Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-808
808 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 19 W november 25-én, hétfőn. En nem irigyelem őket, igenis meg kell őket fizetni, de mégis keressük a sokgyermekes katonatiszteket Mi gondoskodunk nyugodt életről, ők is gondoskodjanak arról, hogy ennek a hazának adjanak gyermekeket. Egy másik szomorú jelenség is van a magyar közéletben. Vannak egyes urak, akik leköszönnek rendfokozatukról, de elfelejtenek ugyanakkor lemondani nyugdíjukról. (Úgy van! a jobboldalon. — Baky László: Megszolgálták, megérdemelték! Nem lehet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reibel Mihály: Ha arról van szó, hogy ezt a hazát mindenkinek szolgálni kell, ha az illető abban a rangfokozatban nem akarja szolgálni, ne várja az illető, hogy a haza tovább adja neki a nyugdíjat. (Baky László: Ez egészen helytelen álláspont!) Igenis, egy törvényjavaslattal kell a Ház elé jönni, hogy aki lemond katonai rangjáról, az mondjon le a nyugdíjáról is. (Baky László: Önérzetes ember nem tűrheti el, hogy megalázzák!) Ha abban a rangban szolgálta a hazáját, ám tegye, de ha nem akarja szolgálni -.. (Baky László: Tessék tárgyilagos bírálatot mondani!) Elnök: Méltóztassék, Baky képviselő úr, csendben maraüni és a közbeszólásait abbahagyni. (Baky László: Nem lehet így beszélni!) Beibel Mihály: A beruházási kölcsönnel kapcsolatban megemlítem, hogy 40 millió pengő be van áüítva a költségvetésbe azért, mert százezrek voltak benn katonai szolgálatban és így nem volt alkalmuk arra, hogy ók az aratásban, a cséplésben részt vegyenek és most télire kenyér nélkül maradtak. Az iparügyi tárca tárgyalásánál szóvátettem ezzel az intézkedéssel kapcsolatban, amelyet teljesen helyesnek tartok és ami méltányos is, Hogy mialatt valaki a hazát szolgálta, bárki is rövidséget szenvedjen. A főváros gondoskodott azokról a kisiparosokról, akik katonai szolgálatot teljesítettek és elég szép, tisztességes összeget bocsátott rendelkezésükre, hogy iparukat folytathassák, de nem történik ez így a vidéki iparossággal, amelyet — mint akkor is mondottam -- nem is lehet olyan iparosnak tekinteni, mint amilyen a városi iparos, mert az a vidéki iparos tulajdonképpen nem iparából, hanem mezőgazdasági munkájának jövedelméből él meg, ettől pedig ebben az esetben elesett. Nagyon kérem, szíveskedjék intézkedni, hogy pótiutézkedés történjék arra, hogy ezt figyelembe véve, ezeket az embereket ne zárják el a közmunka elől, hanem adják meg a lehetőséget arra, hogy ezek is meg tudják szerezni a télire való kenyeret. Nehéz kérdés ez, mert vaunak községek, amelyeknek nem tudnak olyan közmunkát adni, amelyből olyan munkaalkalmat lehetne teremttni, hogy ezek az emberek megszerez hassók a télire valót, de mindenesetre oda kell hatni, hogy ezek az emberek lássák, hogy az államnak nem mostohagyermekei. Ma ugyanis végtelenül fáj nekik, hogy ők, akik a magyar életnek a többivel azonos módon sorstársai, ki vannak zárva ezekből a munkaalkalmakból. Mélyen t. Ház! Ami az adópolitikát illeti, teljesen helyeslem és aláírom a miniszter úr felfogását, aki azt mondja, hogy a nemzeti munkának nem szabad megállania és annyira fontos annak fejlődése és haladása, hogy amennyiben erre a célra nem állana elegendő pénz rendelkezésre, a pénzt hitel útján kell előteremteni. Ez már régi