Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-800
800 Az országgyűlés képviselőházának 159* vitása érdekében rendkívül értékes intézkedéseket és közrehatásokat tett. Pénzügy igazgatásunk kiváló és ebből a szempontból, az államfenntartó lelkiség szempontjából, rendkívül erősen hat közre. T. Ház! A második fontos fináncpolitikai követelmény, hogy az adóterhelés nagysága, vagyis a különböző élethivatású adóalanyokra eső teherkvóta a valóságos adózóképességhez igazodjék. E tekintetben a józan követelmény nem lehet más, minthogy kiki annyit fizessen, amennyit valóban tud fizetni, prosperitásának és adózóképességének további biztosítása mellett. Ez igen fontos a nehéz, nagy erőfeszítések idején, mert a következő időkre fenn kell tartani az adózóképesség, a prosperitás folytatását. Itt nem a jövedelmek összegszerű öszszehasonlítása a fontos, hanem az egyes adó; alanyok, az egyes adózási kategóriák igényei is, főként a kulturális igényei, mert a nemzet szellemi tőkéjét ezek gyarapítják es az ebben az irányban való haladás a nemzeti élet követelményei szerint is mindenekfelett tekintetbe veendő. A változó gazdasági helyzet helyes megítélésétől függ, hogy mely adótípusok azok, amelyek szükség esetén az általános mértéknél jobban terhelhetők. A gazdasági helyzet közelebbi megismerése a változó viszonyok által előállt nagyobb teherviselési képesség jelenlétét illetően magasabbrendű közgazdasági judiciumot igényel. A 60-as, 7Ö-es években még az volt a felfogás, hogy az ingatlanvagyon az, amely a legjobban terhelendő és csak utána következzék a tőke, bizonyom fokú kíméléssel, azért, hogy a tőkeképződés elősegíttessék; csak harmadsorban terhelhetők a tőkével és munkával dolgozó vállalatok és negyedsorban a puszta munkabérből való jövedelem. A mai modern kapitalizmus azonban, amelyet későinek nevez a német irodalom, á maga monopolisztikus megkötő ttségű vállalatespportulási rendszerével teljesen elüt attól a kapitalizmustól, amely nálunk a 60-as és 70-es években kezdett az egyéni vállalatokra bazírozottan virágzani, amelyben az egyéni vállalat volt a domináló tényező. A változott gazdasági helyzet mellett új jövedelemfajták keletkeztek, a konjunkturális, sőt a mesterséges konjunkturális jövedelmek. Ezeknek a mesterséges konjunkturális jövedelmeknek az eléréséihez egy hosszú út vezetett és pedig a koncentrált nagytőkének modern vag-yonjogi in : tézményei, valamint a névtelen vállalkozási társulatoknál koncentrált tőkéknek azok a formái, ahol a monopolisztikus megkötöttség révén előálló Konjunkturális nyerésé? foglalja el a régi nagy vagyonok jövedelmének a helyét. Tehát a modern felfogás, a modern fináncpolitikai követelmények szerint megváltozott a sorrend. Elsősorban a konjunkturális jövedelmeket kell az adózás szempontjából magasabb teherrel terhelni és pedig annál inkább, minél inkább a termelés összeszűkítésében, mentől inkább mesterséges konjunktúracsinálásban jelentkeznek azok, tehát mentől inkább jelentkeznek parazisztikusan. Csak a második. sorban lehet a termelő nagytőke az adózási kategóriák sorrendjében, a harmadik sorban kell hogy következzék a nagybirtok, csak negyedik sorban a kisebb tőkével dolgozó vállalatok, amelyeket azután a tőkével és munkával előállító kisebb vállalatok követnek s a végén lezárja a sort a munkabérből eredő Jövedelem. 'ülése 19U0 november 25-én, hétfőn. T. Ház! Ha ezeket a fináncpolitikai szempontokat nézzük, meg kell állapítanunk, hogy adópolitikai szempontból a pénzügyminiszter úr ezeknek eleget is tett. Ebben az esztendőben hoztunk tető alá két olyan rendkívül fontos törvényt, amelyeket harminc vagy negyven esztendő lefolyása alatt alig akarták vagy nem mertek a közgazdasági közvélemény elé hozni. Az egyik a társulatiadótörvény és a másik az egyenesadótöryény. Annakidején méltóztattak bőven résztvenni a törvényjavaslatok vitájában. A társulati adóról szóló törvényjavaslatot magam voltam bátor referálni és rámutattam egyúttal azokra a közgazdasági hatásokra is, amely közgazdasági hatások ennek a törvénynek a végrehajtásánál mutatkozni fognak és ha talán a mai törvényhozást még nem is fogják ezek a hatások érinteni, de az utánunk jövő törvényhozási funkcionáriusok és a törvényhozás akkori szereplői, amikor majd látják ennek a törvénynek a közgazdasági hatásait, kell hogy a legnagyobb elismeréssel legyenek a pénzügyi kbrmányzat iránt ezért a törvényért. Meg vagy o'k róla győződve, hogy ebben az elismerésben Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam is részt fog venni, ha szeme f*lő+t fogja látni ennek ártörvénynek az eredményeit. Mélyen t. Ház! Kell viszont, hogy a pénzügyminiszter urat ennek a pénzügyi politikájának vitelénél, közgazdasági politikánk teljes mértékben kiszolgálja, mert a gazdasági élet prosperitásának felfelé való menete, a gazdasági boldogulás terén felfelé menő nemzet magasabb teljesülő képessége szükséges ahhoz, hogy nagyobb arányú erőfeszítést szolgáló fináncpolitikai terveknek biztos gazdasági bázisa legyen. Közgazdasági politikánknak tehát simulnia kell a magasabbrendű célokat maga elé tűző fináncpolitikához. Ezt a célt tekintve, nekem az az érzésem, hogy közgazdasági politikánkat általános, de egyúttal központilag irányított vezetés alá kellene venni, azért, hogy a jövő terveit előre kidolgozott alapgondolatik mellé rakhassuk le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehet vitatkozni az elmúlt 20 esztendő közgazdasági politikájáról. Lehet azt mondani, hogy amikor az ipar megteremtésének szüksége volt Magyarországon, azokkal kellett ezt megcsinálni, akik erre képesek és hajlandók is voltak. Lehet vitatkozni azon, hogy miért nein szabályoztuk a nemzeti érdekek védelmét és miért dobtuk oda a magyar gazdasági életet egy egyoldalú és önző kartelkapital izmus önkényének? Lehet vitatkozni arról, hogy miért nem w biztosítottuk az árharmónia visszatértét a mezőgazdaság részére, hiszen ezzel abba a helyzetbe hoztuk volna a mezőgazdaságot, hogy nem térvén ki az agrárolló szorítása elől extenzív irányban, most invesztícióit megtartva, ugrásra készen helyezkedett volna el a gazdasági politikát vivő kormányzatunk mögött azért, hoecy amikor egy nagy nemzeti erőfeszítés céljaira a mezőgazdaságnak az országot el kell látnia, a legmagasabb rendű investi ciókkal felszerelve azonnal, készséggel álljon rendelkezésre. Mindezekről lehet viatkozni, ho&T vaiion elmulasztottunk-e valamit, vagy hoo'v a közgazdasági nolitikában miért nem alakult ki a szükséges összhang? A lénveg az. hop*y amikor a nme-var! akta területek visszaszerzésével Gazdaságpolitikailag lénveo-esen ked^pzőbb helyzetbe jutottunk, ezentúl már valóban áts-ondolt. tervszerű és szakszerű közgazdasági politikát kell folytatnunk, mert hiszen összes fi-
