Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-798
7$8 Az országgyűlés képviselőházának 159 közben nem fizetett?) Ha tudom is, hogy a bérbeadott házak kereseti adó alá tartoznak, de kérdezem, hogy a magyar életnek ilyen nyomorult kis egységét szabad-e így megterhelni, lehet-e ilyen kis magyar családoknak ilyen adóterhet viselniök? Közben pedig itt nagy ad óreformokról szónokolnak és beszélnek, de odalent ez egyáltalán nem érződik és az adó szörnyű súlyos terheit alig-alig bírják viselni ezek a megnyomorított magyar emberek. Csak még egy ilyen kis képet akarok adni. Ttt van egy másik dolog. Mennyit beszéltek, — azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is beszélt, — az örökösödési illetékről, az örökösödési illeték reformjának szükségességéről. r Mi kifejtettük számtalanszor, hogy ezen a téren is nagy rendezést kell csinálni, mert lehetetlen, hogy a kicsi viskók, házak, földek után illetékekkel megnyomorítsák ezeket a gyermekes családokat, s ugyanakkor a nagyok ugyanezt az adókulcsot, ugyanezt az illetékkulcsot fizessék. Bejött hozzám szintén egy szerencsétlen magyar ember, aki egy hold és 6C0 négyszögöl területet és egy egy szoba-konyhás házat átvett azért, hogy egy 63 éves öreg embert eltartson s ezért megilletékelték és fizet 154 pengőt Ezt a "nyomorult munkásembert tönkreteszi az ilyen adóteher, amelyet a jelenlegi adórendszerben viselnie kell. , Nem időzhetek ezeknél a szomorú valóságoknál; ezeket csak azért említettem fel. hogy belevilágítsak az adóreformos programúi idején a jelenlegi helyzetbe, amely Magyarországon a szegény emberek oldalán tapasztalható. Ugyanakkor felteszem a kérdést: ha adóreformról beszélünk, mi az akadálya annak, hogy például mindjárt az egyenesadóknál, a földiadónál rendet teremtsünk? Mi a magyarázata annak, hogy végül is a kicsiny emberre egy-kétholdas ingatlana után 60—70 százalékkal nagyobb adóteher jusson, mint a nagybirtokra 1 ? Még az Omge. is kimutatta ezt egy alkalommal, mindezideig azonban nem találtam erre orvoslást. (Reményi-Scnneller Lajos pénzügyminiszter: Tudja a képviselő úr, hogy a statisztika milyen tudomány!) Ugyanakkor hangoztatják a hivatalos körök, a miniszter úrtól kezdve valamennyien, hogy gondoskodni kell a nagybirtok termelésének folytonosságáról s azt fenn kell tartani. Csak kvázi nem mondják meg azt az egyet, hogy azért, mert többet termel. Viszont megmondja az Umge. és a velünk szembenálló réteg: igenis, a nagybirtok többet termel. De ha így van, akkor miért nem fizet legalább annyi terhet, mint a kisbirtok, ha nem többet? (Ugy van! Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha pedig valóban kevesebb terhet fizet, akkor a nagybirtokot sürgősen fel kell számolni. Ugyanakkor a földadó kérdésében nem látjuk érvényesülni a családvédelem gondolatát, pedig ezt is bele kell vinni abba. Egészen másképpen kell megítélni egy embert, aki 5—6 gyermeket és katonát állít a magyar életbe, mint azt, akinek egyetlen gyermeke van vagy aki az egyse betegségébe esett. Mindezekre nem kaptunk gyakorlati, valóságos megoldásokat. A pénzügyminiszter úr valóban tett említést arról, hogy majd hadmentességi adóval, konjunkturális adóval, azután az örökösödési illeték reformjával a Ház elé fog jönni, de mindezideig nekünk nincs másra módunk, mint hogy a meglévő rendszert lássuk s az ilyen ígéreteket, mint amilyeneket már nagyon sokszor kaptunk, mindaddig kétkedéssel fogadjuk, amíg valóban a Ház asztalán nem látjuk, ülése 19 A0 november 25-én, hétfőn. (Reményi-Srimeller Lajos pénzügyminiszter: Akkor is kételkednének! Még a meglévő törvényeket sem ismeri a képviselő úr! