Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-799
Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1940 november 25-én, hétfőn, 799 vallom, hogy ha nekik mégvan ez az összeg és ha be fognak lépni ebbe az akcióba, akkor ne visszafizetés formájában oldják meg a kérdést, hanem a köz és az állam érdekében a kívánt összeget adó formájában egyfizersmincLenkorxa adják le. Ez a mi felfogásunk a kölcsönpolitikára nézve. (Mozgás jobb felől.) Szeretném^ azt is, ha a pénzügyminiszter úr nyilatkoznék a hadikölesönre nézve, hiszen a pénzügyminiszter úr csak éppen hogy megemlítette, hogy ezt a kérdést is idehozza. Nagyon kérem, hogy ha módot talál rá, nyilatkozzék arranézve, hogy milyen megoldást kíván. Nem tudom, milyen összegről van szó, de a hírek szerint mintegy tíz és félmilliárd koronát kitevő itthon maradt, illetőleg nosztrifikált kötvényeknek ilyen nagy összegét nem lehet a mi megítélésünk szerint akár 4%-kai, akár egy pár százalékkal egységesen tőkésíteni. Nekünk felfogásunk, hogy itt is a kisexisztenciák, a családok védelmét kell érvényre juttatni. Csak egy példát mondok errenézve. Az ezer koronát jegyzők kapjak meg a névérték 50%-át, a kétezer koronát jegyzők a 40%-át (Szász Lajos államtitkár: Ez a német példa?), a tízezer koronát jegyzők a 30%-át. Azután pedig, t. államtitkár úr, a nagybankok, a nagyvállalatok tárcájában lévő sokmilliós ilyen stokkot teljesen figyelmen kívül kell hagyni. (Reményi-Sçhneller Lajos pénzügyminiszter: Honnan tudja, mit fogok csinálni!) Egyáltalában nem érdekli ezeket, hogy a kormányzat átutal-e nekik most 5 vagy 10 ezer pengőt; a háború alatt éppen eleget kerestek. Nekünk tehát az az igen tiszteletteljes észrevételünk, hogy ezt a kérdést újra szociális szempontból, a kicsik javára kell erőteljesen megoldani és nem egy általánosítással az egész kérdést elintézni. A pénzügyminiszter úr azt mondja: honnan tudjuk, hogy így lesz? Én azért mondottam, hiszen a pénzügyminiszter úr még nem nyilatkozott, hogy remélem, meg fogja találni... ÍReményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Előbb letöröm a spekulációt, azután nyilatkozom. Nem vagyok hajlandó a spekuláció javára nyilatkozni!) Nekem az a felfogásom, hogy ezt meg lehet akadályozni, ez nem probléma. (Budinszky László: A spekulánsokat internálótáborba kell csukni!) A magyar pénzügyi politika további pilléreiről, sajnos, az idő rövidsége miatt nincs módomban beszélni. De én nem tudok mást hangsúlyozni, mint azt, hogy a jelenlegi pénzügyi kormányzatban és pénzügyi politikában nem látjuk a családvédelmet végigvonulni, rïem látjuk végigvonulni a kicsiny magyarok megsegítését • és terheiknek csökkentését és nem látiuk végigvonulni a nagy egyenlőtlenségeknek, a jövedelem- és teheregyenlőtlenségeknek csökkentését; az a felfogásunk, hogy ez a pénzügyi politika nem nemzetiszocialista, s ezért nem fos:ad 4 uk el a tárca költségvetését. (Taps a szélsőbalul dalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Krúdy Ferenc! * Elnök: Krúdy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Krúdy Ferenc: T. Ház! (Halljvk! Hall.fuk!) Az előttem szólott képviselő úr elégedetlen a pénzűsryminiszter úr által követett pénzügyi politikával és elégedetlen a pénzű sryminiszter úr által elmondott expozéval is. Közel másfél évtizeden keresztül volt alkalmam a magyar állam költségvetésének alakulását közelebbről figyelni, néha mint előadó, legtöbbször