha alapít, nem akar gyermeket, mert nem akarja látni a család nyomorát. Tehát most 40 éves korában gondoljon családalapításra, amikor még: minKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1940 november 25-én, hétfőn. 807 dig csak a XL fizetési osztályban lesz éveken keresztül? Mélyen t. Ház! Ilyen viszonyok között ne beszéljünk népszaporodásiról és ne reménykedjünk a jobb magyar jövőben. Ezt az állapotot meg keli szüntetni. Koppant fontos, ami pártom követelése, a fizetések arányosítása. Nem lehet ugyanis 80 pengős fizetés mellett egy diplomás fiatalembert alkalmazni, ez beleütközik minden igazságba, beleütközik a szociális etikába. Ezt nem lehet tűrni és nem lehet nézni. Még 120 pengő sem üti meg azt a mértéket, amely megfelelő volna. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalság családot alapítson, tessék a létminimumot felemelni 160 pengőre, hogy ezzel elindulhasson az életnek és na majd. ielesége után megkapja azt a 30 pengőt, hiszem, hogy nem fogja megvárni a 40 évet, amíg házasságra adja fejét, hanem akkor, amikor fiatal erőben van, fogja megvetni annak az új magyar fészeknek alapját, amelytől várhatjuk a magyarság megerősödését, mert csakis abban a családban van a nemzetnek ereje (Meskó Zoltán: Gyökere!), gyökere, ez táplálja, neveli és gyarapítja és ha ez a gyökér egészségtelen, mint ahogy a mai világban egészségtelen, akkoir ennek a nemzetnek el kell sorvadnia. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) Mélyen t. Ház! Tessék kimenni a vidékre és ha ott azt látják, hogy egyke vagy egyse van ás kérdezik, hogy miért, az a válasz : az uraktól tanultuk meg. Ezért a fizetés alapja csakis a családvédelem lehet. Nem lehet olyan skálát megmerevíteni, amely lehetetlenné teszi a családról való gondoskodást, hanem arra kell törekednünk, hogy az olyan legyen, hogy csalogassa őket a családalapításra, de nemcsak hogy csalogassa, mint az önállósítási alap csalogatja önálló exisztenciára az egyéneket, hanem szükséges az is, hogy továbbra is érezzék az állam hathatós segítségét és támogatását. hogy a tisztviselő gyermekeit a maga állásához képest tudja felnevelni. Én tudom, azt fogják mondani, hogy kevés erre a pénz. Ha azonban meg van állapítva a minimum, amely a nőtlent és a nőst egyaránt megilleti és ha hozzájön azután ehhez a kellő nagyságú családi pótlék, a kérdést meg lehet oldani. Én már ismételten szóvátettem a Házban a nagy nyugdíjterhekkel kapcsolatban, hogy mindenkinek a nyugdíját szüneteltetni kell, akinek a havi jövedelme az 10CO pengőt eléri. (Helyeslés balfelöl. — Gróf Festetics Domonkos: Helyes!) Nem azt mondom, hogy töröljék, hiszen áz illető azt megérdemelte, csak szüner teltessék addig, amíg az a havi 1000 pengős jövedelme megvan és ha majd ez megszűnik, a nyugdíjat újból folyósítsák, tehát akkor, ha újból olyan helyzetbe jön, hogy nem lesz 1000 pengő jövedelme. Különösen áll ez, t. államtitkár úr, amikor az üzemek élére odaállítanak kegyelmes urakat (Gróf Festetics Domonkos: Ügy van! Ügy van!), akiknek magas nyűg díjuk vau és így még 10M) pengőket vágnak zsebre, ezzel nem engednek érvényesülni más tisztességes, becsületes embereket, akik annál a vállalatnál lehet, hogy mint kis tisztviselők, de évtizedeken át becsületesen, odaadással dolgoztak, és most odajön egy kegyelmes úr, akinek bár fogalma sincs a kereskedelmi életről, el veszi tőlük az előmeneteli lehetőséget. (Gróf Festetics Domonkos: Az úgynevezett ejtőernyősök! — Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Ha áldozatkészséget követelünk, akkor ugyanígy kell szólnom a katonatisztekről is. 120