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: A meglévő törvényeket meg kell először tanulni!) Amíg ilyen jövedelemeloszlási viszonyokat és^ ilyen közterheket látunk, addig jogunk van kételkedni a jelenlegi adórendszer jóságában. (Zaj a ssélsőbaloldalon.) Egy másik egyenesadó kérdésében, a kereseti adónál számtalanszor felemlítettük azt éa a legújabb pénzügyminiszteri adóstatisztika alapján is fel kell említenem, hogy a 221.000 adóköteles kézmíves-kisiparosnak a kereseti adója 98 millió pengő, ugyanakkor még a társulati adónak ebben az évében, amelyről az adó statisztika beszámol, 48 iparvállalatnál volt 10,535.000 pengő, persze a pótlékokkal még néhány 'millióval több. Mi úgy érezzük, hogy nem azonos a teherviselőképessége akisiparostársadalomnak, a sok apró, nyomorult, a kenyerét alig megkeresni tudó iparosnak és az iparvállalatoknak. A házadó terén is rendkívüli bajokat tapasztalunk. Nincs időm azonban ennél tovább időzni, mert foglalkozni kívánok a pénzügyminiszter úr pénzügyi politikájának második pillérével, a kölcsönpolitikával. A pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy az állam életfeladatainak rendezéséhez a jelenleg élőket kell megterhelni és esetleg a jövőre is átháríthatunk tételeket kölcsönök formájában, T. Ház! Nekünk itt az a felfogásunk és én ezt már hangsúlyoztam is, hogy mindaddig, amíg a konjunkturális hadinyereséget komolyan meg nem adóztatják, addig kölcsönöket előteremteni és azokkal fedezni akár a hedseregfelszerelést, akármilyen más nagy magyar szükségletet, nem szabad. Mert maga a pénzügyminiszter úr közölte azt, hogy a budget emelkedésében az adósságszolgálat 25 millió pengővel növekedett azért, mert az 1000 millió pengős beruházás során igényelt kölcsönök és kamatok szolgálata ilyen összegre rug. Mi akkor is kifejtettük és most is hangsúlyozzuk,. hogy azoknak a vállalatoknak, azoknak a tőkéknek, ahol ilyen akkumulált értékek voltak, nem kölcsön elvétele, hanem azoknak adó formájában való beállítása a magyar élet rendezésébe- ez lett volna a helyes politika. (Reményi-Séhneller Lajos pénzügyminiszter: Beruházási hozzájárulás!) Az a politika ugyanis, hogy felvesszük a négyszázmilliót, vagy nem tudom, hány milliót s utána a kamatot és terheit az egész adózó társadalomra hárítjuk át és ezt így fizetjük vissza a nagytőkének, ezt az eljárást nem tartjuk nemzetiszocialista pénzügyi politikának. Ugyancsak ez a felfogásunk az erdélyi kölcsön terén. A pénzügyminiszter úrtól expozéjában nem hallottunk semmit az összeg nagyságáról, de azóta az újságokban százmilliós öszszegrŐi olvashattunk. A német és az olasz pénzügyi -politikában sem találhatjuk meg most a nyereménykölcsönök rendszerét (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: De igen, rosszul tudja!), ezeket a meeroldásokat csak a régi liberális világban használták fel (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Ez most is így van!) a Vörös Kereszt, a Bazilika-sorsi egy nyereménykötvényeire bocsátottak ki ilyen kölcsönöket, de most is, mint a pénzügyminiszter úr hangsúlyozta, a nagybankok, az iparvállalatok, a biztosító társulatok lesznek elsősorban azok, amelyek ezt lejegyzik és amelyeknek azután ezt vissza kell fizetni, En pedig azt