mint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VH. egyszerű kritizáló azt alaposan át is tanulmányoztam és most, hogy a pénzügyminiszter úr expozéját ismételten átolvastam, meg kell vallanom, hogy azt vissza vetítve a megelőző tizenöt esztendőre és összehasonlításokat téve erre a tizenöt esztendőre visszamenőleg, Matolesy Mátyás igen t. képviselőtársammal szemben azt is kiválónak kell elismernem. Az összehasonlításra gondolva el kell ismernem azt, hogy a megelőző húsz esztendőben a rohanó események sodrában nagyon nehéz volt stabil viszonyok alkalmával kitaposott fináncpolitikai utakon járni. Általában közgazdaságpolitikai útainkat is ez jellemezte és a koncepció karakterét a külső behatások alatt kényszerűségből legtöbbször az ad hoc helyzetekre figyelő opportunizmus adta meg. A húszas évek végén egy sohasem várt gazdaság krizis nyomorúsága szakadt ránk, amely gazdasági krízisnek kedvezőtlen közgazdasági hatásai az elferdült árszituáeión keresztül egészen a legutóbbi esztendőkig hatottak. Csak a legutóbbi esztendőkben tudtunk valamelyest felemelkedni, ezeket a legutóbbi esztendőket azonban az újonnan megkezdődött európai háborúhoz Való alkalmazkodás, a felkészülés, a semmiből nagy dolgok előteremtését biztosító rendkívül erőfeszítéseink foglalták el. Most, hogy a magyarlakta területek visszaszerzése után hozzákezdhetünk egy nagyobb reorganizációs munkához, mert a mai adottságok révén lényegesen kedvezőbb helyzetbe jutottunk, fokozni kell a tempót ebben a tekintetben, mert teljesen kétségtelen, hogy mint középállamnak az új Európa elrendezése során döntő szavunk lehet ha mind a gazdasági, mind a katonai, nemkülönben^ a lelki felkészültség szempontjából szükséges fejlődés fokát elértük. (Ú.ay van! tfay van! jobbfelőlj Kérdés, hogy fináncpolitikai szempontból a kormányzat ténykedése^ révén elértük-e a felkészültségbői az előkészületnek azt a fokát, amelyre biztosan bazirozhatunk? T. Ház! Bár a modern állam tevékenysége annyira sokoldalú, hogy nehezen állítható szembe az egyes adófizető polgár teljesítményével, mégis az államfenntartó közhangulat és lelkület szempontjából rendkívül fontos, hogy az állami adózás produktív befektetésnek ismertessék el az adózó részéről, azért, mert az állam a maga organizáló munkájával abba a helyzetbe hozza a termelőt, hogy termelésének eredménye hatályos, efficiens leg-yen. jßs itt valamit meg kell jegyeznem. Miután az elmúlt húsz esztendő nagyobb részében gazdasági krízisekkel telt el és nekünk nem volt módunkban a gazdasági élet rekonstruálása érdekében egészen a lényegig ható beavatkozásokhoz nyúlni, a gazdasági élet felülete mindig tele volt hiányokkal, repedésekkel. amelyeket állandóan foltozni, ad hoc esetekre szóló rendeletekkel pótolni kellett. Tele vagyunk részletintézkedésekkel. A termelés, az adófizető állampolgár cselekedetei naponként beleütköznek a legkülönbözőbb részleteket szabályozó rendeletekbe és szabályokba. Túlsók az a felület, amelyen az állam államnolgáraival rendelkezik. Tehát mert a nemzeti állam alapgondolata az állam szeretete, hogy ebben a tekintetben az államfenntartó lelkületben is előkészüliünk, szükség van immár az új helyzetben a felesleges szabályok mellőzésére. És ha meg méltóztattak figyelni a pénzügyminiszter úr expozéját, a megelőző évit is és a bizottságban mondott válaszait, meg méltóztatnak győződni arról, hogy a pénzügyminiszter itr a pénzügyi adminisztráció ja~ 119