évtizedek követelése. Bell Miklóstól kezdve mindig ezt hangoztatták és ezt látjuk másutt is megvalósítva, mert igazság az, hogy nem az arany szabja meg, hogy a belföldi gazdasági élet által igényelt finanszírozások milyen mértékben történhetnek, mert ezt kizárólag maga a belföldi termelés, a belföldi gazdasági élet szabja meg. Papirosból aranyat lehet csinálni. Bőségesen meg fog térülni ennek értéke a munkaalkalmak megteremtésében és egy szociálisabb élet megindulásában. Ami az igazságosabb, arányosabb adóztatást illeti, éhben az évben hoztuk meg. az egyenesadóról szóló törvényt, valamint a társulati adóról szóló törvényt. Majd a jövő évben látjuk meg, hogy ez a két törvény az életben mennyire vált be. Legyen szabad azonban itt egy-két dologra felhívnom a miniszter lír figyelmét. Nagyon kérném, legyen figyelemmel az illetékeknél egy anomáliára. Az Ofb.-földek vételáráról van szó. Nagyon jól tudjuk, csupa kisembernek osztották ki ezeket a földeket és a kisemberek nagyrésze nem tudja megtartani azt a földet, yagy pedig csak egészen kicsike kis parcella jutott az egyes kisembereknek osztályrészül. Rengeteg sok veszteséget szenvednek ezek az emberek e miatt és ennek következtében iparkodnak a kiosztott földektől megszabadulni. Amikor az a kisember a kiosztott földet tovább adja, az illetékek kiszabásánál nem a forgalmi értéket veszik alapul, hanem hozzászámítják a lelépési díjat, mondjuk a vételárat, hozzáadják a megváltási árat kamatostól, hozzáadják még az adóhátralékot is, úgyhogy nem ritka eset az ilyen Ofb.-földeknél az, hogy ha annak a földnek a forgalmi értéke csak a 700—800 pengőt éri el, amikor vételre, illetőleg eladásra kerül, 2000—2400 pengő után vetik ki az illetéket; Ez súlyos megterhelés, tehát intézkedni kellene, hogy ezeknél az Ofb.földeknél a forgalmi érték legyen az az alap, amely után az illetéket ki lehet vetni. Az alsóbb hatóságnak pedig nagyobb mozgási szabadságot kellene adni. Azoknak az eseteknek legtöbbje, amelyeket itt Matolcsy igen t. képviselőtársam is felsorolt, olyan, hogy ott lent lehetett volna rendezni. Látom az Ofb.földeknél, hogy kiszállás alkalmával egy egész község panaszait tudják rendezni, orvosolni, ßpp így van az adóknál is. Azok az összegek, amelyeket a képviselő úr felsorolt, óriási öszszegek, nem az egy évre kivetett adót jelentik, hanem a sok év óta felgyülemlett adóhátralékot. Meg vagyok győződve róla, hogy ha egy pénzügyi tisztviselő kiszállana és meghallgatná az adófizető polgárt, az elsírná panaszát négy-öt-hat évre visszamenőleg, — amely r panasz jogosságáról könnyű ott a helyszínen meggyőződni — akkor nagyon sok adótörlés történnék ezeknél a kisembereknél, ami teljesen kiküszöbölné életükből azt a sok keserűséget, amely bizony éppen az ilyen felgyülemlett adóhátralékok miatt eltölti őket Az alsóbb hatóságok azonban nem merik vállalni a felelősséget. Az a jegyző, az az adókivető tisztviselő sem meri vállalni, de ha felhatalmazást kap, akkor megteheti. (Szász Lajos államtitkár közbeszól) Államtitkár úr, csak egy példát akarok mondani. Azok az emberek, akik a katonaságnál leszereltek és miután a hazát szolgálták, hazajöttek, megdöbbenve vették észre, hogy a lisztforgalmi adóelengedésben nem részesülhetnek, mert nem voltak aratni és csépelni. így van! Kénytelen voltam felmenni a pénzügyminisztériumba, elmondani